Megmaradásunk

Szerkesztő A, h, 10/19/2015 - 00:16

 

 

 

 

 

 

 

(Kárpát-medence egymáshoz rendelt népeihez)

Magyarrá, szlávvá, szásszá, románná
Dübörögtek görgeteg-súlyú sorsok,
Szétszóródva is egymást lapítjuk,
Hogy a szertetekintő beleborzong.

Szász freskókon mennyi elevenség,
Oláh bányászokkal szürcsög a cujka,
Tóth szorgalom és ruszin nóták
Lankáin a magyar dac mintha lapulna.

Szégyellünk élni, szűrjük álmainkat,
Szédülünk ránk vert sár rágalmaitól,
Földjét tagadja, magyarnak az kit szült,
S itt ki teng-leng, múltról az feledve szól.

Templomunk volna-e, ahol a misét
Kodály kórusával Bartók zokogná?
Rákóczi Nagyúrnak Ady celebrálna
S térdre hullott népünk válna – fájdalommá!

Fájdalmunkból nőne bércünk, kőszálunk,
Orgonálna rajta ezred íziglen
Magyarrá sarjult, magyarrá lett ősök
Megtépázott hite – megtartó hitben!

Nem szabad, ó Isten, fel-ki-eloldódnunk!
Hol a szíjártó, ki szorít nyereggé,
Ránk a jövő hogy üljön, a nyargaló,
Jutalmát hogy szenvedésünk elnyerné?

Jaj, szándék, mennyi széthordott kívánság
Faragatlan fekszik, közös múlttá fagyva;
Összeférhetetlen gőgjeinket, Isten,
Törd szét, törd már szét miriád darabra!

(Budapest, 1990. december) 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap