Mikszáth Kálmán - Magyarország lovagvárai - 23. Érsek-Újvár

Szerkesztő A, k, 08/16/2016 - 00:10

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majdnem minden várhoz tapad valami esemény. Holics várából Bakics Péter, Detrekeő vár ura, elrabolta a Révay Ferenc uram nejét, Forgách Zsuzsannát. Galgóc várában ott van a Lehel tornya, amelyet a marahánok ellen viselt háborúban építtetett a nagy kürtű vezér s amelyben el is van temetve.

 

Nyitra-Zsámbokréton napokig tartózkodott Róbert Károly, midőn hadai Csák Máté ellen harcoltak. Egy hű solymára ide hozta meg hírét a győzelemnek; lihegve érkezett a csatatérről, s kétélű kaszáját, amellyel viaskodott, tölgyfakoszorúval ékesítette. A király megörült a hírnek s a hírhozót nyomban ott megtette nemes embernek, "Zsámbokréthy" névvel s címerébe adta a kétélű kaszát.

 

Sempthe várát 1657-ből egy hős asszony, Cséfalvay Pálné teszi emlékezetessé, akit a törökök elraboltak, de aki azokat útközben, amíg aludtak, leölte. Drégel nevét Szondy György dolga tartja. Tátika, Somlyó, Csobánc romjait a költő regéi aranyozzák meg. Egyszóval valami apróság minden várral történt, de nem mindeniknek adhatunk helyet könyvünkben. Csak a kiválóbbakra szorítkozunk.

 

Ezek között is első helyet érdemel Érsekújvár, amelyet 1540 táján Várday Pál, esztergomi érsek építtetett a törökök ellen, a Nyitra vize partján Leék, Görög, Gugh és Nyárhíd falvak összeszögellésénél. Eleinte csak gúnyolódtak a prímással:

- Papi vár. Misékkel fogják védeni.

 

De később a legfontosabb hadiponttá nőtte ki magát, amelyért folytonosan versenyeztek, majd a török, majd az ausztriai ház, majd a hadakozó erdélyi fejedelmek. Az egész XVII. században szinte szakadatlanul folytak a harcok Érsekújvár kapui előtt. Rudolf királytól elvette a várat Bocskay István, Bocskaytól megint visszaszerezte az osztrák 1607-ben, az osztráktól újra elhódította Bethlen Gábor, amikor az őrség adta fel, miután elfogta és lefegyverezte saját parancsnokát, Koháry Pétert.

 

Az osztrákok nagyon fájlalták a vár elestét s a császár Bucquoi vezért bízta meg a visszahódítással:

- A vár a mienk legyen, - mondta a császár, - akármennyi vérbe kerül is. Sőt a pénzt sem sajnálom.

 

Bucquoi nagy haddal indult ellene, és hét hétig ostromolta roppant erővel. Már ingadozott a vár, feladási hírek szivárogtak ki az ostromlottak köréből s ezer kimerülési jel mutatkozott. Bucquoi boldog volt, csak egy dolog keserítette, hogy a hódítás dicsőségét és a zsákmányt meg kell majd osztania a magyarokkal. Az irigység rossz tanácsadó. Előhívatta a magyar tiszteket és így szólt, mivel ő volt a teljhatalmú:

- Önöket hazabocsátom. Nincs semmi szükségem a csapataikra.

 

De ezzel az elhamarkodott lépésével ugyancsak megjárta, mert alig néhány napra rá ott termett ötezer huszárjával Horváth István s megtámadta Bucquoi uramat, akinek német zsoldosai nem bírtak elegendő ellenállást kifejteni. Szétszórták őket, mint a polyvát, magát Bucquoi-t is leterítette egy Csongrádi nevű katona fegyvere. Szerencsés lövés volt: nemességet és uradalmat hozott Csongrádinak.

 

1663-ban török kézre került a vár s huszonkét évig nyögte a félholdat, míg a törököktől gróf Caprara Aeneas nagy vérontás közt visszavette. De úgy volt megírva a csillagokban, hogy a császár sem bírhatta sokáig.

 

Jött II. Rákóczi Ferenc s az ő hatalmába került a vár. Itt székelt Bercsényi Miklós sokáig, ideállította a bástyákra a híres rézágyúit amelyet az értéküket vesztett "pro libertate" ("a szabadságért") feliratú garasokból öntetett, s ezt a feliratot vésette rá:

 

Numus eram patriae, nervus belli arque moneta, 

Nunc libertatis vindico jure boans.

A haza pénze valék, harc eszköze és emelője,

Most a szabadságnak dörgve vívom jogait.

 

Rákóczi leveretése után az osztrák lerontatta a várat: hogy soha többé ne lehessen másoké.

 

 

Szerkesztés: Felber Zsolt

Fotó: Veress Zoltán

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap