Nagypéntek napja

Szerkesztő A, szo, 03/30/2019 - 00:14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagypéntek

 

A kereszténység egyik legszentebb és legfontosabb ünnepe a húsvét. Sokunknak viszont karácsony jut először eszünkbe, mint szent ünnep, és a keresztény világ legismertebb ünnepe, de ez nem feltétlenül így van. A húsvét jelentősége sokkal nagyobb mert ekkor Jézus halálára és feltámadására emlékezünk, ami megváltoztatta az egész emberiség történelmét, egy új vallás, egy új világ hírnőke lett ez az eseménysorozat. A keresztény vallás a húsvét kapcsán emlékezik meg nagypéntekről, ugyanis Jézus keresztre feszítése egy pénteki napon történt Jeruzsálembe. Az, hogy mikor volt ez a péntek mai napig vita tárgya, sokkan sokféle időpontot fogadnak el, és egységes álláspontot, azaz egy mindenki számára elfogadott időpontot soha nem is fogunk már találni, az eddig ismert források ezt nem teszik lehetővé. Mai ismereteink szerint az időpontot illetően az i.sz 30-33 közötti éveket fogadják el a legtöbben.

 

Az, hogy mi történt azon a pénteki napon, ismeri mindenki, hiszen keresztény gyökereink révén nincs olyan igazi keresztény ember, aki ne hallotta volna Jézus születésének, életének és halálának történetét. Az események melyek azon a bizonyos napon történtek sokféleképpen értelmezhetőek, és sokféle olvasatuk lehetséges. Hisz, mit tapasztaltak a rómaiak és azok helytartója Pilátus? A mindig is lázadónak tekintett tartomány vezetői körébe tartozó zsidó papok, élükön a főpappal azt kérték, hogy egy általunk megnevezett személyt állítólagos bűnei miatt gyorsan ítéljenek halálra, és hajtsák is végre az ítéletet. A rómaiak, az élen Pilátussal nem igazán értették a dolgot, és nem is akartak először belemenni, hiszen Rómának nem volt semmi baja Jézussal, sem mondanivalója, sem tanításai nem sértette a világhatalom egy érdekét sem, de a császári hatalom tekintélyét sem rombolta semmilyen mértékben. Ezért is „mosta meg kezeit” a római helytartó, így kimutatva a zsidó papok felé azt a tényt, hogy Róma mossa kezét ebben az ügyben, ők semmit nem akartak tenni Jézussal. Mit akartak a zsidó papok? Számukra Jézus maga volt a megtestesült konkurencia az emberek lelkéért vívott küzdelemben, ő volt az aki veszélyt jelentett a papság hatalmára, tekintélyére, nem is beszélve az általa hirdetett tanokról. Így létkérdésé vált Jézus eltüntetése az útból, és minél hamarabb annál jobb elv alapján. Már csak meg kellett vádolni olyan dologgal ami a rómaiak számára is „elfogadható”, így lett Jézus a „zsidók királya” aki így már veszélyes lett a világbirodalomnak. Jézus az „utolsó vacsora” alkalmával megjósolta sorsát, mintegy felkészíttette 12 apostolát az eljövendő eseményekre. Azt mindenki ismeri, tudja, hogy az apostolok egyike, nevezetesen Júdás az aki elárulta Jézust, így azt el tudták fogni a Getsemáné kertbe. Judás neve azóta is egyet jelent az árulással, évszázadok óta ő testesíti meg az árulók mintapéldányát. De tényleg az volt vajon? Az utóbbi évtizedek szenzációja volt Júdás Evangéliumának a megtalálása, ami egészen más megvilágításba helyezi a történteket. E szerint Júdás nem áruló volt, hanem inkább egyfajta hős, mert csak ő merte megtenni azt amire a többi apostol nem volt, nem lett volna képes. Így a legkedveltebb tanítvány volt Júdás, akinek „árulása” kell ahhoz, hogy Jézus teljesítse küldetését, és áldozatával az emberiségért tegyen. Hogy mi az igazság, lehet soha nem is tudjuk már meg, de nem is az a lényeg annyi idő távlatából már.

 

Jézus megkínzása, útja a Golgotára, a keresztre feszítésének története mélyen beleivódott a keresztények kollektív tudatába. A perzsáktól a karthágóiak közvetítésével átvett keresztrefeszítést csak a legnagyobb gonosztevőkkel szemben alkalmazták, római polgárral nem is lehetett megtenni. Jézus kereszthalála a történelem egyik fordulópontja lett, mely megváltoztatta a világot, és hatását tekintve az emberiség történetének kulcsfontosságú momentuma lett. Feltámadása, és 40 nappal később a mennybe való felmenetele után Jézus története, tanításai, gondolatai rohamosan terjedni kezdtek, és már egynéhány római császár sem tudta megállítani az új vallás terjedését. A születőben lévő keresztény vallás először a legszegényebb rétegek körében kezdett el terjedni, majd fokozatosan a halódó Római Birodalom legfontosabb vallásai közé emelkedett. Azóta Európa népeinek legtöbbje a kereszténység valamelyik ágának a híve, és ezt a hitet, ha néha nem is oly békésen, de elvitték az európai emberek minden kontinensre azóta, így nincs a földön olyan ország, ahol ne lenne keresztény ember.

 

Nagypéntek a történtek miatt a gyász napja, amikor is önmagunkba fordulunk és csendben emlékezünk a múltra. A protestáns egyháznak a nagypéntek az egyetlen böjti napja. A katolikus egyházban nincs szentmise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel, vagy éneklik el, Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén megszentelt kenyérrel.

Bár az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység előtti emlék, a tavaszkezdetre utaló korábbi hiedelem, és szokás kapcsolódott e naphoz. A népi hagyomány a megtisztulás és a megújulás napjának is tekinti nagypénteket, de ez igaz az egész nagyhétre is. Az egész Kárpát-medencében szokásban volt régen a hajnali mosakodás, ami a bűntől való megtisztulást jelképezte, de a hiedelem szerint segített a betegségtől is megszabadulni. Hasonló megfontolásból vezérelve, sok helyen még az állatokat is lefürösztötték.

 

Jézus halálára emlékezve nagypénteken a tűz minden háznál kialudt, még főzni sem volt szabad, mindenhol nagyon szigorú böjtöt tartottak. Úgy hitték, hogy aki a tiltás ellenére mégis aznap begyújt azt ellepik majd a férgek. Nagypénteket a reformátusok is megtartották szigorú böjti napnak, amikor a hívők tartózkodnak a hústól és a zsiradékoktól. Nyers- és aszalt gyümölcsöt, főzeléket, mákos gubát, lepénykenyeret fogyasztottak, amit már korábban elkészítettek, vagy csak hideget ettek, kenyeret, hagymát, aszalt gyümölcsöt. De böjti ételnek számított a lekvár, dió, méz, befőtt, savanyúság is. Az asszonyok nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert azt tartotta a hiedelem, hogy az kővé válhat. Sok helyütt a tükröt, amit a másvilágba vezető út jelképének tartottak, letakarták. Megállították az órát, úgy tettek, mintha egy halott lenne a háznál. Ez a nap lehetőséget adott arra is, hogy a temetőbe menjenek az emberek meglátogassák halottjaikat, megtisztítsák a sírokat. A családok kora reggel gyalogosan mentek a templomba. Még a falutól több kilométerre élők is gyalogosan vágtak neki a hosszú útnak, ló és kocsi nélkül. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeztek, csoportosan mentek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről. Jézus halálának napját szerencsétlen napnak tartották a munkavégzésre, így kerültek minden állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkát. Nem is mostak, mert attól tartottak, hogy a ruha viselőjébe villám csapna. Aki varrt, azt úgymond megszurkálta Jézus sebeit, így ezt is kerülték. Ezen a napon nem is fontak, nem is szőttek az asszonyok. A vidéki emberek ilyenkor megtisztították a portájukat, a házat megtapasztották, van, ahol meszeltek is.

 

Nagypéntek és húsvét a kereszténység legkiemelkedőbb ünnepei közé tartozik. Ilyenkor ki-ki vallásosságának, neveltetésének, családi hagyományainak megfelelően emlékezik meg a közel 2 évezrede történt eseményekről. Vidéken talán még több népszokás, hagyomány él, és része az emberek életének ilyenkor, ez nagyvárosokba már talán kevésbé jellemző mai modern világunkban. És ha eltekintünk a több évszázados hagyományoktól, szokásoktól akkor is találunk nagyon sok, és nagyon aktuális mondanivalót Jézus tanításaiban, gondolataiban, melyekből, a mai, sokszor gondoktól, mindennapos stressztől terhelt életünkben, legalább ilyenkor, egy kicsit megállva, megpihenve, erőt meríthetünk a folytatáshoz. És ha csak ennyit elérünk ezzel az ünnepel, már az megérte. 

 

Béres Attila

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap