Nem szabadkozom

Balogh Bertalan, k, 08/28/2018 - 00:04

 

 

 

 

Elméletek az összeesküvés-elméletek?

 

Nem szabadkozom, sőt bevallom egyenesen, hogy szorgalmasan meghallgatok és elolvasok minden lehető összeesküvéselméletet. Nem azért, mert mindet mindjárt el is hiszem úgy, ahogy van, hanem mert többször elkottyantódik az igazság is az össze-esküvéselméletekben. És, szerencsés esetben, kikerekedhet az ember számára egy értelmes körkép, ami igazibb, mint a handabandák sora, amivel a hivatalos média eteti a népet.

A napokban például egy roppant érdekes íntejút láttam az amerikai tévében. Nem Kis Miskát, vagy Miki Egeret kérdezték, hanem egy prominens (nyugalmazott)  generálist, Wesley Clarkot a pályája érdekes epizódjairól. El is mesélt egy esetet a barátságos generális. Arról beszélt, hogy bent járt a Pentagonban tíz nappal a World Trade Center két hatalmas toronyépületének lepusztítását követően. Voltaképpen magánjellegű látogatás volt ez. Találkozott közben Rumsfeld államtitkárral is, meg annak helyettesével, Wolfovic úrral is, miközben egyik régi generális társa a Joint staff-ból, aki egykor neki dolgozott,  odaszólt neki, hogy gyere ide gyorsan, újságom van számodra, nagy újság. Az unszolásnak engedve végül azt a „nagy újságot“ hallottam tőle, -mondta Clark generális- hogy most volt egy nagy értekezlet, és elhatároztuk, hogy háborúba megyünk.

-Háborúba?

-Igen.

-Ki ellen?

-Irak ellen.

-Miért? Vannak információk arra, hogy Irak és az al-Kaida összedolgozik?

-Semmi különösebben új hír…

-Akkor, miért fogunk háborúzni Irakkal?

-Fogalmam sincs, -mondta a barátja.

-De nem csak ez az érdekes, hanem, most kaptam fentről ezt a szigorúan bizalmas tájékoztatást is, -folytatta a barátja, hogy más országokban is háborúzni fogunk. Afganisztán, Irak, Liba, Szíria, Libanon, Szomália, Szudán… Ez a műsor.

   Nos, ami az összeesküvés-elméletet illeti, itt is elkottyantódott legalább az az igazság, hogy nem spontán jelenségek a háborúk, hanem előre eltervezettek, néha szinte dátumra.  Az is érdekes, hogy jóformán mindig van, aki elkottyant egyet-mást a tervről. Emlékeszem, jóval a jugoszláviai polgárháború előtt, a Montenegróban vett házunk teraszán ücsörögve, a New York Times vasárnapi számát böngészgettük feleségemmel, aki mindig tudta, hol kapható a Times még Montenegróban is. Azon kacarásztunk, hogy a lapban egy nyugdíjas CIA nagyember arról beszélt a vele csinált interjú során, hogy ahogy a dolgok állnak, tizennyolc hónap múlva polgárháború lesz Jugoszláviában.

Na, ez a fiú se normális, gondoltuk magunkban, mert béke volt, nyár, jólét, azaz inkább mennyei, frissen kaszált fű illata lengett körülöttünk, semmint puskapor szaga. És mit ad Isten, polgárháború lett Jugoszláviában. Nem tizenhét, és nem tizenkilenc, hanem halál pontosan tizennyolc hónapra rá. Lám, milyen különösek is tudnak lenni a „véletlenek“, és milyen spontánok a háborúk!

    Technikailag a jugoszláv polgárháború előidézése voltaképpen gyerekjáték volt. Évszázadok óta metszették a jugó-népek egymás torkát, csak Tito tudta rendben tartani a szenvedélyeket, de Tito már nem élt, viszont élt az ősi gyűlölet a szívekben. Vagyis, egy puskaporos hordó volt Jugoszlávia, amihez csak egy szál gyufa kellett. Egy alkalmasan időzített pillanatban. Mármint a „rendezőség“ számára és egy nagy terv számára alkalmas időpontban, talán egy vetélytárs (európai unió) kialakulásának késleltetésére, európai zavarkeltésre szántan. Vagy pedig, egy igenis, roppant erős (jugoszláv) katonai hatalom szétzilálására.

   A mai háborúkeltések tipikus húzása a törzsi, vagy másfajta ellenzékek felbujtása, pénzelése, fölerősítése, amit persze, az illető ország rendje ellen irányul, amire az illető ország tényleges hatalma valósággal háborúba keveredik saját népének bizonyos rétegeivel, amire rögtön világgá lehet kürtölni, hogy X.Y:  államfő saját népét írtja, és máris be lehet avatkozni katonailag, akár nemzetközi összefogással is. És megbuktatni a rezsimet, Szaddamot, Gaddaffit, Ahmadinejadot, akárkit.

   Libában is, felbujtott törzsi feszültségek segítették a „beavatkozás szükségességét“.

   Clark generális megjegyzi, hogy valószínűleg az olaj áll a háborús érdekek mögött. Ugyanez a véleménye Kiss Miskának, a fodrászomnak is, és az utcánkban néha-néha fölbukkanó Pityi Pálnak, az ószeresnek is, annyira nyilvánvaló tud lenni a nyilvánvaló.

   Nálunk, Magyarországon  nem az a kis olaj a mind fenyegetőbb feszültségkeltés bibéje, de biztosan van valamink, ami nagyon becses, különben miért éleződne egy korábban sohsem igazán létezett cigány-magyar ellentét? Mi lehet bennünk annyira különleges az „érdeklődők“ és „tervezgetők“ számára? A mesés termőföld? A kimeríthetetlen vízkészlet, a gáz Makónál? A hőforrás, a geográfiai Európa-középpont? A célországság?

   Ha már átlátok bizonyos szitákon, és látom a tipikus cseleket háborúk, belháborúk, népirtások, népek lerohanása stb. mögött, vagyis a tipikus vezércseleket, csoda-e, ha mindinkább az elkottyantott részigazságok kezdik kikerekíteni a körképet  és megerősíteni bennem az összeesküvés-elméletek iránti érdeklődést, sőt respektet? Mert mi másnak kezdjen hinni az ember? Az újságoknak talán? 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap