Nem gyöngít vagyon

Szerkesztő A, szo, 11/15/2014 - 00:04

 

 

 

Élek méltóságomban dúsgazdagon

és vigyázok ne gyöngíthessen vagyon

Szolgálatban vagyok ahova szántak

Emlékét élem napszámos anyámnak

míg görnyedt kapáló szobrát faragom

 

 

Nincsen könnyű dolgom a kevély kővel

szegénysége igaz; nem idézőjel

közötti megszokott magyar valóság

Nem tudta miért élt s nem is kérdezte

kik irányítják szenvedését sorsát

 

 

Volt drága ember mert kellett lennie

Mire való anyám? Ki tudja mire?

Majd az okokat mind ki kell találni

– így írta volna talán Kosztolányi –

kinézve utcánk éji fényeire

 

 

Magam is aki végzetemre várok

nem tudom kiknek irkálok-firkálok

nem hiányzom ezeknek a falaknak

sem azoknak akik közöttük laknak

fáknak s térnek ha már sehol se járok

 

 

Vagyok méltóságomban dúsgazdagon

Vigyázok sohase gyöngítsen vagyon

Viselem homlokom fénylő koronát

amelyről lepattan minden gyalázat

és az embert vesztemként ölelem át

(Hódoltság,2008)

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap