A nagy átalakulás

Takács-Sánta András, v, 01/13/2013 - 00:05

 

 

    Polányi Károly (1886–1964) magyar származású gazdaságtörténész alighanem legfontosabb írása az először 1944-ben megjelent A nagy átalakulás a közgazdaságtan egyik alapműve. Még mindig roppant időszerű, mind a mai napig gyakran hivatkoznak rá a nemzetközi szakirodalomban. (Magyarul 53 éves késéssel, kis példányszámban, magánkiadásban látott napvilágot: Mészáros Gábor kiadása, 1997, 380 oldal. Polányi Károly néhány további műve magyarul: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat, 1976; Fasizmus, demokrácia, ipari társadalom. Gondolat, 1986.)
    Fő témája a piacgazdaság kialakulásának nyomon követése, illetve a piacgazdaság kritikája. (A piacgazdaság olyan gazdaság, amelyet – ideális esetben – kizárólag a piaci árak irányítanak, azaz önszabályozó, nem áll társadalmi ellenőrzés alatt.) A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy noha a piac intézményét már a kései kőkorszaktól kezdve jól ismerték, a XIX. századig mellékes volt a szerepe az emberi társadalmak gazdasági életében; a cseréből szerzett nyereségnek és haszonnak nem volt központi jelentősége. A társadalom ellenőrzést gyakorolt a gazdaság felett, utóbbi nem uralkodhatott el az előbbin.
    A nagy átalakulás, a piacgazdaság kialakulása a XIX. század első felében következett be: az ipari forradalom és a fosszilis tüzelőanyagok (eleinte a kőszén) meghatározó energiahordozóvá válása nyomán született meg Angliában, és innen indult világhódító útjára. Amint bonyolult gépekkel és felszerelésekkel kezdtek el termelni egy kereskedői társadalomban, szinte szükségszerűen ki kellett alakulnia az önszabályozó piaci rendszer eszméjének: mivel a bonyolult gépek drágák, csak akkor fizetődnek ki, ha nagy mennyiségű terméket állítanak elő velük, így csakis akkor működtethetők veszteség nélkül, ha biztosítva van a javak értékesítése, illetve a gépek táplálásához szükséges elsődleges javak – például a természeti források – jelenléte. E rendszer működéséhez a természetet és az embert (fiktív) árucikké kellett változtatni, azaz alá kellett rendelni a piaci mechanizmusnak, ami súlyos következményekkel járt mindkettőre nézve: a természet pusztítása felgyorsult, a társadalom pedig katasztrofális gyorsasággal szerveződött át. Az emberek egyik legfontosabb cselekvési indítékává egyre inkább a nyereségérdekeltség vált. A gazdaság kikerült a társadalom ellenőrzése alól: a javak termelésének és elosztásának rendjét egyre inkább a piac önszabályozó mechanizmusaira bízták.
    A piacgazdaság az 1910-es évek közepéig virágzott, ám a két világháború és a gazdasági világválság nagymértékben visszavetette lendületét. Nem csoda hát, hogy Polányi Károly már-már temette a piacgazdaságot, hiszen még nemigen sejthette, hogy a második világháború után új erőre kap, és napjainkban még inkább prosperálni fog, mint korábbi fénykorában. A piaci rendszer fő mozgatórugója a nyereségszerzés, és mivel ez csak a befektetési lehetőségek növelése mellett valósítható meg, a gazdaság folyamatos növekedésre van kényszerítve, aminek szörnyű természeti és társadalmi következményei (az erdők hihetetlen ütemű irtásától kezdve a harmadik világ gyerekmunkásaiig) közismertek. Ez teszi Polányi Károly könyvét napjainkban is kínosan aktuálissá.
 

 

 

Megjelent: Napkút, 2002. máj.

 

 

Magyar Irodlmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap