A Mikulás kétszer rázza a szakállát

Szabó Jolán, sze, 12/06/2017 - 00:06

December ötödikén este, Bogács Lőrinc, második b. osztályos tanuló, a vacsoraasztalnál ül és lóbázza a lábát.

Szemben vele Márta néni, a nagymamapótló, éppen szedi a tányérjába a sóskát, mellé egy nagy kanál tört krumplit és tetejére biggyeszt egy szelet sült csirkemellet.
- Tessék, kisfiam, jó étvágyat!
- Köszönöm, Márta néni!

Az öregasszony magának is pontosan annyit szed az ételből, mint amennyit a nyurga, vékony kisfiúnak adott és jóízűen falatozni kezd.

Keddén és csütörtökön déltől a doktornőnél tölti az időt, elkészíti a vacsorát, majd elmegy Lőrincért az iskolába, és ha kedve tartja, takarít vagy bekapcsolja a mosógépet, de egy dolgot nem mulaszthat el soha, azt, hogy ellenőrizze a kisfiú leckéjét.
- Egyél, Lőrikém, olyan vékony vagy!
- Nem vagyok éhes.
- Jaj, dehogynem, délután edzésen is voltál, nem hiszem el, hogy nem éheztél meg!

A gyerek kényszeredetten turkálja az ételt. Finom a hús, kár, hogy beleér a sóskába, mert nem tudja lekaparni róla. A krumplit meg unja, nem is igazán szereti. Jobb lett volna, ha pizzát rendelnek. Elfáradt délután, mert Fülöp bácsi erőnléti edzést tartott, és első akart lenni a futásban, mert úgy gondolja, ha első lesz, akkor a Mikulás teljesíti a kívánságát.
- Tessék, kicsim, egyél még egy szelet húst, de a garnírung felét is meg kell enned!

Zsarolja Márta néni, tudja, hogy engedelmeskedni kell neki, mert máskor nem süt majd soron kívül palacsintát, vagy nem megy el vele titokban a moziba. Azért kell titokban menni, mert anya nem engedi, hogy mindenféle bugyuta filmeket nézzen, pedig az osztálytársai arról beszélnek és kellemetlen, ha nem tud hozzászólni. Jó fej anya, csak színházba viszi, meg komolyzenei koncertekre, mert szerinte nem elég korán kezdeni a művészetekkel való ismerkedést. Most is múzeumlátogatást tervez vasárnap délutánra, pedig jobb lenne felmenni a hegyre, ha megmarad a hó, akkor lehetne szánkózni, meg hógolyózni.

Bezzeg Gergő barátját mindenre megtanítja az apja, amit egy fiúnak tudnia kell, a húgát meg az anyja istápolja a kislányos dolgokra.

Lőrincnek egyetlen nagy szívbéli fájdalma, hogy nem ismeri az édesapját. Anya mutatott neki a temetőben egy szép gránit síremléket, mely alatt nyugszik az édesapja, ám amióta olvasni tud, nincs idejük virágot vinni a sírra. Nem érti miért, bezzeg a nagypapa sírjához rendszeresen kijárnak, valahányszor a nagymamához utaznak vidékre.

Lehet, hogy anya észrevette, hogy hús-vér apára lenne szüksége?

- Lőrikém, kíváncsi vagy, mit hoz a Mikulás? Láttam ám, hogy levelet írtál neki és kitetted a nappali ablakába.
Nagyot sóhajt a gyerek és lemondóan megszólal:
- Nincs Mikulás, Márta néni. Anya is megmondta, hogy ez csak egy szokás.
- Mégis írtál neki levelet!
- Az is csak egy szokás. Levelet írni a kívánságokról.
- Nem bontottam fel, az a doktornőnek szólt, nem nekem.
- Nem anyának szólt, hanem a Mikulásnak.
- Most mondtad, hogy nincs Mikulás.
Lőrinc szemében már gyűlnek a könnyek, alig bírja szipogását visszatartani.
- Köszönöm a vacsorát – gyorsan felpattan és rohan a szobájába, s magára zárja az ajtót.

Jobb, ha most a mosogatásra koncentrál és békén hagyja a kisfiút. Jaj, szegény gyerek, olyan magányos! Biztosan azért is íratta be az anyja kungfu edzésre, hogy ne unatkozzon és erősödjön is kicsit. Észrevette, hogy a doktornő mindig jelen van az edzéseken, ha Lőrincért megy az iskolába, és sokat sutyorog Fülöp bácsival, az edzővel, aki a fekete öves világbajnok.

Legszívesebben elmondaná Lőrinek, hogy az ő lánya is elvált, és unokájának az apja egy erőszakos, italozó ember, mérnök létére nem tud mit kezdeni sem magával, sem a gyerekével. Úgy kellett bírósági úton eltiltani a gyerekláthatástól, mert egyszer Lencsikét ott felejtette a játszótéren és késő este egy idegen járókelő vitte be a rendőrségre a zokogó kislányt. Szóval, egy halott apa jobb, mint egy garázda élő. De ezt nem értené meg a nyolcéves kisfiú. Ahogyan azt sem, hogy jó anyagi körülmények között él, és a doktornőnek a szeme fénye.

Bekapcsolja a mosogatógépet és kivesz egy liter tejet, meg két tojást a hűtőszekrényből. Nekilát palacsintát sütni, kakaósat Lőrinek, lekvárosat a doktornőnek. Kinyitja az ablakot, hogy kimenjen az olaj szaga.

Hófehér takaró alatt szunnyad a táj. Sűrű, apró pelyhekben hull a hó.

Lőrinc is a hóesést nézi szobája ablakából. Gergő szerint akkor esik a hó, ha a Mikulás megrázza a szakállát.
Hol vagy Mikulás? Ha csak a képzeletében létezik, akkor is segíthetne!
Csak egy mondatot írt levelében a fehér szakállúnak:
Kedves Mikulás, küldj nekem egy apukát, vagy legalább egy fiú kiskutyát, hogy ne legyek olyan egyedül.

Azt mondta Gergő, hogy nem kell címet írni, mert úgyis tudja a Mikulás, hogy kitől kapta a levelet, és kinek mit kell vinnie.

Nem is teszi ki a cipőjét a nappali ablakába, mert úgysem fér bele sem az apa, sem a kiskutya. Biztosan megint csokoládét kap, meg mikuláscsomagot, esetleg egy társasjátékot, mert anya szerint a legóhoz már nagyfiú.

Ha holnap reggelre nem kap apukát, akkor megkéri Gergőt, hogy őt is vigye el az apukája vasárnap szánkózni. Egyre vastagabb a hótakaró, és ketten is elférnek a szánkón.

Palacsinta illatot érez, felcsillan a szeme, és rohan a konyhába, hátha Márta néni valóban sütött néhányat.

Éppen a második palacsintát eszi, amikor telefonál az anyja, hogy lesz még egy műtétje és Márta néni ott marad vele, míg haza nem ér, ne nyugtalankodjon, utána Márta nénivel is beszél, de nem érti Lőrinc, hogy miről, mert az öregasszony csak bólogat.
Nyolc órakor frissen fürödve, fogmosás után szigorún ágyba parancsolja a kisfiút, nincs apelláta.

Lőrinc félálomban hallja, hogy valaki becsönget, és pár percig beszélget Márta nénivel.
Reggel szuszogásra ébred. Még ki sem nyitja a szemét, elkezdi tapogatni maga körül a paplant és selymes, puha szőrpamacsot érint a keze.

Kiskutyát hozott a Mikulás!

Lőrinc megmozdul és az öthetes hófehér Bichon Havanese kiskutya azonnal felébred, felkapaszkodik a kisfiú arcához és megnyalja az állát.

Dr. Bogács Karina, fogorvos és szájsebész, éppen a reggelit készíti, amikor pizsamában megjelenik Lőrinc, magához szorítva kiskutyáját.
- Anya, nézd, mit hozott a Mikulás!
- Mutasd csak, még én sem láttam!

Az ebédlő asztalon egy cizellált papíron ott virít a használati utasítás. Naponta minimum ötször kell levinni, sétálni Pamacsot, mit ehet, és mit ihat a kiskutya, mikor kell fürdetni, milyen oltásokat kell kapnia, stb.
- Készülődj, Lőri, mert elkésel az iskolából.
- Mi lesz Pamaccsal, ha egyedül marad itthon?
- Nem lesz semmi baj, nyolc órára itt lesz Márta néni és foglalkozik vele.
- Elvihetem az iskolába? Csak ma, Anya!
- Nem lehet, kisfiam, de megígérem, hogy Márta néni fél kettőre ott lesz érted, és viszi magával Pamacsot is!

Biztos, ami biztos, azért csinál néhány fotót Pamacsról a mobiljával, mert Gergő nem hiszi el, hogy igazi élő kiskutyát hozott neki a Mikulás. Apa helyett. Nem ugyanaz, de legalább van egy pajtása.

Lassan telik a nap. Lőrinc alig figyel az órákon, egyre csak Pamacs fotóit nézegeti.

Ebédnél az ablak melletti asztalhoz telepednek Gergővel, onnan jól látni, ha megjelenik Márta néni Pamaccsal. De akkora a hó, hogy a kiskutya ki sem látszik belőle.
- Attól félek, Gergő, hogy Pamacs megfázik a hóban.
- Nem létező kutya nem tud megfázni! – kanalazza levesét a hirtelenszőke kisfiú. – Egyébként azt mondta Apa, hogy eljöhetsz velünk szánkózni, ha akarsz, csak hívj fel bennünket, még szombat délután, és érted megyünk.

A babfőzelék és főtt tojás nem nagyon ízlik a fiúknak, ott is hagyják. Felmennek az osztályba, felkapják a táskáikat meg a kabátokat és lemennek a földszintre. Legszívesebben kimennének hógolyózni, de az ügyeletes portás nem engedi ki őket.
- Nem hozza el Márta néni a kiskutyát, mert nagyon hideg van – meditál Lőrinc és látja barátja arcán a kétkedést Pamacs létét illetően. – De valóban őt kaptam a Mikulástól, láttad a fotóját a telefonomon!
- Persze, mert letöltötted az internetről – kontráz Gergő és a táskája mélyéről előhúz egy jobb napokat látott, enyhén olvadt csokoládét. – Kéred a felét? Lehet, hogy nekem nincs kutyám, de van apukám! Meg egy testvérem is!

Megérkezik Márta néni, hóna alatt a vastag sálba tekert Pamaccsal. Az aulában a kiskutyát leteszi a földre, leveszi róla a sálat és pillanatok alatt valamennyi gyerek ott tolong körülötte. Megszeppen Pamacs, ennyi gyerek egy rakáson, de megérzi Lőrinc szagát és egyenesen hozzá fut, leül előtte és elvakkantja magát. Lőri felkapja és magához szorítja, szinte érzi a kis állat szíve dobbanását.

Még a portás bácsit is leveszi lábáról a hófehér szőrgombóc és csak akkor szól, hogy ideje hazamenni, amikor a gazdi leteszi a földre és Pamacs izgalmában felemeli a lábát, hogy megszentelje Gergő táskáját.

Márta néni otthon, a nappali sarkában, kialakította Pamacs lakhelyét. Puha pléddel bélelt, vesszőből font alacsony szélű, kerek kosár a kiskutya fekhelye, előtte műanyag négyzet, rajta a két etető tál, egyikben víz, a másikban pedig az eledel. A bejárati ajtó mellett külön kutya lábtörlő, mert nem lehet a tiszta lakásban vizes tappancsokkal közlekedni.

Péntek délután Lőrinc lazít, ráér tanulni szombat délelőtt. Rendszerint ilyenkor Anya is itthon van, és kettesben főzőcskéznek, nézik a televíziót, vagy olvasnak. Újabban Lőrinc olvas az anyjának, persze, nem mesét, hanem cikkeket az újságból.
Odakinn ritka, nagy pelyhekben ismét szállingózni kezd a hó, és Anya nincs sehol. Márta néni a konyhában csörömpöl az edényekkel.

Lőrinc magához szorítja Pamacsot, bemegy a szobájába, ráül az ágya közepére és magyarázni kezd a kiskutyának.
- Látod, Pamacs, eddig Anya minden péntek délután velem volt. Tudom, hogy nem rendel, csak azt nem tudom, hol van. Kettesben maradunk, mert Márta néni is hazamegy. De mi nem félünk, ugye?
Fénylenek Pamacs fekete gombszemei, csóválja a farkát, mintha értené, mit mond neki a gazdija. Rózsaszín nyelvecskéjével nyalogatni kezdi a kisfiú kezét, mintha bátorítaná, hogy ne féljen, itt lesz vele.

Csengetnek.

- Gyere, Lőri, keres a Mikulás! – kiabálja Márta néni, aki közben már ajtót is nyitott.

Két krampusz nagy faládát tesz a nappali közepére és jön a Mikulás is, aki meglehetősen vékony és nem szól semmit, csak int Lőrinek, hogy bontsa fel a ládát.
A krampuszok segítenek a kisfiúnak, mert le van szögezve a láda teteje. Csak most veszi észre a láda oldalán a feliratot: APA.

Nagyot dobban a szíve, hiszen nincs is Mikulás!

A ládából Fülöp bácsi kerül elő és a Mikulás pedig nem más, mint az anyja, aki nevetve bújik ki a jelmezéből.
- Nos, Lőrinc, leszel a kisfiam? – kérdi az edzője és felkapja a kisfiút, mintha csak egy hópehely lenne. – Ha jól emlékszem, apát kértél a Mikulástól, nekem meg egy kisfiúra lenne szükségem!

Pamacs egész testében remeg az izgalomtól. Nagy nap ez számára, igazi családhoz került. Vakkant egyet és körbeszaladja a nagydarab férfit, tegye már le Lőrincet, nehogy összetörje már az első napon!

Odakinn valósággal zuhog a hó.

Jól megrázta szakállát a Mikulás!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap