„Mint a mókus fenn a fán…” 1/3

Lukáts János, p, 03/16/2012 - 00:04

 

 

 

 

 

„Mint a mókus fenn a fán…”

Általános iskolai tankönyveink világképe, 1957-1977

(Az 1947-1955 közötti tankönyvek világképével a „Példádból valóság legyen” c. tanulmány foglalkozik a Könyv és Nevelés 2009. 4. számában. Jelen írás ennek szerves folytatása, ezért itt a korábbi tanulmány megállapításait nem ismétlem meg, csak a változásokat, illetve a hiányokat említem.)

 

A kisfiú meg a kislány egymás mellett guggol, a hátukon iskolatáska, a kezükben könyv. Leveles ág és madárka, - béke és harmónia honol az ABC olvasókönyv címlapján. Mire 1957-ben az írás-olvasásnak birtokába jutottak a könyv első osztályos tanulói, elmúlt az ősz, de lassan a télnek is vége lett. A kis- és nagybetű, a szótagolás és a folyamatos olvasás egyes állomásain ilyen rövid olvasmányok szerepeltek: autó, vonat, katonák, munka, főzés, tej, bevásárlás, vidám délután, ünnep az iskolában.

Népköltés és népmese egészíti ki ezt a sort (Jöjj be hozzám, szép madárka!, illetve A két kutya meg a csont), történet „egy régi tankönyvből” (Az egerek meg a macska). Az eredeti szövegek is megjelennek idővel, vagy azok némiképp rövidített változatai, Petőfi, Ady, Móricz Zsigmond és Vörösmarty versei, Gárdonyitól egy bölcs tanítás a mosakodás szükségességéről. Oszejeva, Szokolov, Usinszkij egy-egy írása mellett orosz dal és szovjet tankönyvből átvett szöveg szolgálja az internacionalizmust, meg egy bolgár mese az állatok szeretetéről.

A jól szerkesztett és kiegyensúlyozott könyv három írásához érdemes megjegyzést fűzni. A munkáért c. olvasmány első két mondata így hangzik: „Mamát öröm érte. Érmet tettek a mellére”, - hogy ki, milyen munkáért adta át az érmet, mi a kitüntetés neve, erről nem esik szó. Az olvasmányhoz kapcsolódó képen anya és két leánya látszik, papa nem szerepel (csonka család?), ekkora örömről ilyen szűkszavú tájékoztatás néhány évvel korábban elképzelhetetlen lett volna.

Ünnep az iskolában, - hirdeti címével egy másik olvasmány, az első mondat pedig hírül adja, hogy: „az iskolában felállították az örökzöld fát”. Hogy milyen ünnep van az iskolában, hogy milyen fa az örökzöld, erről semmit sem tudunk meg. A szöveg megfogalmazói azért sokat gondolkozhattak, amíg sikerült a karácsonyt és a karácsonyfát kiküszöbölni az ünnepi szövegből.

Ugyancsak télidéző olvasmány az Ó, de goromba télapó! című. Ebben az olvasmányban télapó (így: kisbetűvel) nem Mikulás és nem valamiféle karácsonyi ajándékozó (mint például az orosz Gyegy Maróz, azaz Fagyapó), hanem egyszerűen ő maga a tél. Akitől az állatok nem félnek, de az emberek elhúzódnak előle. Tavasz közeledtével a goromba (?) télapó „csendesen sírva fakadt”. Azért ez így együtt alapos személyiségzavart okozhatott mind Télapó, mind a róla olvasó gyermeknép lelkében.

Az olvasókönyv gazdag versválasztékkal szolgál, igaz ez még akkor is, ha egyes versekből csak egy-egy strófa szerepel. Tíz magyar költő 21 versét olvashatjuk, Petőfi hét verse az évszakokhoz és a magyar tájhoz kapcsolódik, a Tied vagyok (valójában: Honfidal) tartozik a hazafias versek közé. Móricz Zsigmond Boldog világ c. gyűjteményéből három gyermekvers került a könyvbe. Szabó Lőrinc versei hosszú szünet után tűnnek fel újra a tankönyvben, kevéssé ismert vers(ből vett részlet) Juhász Gyula Munkásgyermek-himnusza.

Az orosz költők közül Majakovszkij oktató verse szerepel „jóról és rosszról”, Puskin a növények védelmére buzdít. Elismerésre méltóak a könyv kifejező képei, amelyek jól alkalmazkodnak a hat éves olvasók értelmi szintjéhez, vizuális igényeihez. Az iskolával, a munkahellyel, az otthonnal foglalkozó képek részletezően realisták (bár néha kissé szegényes bútorzatot mutatnak), de a természet képei, az állatok, különösen az állatmesék élőlényei megmozgatják a fiatal olvasók fantáziáját.

A tankönyvben szereplő ünnepek némelyike az évszakokkal egybeolvad: a kimondatlan nevű Karácsony és az Újév a téllel, Március 15-e a tavasszal. Az Április 4-i olvasmány felvonulásról, katonákról, huszárokról szól. E külsőségek utolsó mondataként olvasható az ünnep értelmezése, ekként: „Ezen a napon… ünnepeljük annak évfordulóját, hogy a szovjet katonák felszabadították hazánkat. Nagy ünnep ez mindannyiunknak!” – az olvasmány következő mondatában már az édesanya ebédelni hívja az éhes családot.

Április 4-e visszafogott ünneplése után némiképp meglepő a Május elseje lelkes felvonulása, a rengeteg transzparens és a zászlóerdő, amiről a szöveg és a kísérő kép is tudósít. Íme: „- Én is ünnepelni akarom május elsejét! – szólalt meg Béla, és örömmel nyújtotta magasba és lobogtatta azt a kis vörös zászlót, amit tegnap nagy boldogan készített”.

De az ünnepek között szerepel természetesen Anyák napja és – kimondatlanul, egy köszöntő verssel, júniusban, a könyv utolsó lapján – a Pedagógusnap.

A Március 15-i olvasmányban Petőfi Sándor neve többször is leíródik, a másik két tavaszünnepen azonban személynév nem említődik, arcképet sem láthatunk.

Az Olvasókönyv az általános iskolák II. osztálya számára gazdag választékot kínál a hétéves olvasóknak. Szervesen illeszkedik az évtized tankönyvszerkesztési gyakorlatába, de – az 1954-55-ben megindult kísérletek szellemében – a továbblépés útját is keresi.

Nagyon sok szerzőt vonultat fel, bár a szerzők legtöbbjének a nevét csak a tartalomjegyzék tünteti fel. A magyar költők közül – mint az általános iskolai oktatás során mindvégig – Petőfi Sándor életművének a széleskörű megismertetése áll a középpontban. Petőfi ezúttal nyolc verssel szerepel, ezek legtöbbje az évszakokhoz, a természethez, a családi élethez kapcsolódik. XIX. századi költő Vörösmarty, Tompa (4 verssel), Fáy András, Csokonai, Gyulai Pál, Kisfaludy Károly, Szász Károly, - tiszteletreméltó együttes, a nevek egy része mára bizony kevéssé maradt meg az irodalmi köztudatban. Arany János mindössze 2 költeménnyel szerepel (Hej, iharfa… és Őszbecsavarodott címen a Toldi estéje kezdő sorai).

A XX. század első felében alkotók közül József Attila (Anyám, Altató illetve a Csoszogi, az öreg suszter), Tóth Árpád, Illyés Gyula, Gábor Andor, Babits szerepel, több verssel Szabó Lőrinc. A kortársak és az ebben az évtizedben induló fiatalok közül említsük meg Weöres Sándort (öt verssel), Kormos Istvánt, Hajnal Annát, Juhász Ferencet, Fazekas Annát, Károlyi Amyt, Képes Gézát. Benjámin László Április 4-éről és a békéről ír egy-egy verset, Kónya Lajos a bányászokról és a lakatosokról, Madarász Emil verses meséje tíz buta királyfiról és egy okos kiskondásról szól, - ők hárman a korábbi évek tankönyveiben gyakran kaptak helyet. Kuczka Péter verse őrzi leginkább a kor szemléletét. A vers címe Csepelen: „Csepelen a sok gyárkémény mit csinál? / Fújja a fekete füstöt, úgy pipál. / Fújja a füstöt a magas egekig. / Kék égen a bodor, fehér fellegig”.

A magyar próza klasszikusai közül Móra Ferenc (hat írással), Tömörkény István, Krúdy, Móricz Zsigmond, Mikszáth és Gárdonyi írása olvasható, - utóbbi a Micó c. szívszorító macskanovellával. A kortársak közül Veres Péter, Szabó Pál, a fiatal Sánta Ferenc és Lestyán Sándor (több írással is), feltűnő a korábban háttérbe szorított Herczeg Ferenc egyik írásának beválogatása (Béni), talán mert ebben az évben, 1957-ben halt meg, amiként Szabó Lőrinc is.

A külföldi irodalmat elsősorban az oroszok-szovjetek képviselik, a klasszikus Puskin, Krilov, Nyekraszov, a kortárs Prisvin, Noszov, a mindig időszerű Majakovszkij, továbbá Krupszkaja, aki a könyv szeretetére int. A „szocialista külföldet” meglehetős szűkkeblűséggel a bolgár Rajevszkij képviseli, ezúttal is az előző évtizedben legalább három évjáratnak megtanított versével (Ötöst kaptam). Továbbá szerepel két olyan olvasmány, amelyet „német demokratikus tankönyvből” vettek át (A jótékony manócskák és a Mit beszél a papiros? címűek), az NDK korábban nem szerepelt a magyar általános iskolák olvasmánykínáló országai között. Sajátos jelenség, hogy az orosz-szovjet olvasmányok szereplőinek magyar neveket adtak, Pista, Juliska, sőt Csaba és Dezső vette át Gavril és Vologya helyét.

A „nyugati külföldet” három klasszikus képviseli: az olasz Amicis, a francia Rimbaud (az elmaradhatatlan Kenyérlesőkkel) és a német Heine.

A harmadikos Olvasókönyv első része az évszakok köré csoportosítja anyagát, ezt Az otthon és az iskola, a Mesék, történetek, a Történelmünk lapjaiból és az Új országot építünk olvasmányblokkja követi.

A nyár verseit József Attila (Perc), Reviczky Gyula, Weöres Sándor írta. Az Ürgeöntés, amely az egyik első olvasmány (és korábban közkedvelt vidéki, nyári tevékenység volt), mára bizony büntetendő, a környezetre káros cselekmény lett! De szó esik a gólyáról, a pontyról, Virgonc csacsiról (Móra), vagyis a nyár emlékeiről.

Melyik magyar költő ne írt volna az őszről, itt József Attila, Csokonai, Petőfi és Anavi Ádám versei sorakoznak. A rókák és a nyulak évezredes ellentétéről ír Usinszkij, Dáloki János és a tankönyvek egyre népszerűbb szerzője, Lestyán Sándor. Szondy György, a maga korában közkedvelt, de mára némiképp elfeledett ifjúsági író két olvasmánnyal is szerepel.

Ha tél, akkor disznóölés (Urbán Ernő), szánkózás (Móra). A hajdani vidéki iskolák szegényes berendezését Gárdonyi írása eleveníti fel (Decemberi sötétség). A jég és a hó természetrajzi csodájával több írás is foglalkozik, amiképpen a télen gyakoribb betegségekkel (kanyaró, szamárköhögés) és a hőmérővel is, - vagyis a környezetismeret és a természetrajz témakörei jelen vannak már az olvasmányokban, célszerű csoportosításban.

Ha tavasz, akkor gólyák (Gárdonyi), békák (Szondy) és cinkék (Móra), de felvonul az egész baromfiudvar, - a tavasz egyértelműen a természet és a vidéki élet ideje. A tavaszi munkák örömteliek, de nehezek és felelősségteljesek. Az új világban mintha a tavasz is más volna, Képes Géza így ír „a földműves tavaszáról”: „Szánt-vet a gép, arat és csépel, / jól megértjük egymást a géppel, / kint vár a traktor, nagyot bólint, / rámvillan – épp hogy meg nem szólít”. Csoóri Sándor versében még kézzel végzik a munkát „a kedves kertjében”: „Porhanyul, pirkad már a szántás, / a vidék tavaszt érez, / Kedves kertjében Jutka asszony / serényen veteményez”. A lelkes hangulat bizonyosan inkább dicsérendő ezekben a versekben, mint a költői elmélyülés. De a tavasz az árvizeknek is az ideje, Jókai, Móricz írása arra int: a víz hol barát, hol ellenség.

Az otthon és az iskolatémakörébe szinte minden beletartozik, amivel a harmadikos diák találkozik. A család hagyományos értékei még nagyrészt együtt vannak az 1950-es évek végén a tankönyvben: Petőfi három verse (Füstbe ment terv, Fekete kenyér és Szülőföldemen), amelyhez az Anyám keze (Kuczka Péter) és az Anyák napja (Jankovits Ferenc) vers járul, Oszejeva frappáns elbeszélése „a jó cselekedetről”, a közlekedés kultúrája és a munka megbecsülése (Kós Edit illetve Móra Ferenc írása). Az iskola világáról Fehér Klára szól (Az iskolapad) és Kónya Lajos verse emlékezik (Énekóra), az iskolai élet változásairól A vörös nyakkendő c. szovjet partizántörténet és Nagy Lajos Úttörődolog c. rövid írása. A hős és az áruló c. olvasmány A Pál utcai fiúk egyik érdekes jelenetével ismerteti meg a fiatal olvasókat.

A Mesék, történetek cím alá sok különböző témájú írás „elfért”. Egy sor magyar és orosz népmese (az előbbiek Benedek Elek vagy Kolozsvári Grandpierre Emil feldolgozásában), János vitéz Óriásországban Petőfi Sándor tollából, Az elégedetlen fazék Mikszáth Kálmántól, Gyulai Pál gyerekverse (A Szél és a Nap), Lev Tolsztoj és Móra Ferenc írásai. A blokk végén pedig „történelmi értékű” írások a gyermek Kossuthról és a diákkorú Petőfiről.

A Történelmünk lapjaiból bőséges válogatást kínál a magyar mondák világából, a Rege a csodaszarvasról (ezúttal Móra Ferenc feldolgozásában), az Attila temetése és az Éjjel a Tiszán a magyar előidőkbe vezet (Jókai illetve Gárdonyi regényének részletei), A vérszerződés, A fehér ló mondája, a Botond és a Lehel kürtje a honfoglalás és a kalandozások idejéből meríti anyagát, A cserhalmi ütközet a lovagkirály, László alakját idézi. Utána Mátyás királyról olvashatunk vidám és tanulságos meséket.

A Népünk szabadságharca Petőfi verseire épül és Petőfi sorsának beteljesedésével zárul (Gárdonyi: Petőfi eltűnése). A két kortárs szemtanú, Jókai és Gyulai emlékezik, Arany János forradalmi verseinek egyikét olvashatjuk (Hajh, ne hátra, hajh, előre…).

Az új élet hajnalablokk 1917 és 1919 emlékét idézi. A Hajóvontatók a gyermek Leninről szól, A szokolnyiki karácsonyfa egy évtizeden át a forradalmi vezér emberi alakját mutatta meg, Szavaljev a Téli Palota ostromáról ír. De szó esik a budapesti úgynevezett „monitor-lázadásról”, Fehér Annus levele pedig a proletárgyerekek balatoni nyaralásáról tájékoztat a Tanácsköztársaság napjaiban.

A felszabadulás előtta magyarországi munkáséletről tudósít, a városi és falusi szegénységről és az illegális kommunista mozgalomról. Móra Ferenc és Móricz Zsigmond írásai a szegények összetartó erejéről szólnak, ritkán olvasott történet a Bródy Andrásé, aki arról emlékezik, miként fizette be apja, Bródy Sándor „a mezítlábasokat a Csasziba”, vagyis a szegény gyerekeket a Császár-fürdőbe. A két utolsó történet illegális pártmunkások életéről, munkájáról tájékoztat (Fürst, Sallai, Schönherz az elbeszélések szereplői).

A történelmi lecke az Új országot építünk c. összeállításban jut el az 1945 utáni Magyarországra. Az ostrom napjaira a Szabad az út (Boldizsár Iván) és A hála rózsája (Horváth Mihály) c. írás emlékezik, a munka újrakezdésére Az első öntés és A három mozdonyvezető. Ritka érdekes olvasmány a Hetvenkét óra a föld alatt, egy bányaomlás története, Simon, dorogi vájár bátorságának és szerencséjének emlékezetes leírása. De megtudjuk, hogyan készül az üvegpohár, hogy dolgoznak az útépítők, és verset olvashatunk az öntözőkocsiról (Hegedűs Géza írta). Jobbágy Károly inkább vidéki gyerekeket kalauzol el a budapesti múzeumba, könyvtárba, színházba. Olvashatunk a falu megváltozott életéről, a szövetkezetek munkájáról (Igaz történet, Marci és a tanácstag), nagy esemény, amikor „fények gyúlnak” a faluban (Ort János írása).

2010. február

 

A Pedagógiai Könyvtár munkatársainak köszönetet mondok a nyújtott segítségért!

 

A vizsgált tankönyvek jegyzéke:

 

ABC olvasókönyvaz általános iskolák I. osztálya számára. Szerk.: Gerlóczi Lajosné és Makoldi Mihályé. Ill.: Demjén Zsuzsa, Reich Károly, Róna Emmy, Murai Róbert, Tövisvári Olga. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 175 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák II. osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferenc és Vágó Elemér. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 223 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák III. osztálya számára. Szerk.: Fényi András és Pálmai Kálmán. Ill.: Csohány Kálmán és Kass János. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 256 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák IV. osztálya számára. Szerk.: Faragó László és Vince Sándor. Ill.: Biai Föglein István, Sarkantyú Simon és Zádor István. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 272 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák V. osztálya számára. Szerk.: Kanazsai-Nagy Antal és Báti László. Ill.: Győri Miklós. Bp, 1957, Tankönyvkiadó. 144 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák VI. osztálya számára. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 123 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák VII. osztálya számára. Szerk.: Kerékgyártó Imre. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 220 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák VIII. osztálya számára. Szerk.: Csabai Tibor, Ebergényi Tibor, Kiss Kálmán. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 262 p.

ABC olvasókönyvaz általános iskolák első osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferencné, Csoma Vilmos, Kovács Dezsőné. Makoldi Miklósné, Perjés Antalné. 2. kiad. Bp. 1963, Tankönyvkiadó. 175 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák második osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferenc, Csoma Vilmos, Kovács Dezsőné, Makoldi Mihályné, Perjés Antalné. Ill.: Reich Károly. Bp. 1963. Tankönyvkiadó. 190 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák 3. osztálya számára. Szerk.: Faragó László, Hórvölgyi István, Povázsai László, Seres József. Ill.: Rogán Miklós és Szabó Ágnes. 4. kiad. Bp. 1967, Tankönyvkiadó. 159 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák 4. osztálya számára. Szerk: Faragó László, Hórvölgyi István, Povázsai László, Seres József. Ill.: Szecskó Tamás. 6. bőv. jav. kiad. Bp. 1969, Tankönyvkiadó. 259 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 5. osztálya számára. Szerk.: Horváth Gedeonné, Kulcsár Adorján, Vörös József. Ill.: Csergezán Pál. 5. kiad. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 269 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 6. osztálya számára. Szerk.: Horváth Gedeonné, Vörös József. Ill.: Görög Rezső. Bp. 1967, Tankönyvkiadó. 287 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 7. osztálya számára. Szerk.: Aszódi Lászlóné, Horváth Gedeonné, Magyar Szabolcs. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 279 oldal.

IRODALMI olvasókönyvaz általános iskolák 8. osztálya számára. Szerk.: Horváth gedeonné, Vörös József. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 317 oldal.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

 

 

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

e-nyelv.hu

Napút

Napkút

Magyar Irodalmi Lap