MAMA

Maczkó Edit, h, 05/07/2012 - 00:01

Egy megfakult képet nézek,
magam mellett érezlek Mama.
A képről egy kicsi lány néz vissza
de szép is voltam valaha!

Maréknyi hajam szikrázó Nap,
vakító, selymes tünemény.
Rémült arcocskám olyan bársonyos,
Mama... ilyen voltam én?

Hatalmas masni göndör hajamban,
érzem még rajta kezed illatát.
Szegények voltunk, jól tudom,
mondd, miből vetted ezt a szép ruhát?

Majd' ötvenéves a kép,
nem fogott rajta az idő, Mama.
de te elmentél tőlem,
több mint húsz éve nem jössz haza.

Szikrázó hajam őszbe vegyül,
gyűlnek fölöttem kormos fellegek.
Mióta itt hagytál, semmim nincsen,
csak a toldozott emlék, mit kergetek.

Nekem nincs kihez mennem,
nem vár senki gyermekként haza.
Nem búcsúztál, úgy hagytál el.
Miért nem vigyázol rám, Mama?

2002. Szerencs

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap