Mikszáth Kálmán Napok

Szerkesztő A, cs, 05/28/2015 - 00:12

 

 

 

 

 

Mikszáth Kálmán a magyar prózairodalom egyik legnagyobb alakja, a Jókai utáni (részben a Jókai melletti) írónemzedék legkiemelkedőbb alkotója. 1881-82-ben jelentek meg híres novelláskötetei: A tót atyafiak és A jó palócok, amelyekkel Mikszáth országosan elismert író lett. A művek a romantikus népiesség jegyében egy természetközeli, olykor balladás hangulatú világot (annak minden fájdalmával-örömével) mutatnak be; kiváló elbeszélésmóddal, egyedi hangon és stílusban. Mikszáth legfőbb témája a nemesi középosztály élete: a megye és a kisváros, az itt élők sorsa. Kritikával és megértéssel szól a dzsentriről, arról a nagy múltú rétegről, amelynek szembesülnie kell saját végnapjaival, történelmi szerepének lezárultával. Legfontosabb ilyen tárgyú darabjai a Gavallérok és A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényei. A Beszterce ostromában, Pongrácz István gróf alakjában egy különc végzetét mutatja meg, s arra keresi a választ – hol komoran, hol humorral átszőve –, hogy miként lehet – meg lehet-e – megőrizni a változatlannak gondolt-vallott értékeket, egy letűnt kor erényeit, világszemléletét a jelenben, a megváltozott és folyamatosan változó időben. A fekete város a magyar történelem egyik fájdalmas vonását, az ellenségeskedést ábrázolja. Mikszáth Kálmán elbeszélésmódja könnyed és gördülékeny, az élőbeszéd, a szóbeliség jegyeit alkalmazó; kiforrott és magával ragadó, akár a legnagyobbaké, Jókaié vagy Móriczé. Műveit áthatja, alapvetően derűssé teszi sajátságos humora, finom, de határozott, értő és találó iróniája, a népe és anyanyelve iránti szeretete. Művészete a romantikától a realizmusig ível, regényeiből és novelláiból hiányzik a romantika eszményítése, a mindent átható pátosz, ő már a realizmus eszközeivel, hitelesen, pontos képet rajzolva tárgyalja a 19. század utolsó harmadának nehéz kérdéseit: hogyan viszonyuljunk a hősi múlthoz, milyen a magyar falu és a magyar kisváros, a politika és a különböző társadalmi rétegek, hová tart nemzetünk. Mikszáth az anekdota legjelentősebb magyar mestere, regényei is többnyire anekdotafüzérek, kisebb, de összekapcsolódó történetek összefűzései. Életképei és anekdotái szinte behúzzák az olvasókat a regényvilágba, és az otthonlét, az azonosulás élményét kínálják. Mikszáth művészetének – s ebben szintén Jókai tehetségének örököse – alapvető gesztusa az átadás, az elmesélés, a történet továbbadásának vágya. Ady Endre így írt Mikszáthról: „Minden írása krisztusi cselekedet, fölemel, megkacagtat, feledtet, s példát ad alkalmas idegrendszerű lényeknek, hogyan kell az életet elviselni tudni szépen, bölcsen, emberien.”

 

 

Nyiri Péter
igazgató
A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap