Megbeszélve VIII

Cservenka Attila, v, 11/30/2014 - 00:06

Ránézésre nem tűnök három évesnek, ezért az első találkozáskor sokan félreismernek, igazából csak akkor ismerik meg a valódi koromat, ha megszólalok. Akkor viszont már nehéz helyzetbe kerülnek...

A minap vérvételen voltam. A várakozást azzal teszem elviselhetővé, hogy viszek magammal sudokut, és azt töltögetem. Tudni kell, hogy nem szeretem abbahagyni, amíg nincs kitöltve egy ábra. El is kezdtem, ám hamarosan behívtak. A művelet végén:
- A gézt öt percig szorítsa a szúrás helyére - hangzott el a jól ismert felhívás. Leülvén jutott el a tudatomig, ha a gézt fogom, nem tudom tovább fejteni a sudokut. Mentő ötletem támadt:
- Fogd te a gézt a szúrás helyére, akkor én folytathatom a kitöltést - szóltam az asszonynak. Ez a felállás azonban egy külső szemlélő számára megoldandó kérdést rejtegetett.
Az asszisztens hamarosan kinézett az ajtón, új páciens után kutatva. Éppen szemben ültünk az ajtóval, úgyhogy azonnal ránk esett a pillantása:
- Mire várnak még? Csak nincs valami baj, talán nem áll el a vérzés?
- Nincs készen a sudoku - mondtam, és felnéztem.
A nő levette szemét rólunk, s a semmibe révedt. Éreztem, amint összes energiáját arra fordítja, hogy ezt a példátlan esetet megpróbálja besorolni az eleddig számára ismert események közé. Ennek eredménye lehetett, hogy a szeme megüvegesedett, láthatóan kikapcsolta a látásfunkcióját is a nagyobb erőbedobás érdekében. Az is lehet, hogy tudattalanul alfa állapotba ment, az agykontrollosok számára elemezhető alany benyomását keltve.
Megfordult, bement az ajtón, és behúzta maga mögött. Meg vagyok róla győződve, hogy az eset feldolgozatlan maradt számára...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap