Makovecz Imre Napok

Szerkesztő A, h, 11/20/2017 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Makovecz Imre

(Budapest 1935. november 20. – Budapest 2011. szeptember 27.)

 

     Makovecz Imre az ezredforduló körüli évtizedek kétségkívül legismertebb és legnagyobb hatású magyar építészeti személyisége, az organikus építészet hazai mestere. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte, az egyetem dokumentációs irodájában döntő élményt jelentett számára, hogy megismerte Frank Lloyd Wright angol építész műveit és gondolatait, amelyek lendületet adtak saját építészeti elveinek, törekvéseinek a megfogalmazásához.
 

     A friss diplomás Makovecz Imre közel húsz éven át (1959 és 1977 között) dolgozott építészeti tervezőintézeteknél, a szocializmus kori városépítés és tájrendezés idején, korán szembesült a mennyiség és a minőség szorongató feszültségével, amelynek feloldására kezdettől törekedett. Mindeközben járta a vidéket, a falu építészetének új arcát, új lehetőségeit kereste. Figyelmet érdemel a Sárospatakra ez időben tervezett olcsóbb és egyéni szemléletű panel-lakótelep, amelynek a megvalósítását azonban leállították.
 

     Makovecz ekkor „önkéntes száműzetésbe” vonult, 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő főépítésze lett, - valójában ekkor sem fordított hátat korábbi terveinek, a város helyett a vidék lett vizsgálódási terepe, a táj emberibbé tétele, a tájba helyezett építmények új szemléletű kialakítása foglalkoztatta. És ekkor került napi közelségbe a legősibb emberi építőanyagok egyikével: a fával. Ennek az időszaknak a figyelemre méltó alkotása a dobogókői Zsindelyes Vendégház, amely a sífelvonó motorháza, a panzió és a vendéglő hármas funkcióját egyetlen építményen belül volt képes megteremteni.
 

     1981-ben önálló építészirodát alapít, ekkorra már megfogalmazza új építészeti elveit, elkészülnek az organikus építészet első tervei és épületei. Ezek elsősorban magyar vidéki városok számára tervezett közösségi építmények: templom épül Pakson és Siófokon, Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületegyüttese (a Stephaneum), Makón a „Hagymaház”, Egerben uszoda – és ezek csak kiragadott példák.
 

     Makovecz megteremti az organikus építészet elméletét: „Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt” – írja 2002-ben. És meghirdeti az organikus épület általános tervét: „Az alja a földből nő ki, a teteje az égből ereszkedik le”. A Makovecz-épület szervesen illeszkedik a tájba, formájában, anyagában, elrendezettségében. Anyagai természetesek, leghangsúlyosabb a fa és a kő. A fa jobbára nem díszítő elem, hanem a szerkezet lényegi alkotója. Épületeit a nagy terek tagolják, amelyek fölfelé mintha az égbe nyúlnának. A fény és az árnyék az épület szerves alkotóeleme: „Számomra a sötétség, amivel kommunikálni kell tudni, legalább olyan fontos mindig, mint a fény”. A fény és az árnyék küzdelemben és feszültségben áll, ezzel együtt mindig harmóniát teremt egymással (például a zalavári Millenniumi emlékkupolában).

Makovecz organikus épületeinek azonban nemcsak a külső megjelenése forradalmian új, az alkotó a tervbe és a műbe gazdag bölcseleti és etikai üzenetet is elhelyez. Az ember helye a világban, az ember, környezet és anyag harmóniája mellette a jelen és a múlt összekapcsolása is hangsúlyos Makovecz épületein. Gyakran és tudatosan merít a magyar őstörténetből, a hitből, a mitológiából és a népköltészetből, a mű egésze és az apró részletek egyazon szemlélettel készülnek, és hordozzák ezeket az eszméket. Külön figyelmet érdemelnek a többrétegű fa díszítőelemek, amelyek egyúttal a térfelosztást is szolgálják, miközben virágmintáikkal a balladák és a népművészet hangulatát idézik.

 

     Makovecz építészeti tevékenységének kétségkívül legismertebb darabja az 1992-es Sevillai Világkiállítás magyar pavilonja. Ebben mintha egy héttornyú erdélyi balladás kastély mesés, egyúttal komor fenségű épületét látjuk. A hét torony ormán a nap, a hol, a csillagok, a bevett magyarországi vallások jelképei (kereszt, buzogány, kakas) és egy lándzsás gömb hirdeti évezredek magyar kulturális és szellemi hagyományát és folyamatosságát. A többszintes épület padlózata üveglap, amely egy a földből mesterien kiemelt jávorfa teljes állományát osztja ketté (a föld fölötti lombozatra, és a föld alatti gyökérzetre). A kastély látogatói számára az égtájak, az irányok, a fenn és lenn érzése megszűnik, mintha a föld évezredes védelmében, és a világűr anyagtalanságában lebegnénk (száguldanánk). (Az épületnek semmi köze sincs az isztambuli Héttoronyhoz, a Jedikulához.) A magyar pavilon kétségkívül a Világkiállítás egyik szenzációja volt, a kiállítás után is megtartották, sőt több személy és intézmény is jelezte, hogy megvásárolná és felállítaná a világ különböző helyein.

 

     Makovecz 1981-től a Budapesti Műszaki Egyetem, az Iparművészeti Főiskola és a MÉSZ mesteriskola tanára. 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia megalakítói között találjuk. Számtalan művészeti díjat mondhat magáénak: Ybl Miklós-díj, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemérem, Magyar Örökség-díj, Corvin-lánc, Balassi Emlékérem.

 

     Makovecz konzervatív közéleti személyiségként is szerepet vállalt, a rendszerváltozás után tanácsadói szerepkörben többször hangoztatta véleményét – nemcsak építészeti szakkérdésekben. Ez időben ellenzéki támadásokkal is szembe kellett néznie, Makovecz építészetének és elméleti írásainak üzenete – kétségtelen – nem feltétlenül könnyen hozzáférhető gondolatok együttese. Tevékenysége során mintegy ötszáz épületet tervezett, ennek kb. a fele valósult meg.

 

     Az épületek funkciói elképesztő gazdagságot és változatosságot mutatnak, a már említetteken kívül színházat tervezett (Lendván, Csíkszeredán), madárlest (Tőserdőn, a Holt-Tisza partján), iskolát és tornatermet (Visegrádon), az Operaház Bartók-előadásainak a díszlettervét készítette el, valamint több budapesti temető ravatalozóját. A magánszemélyek számára tervezett villák és nyaralók számát talán maga sem tudta. 1992 után a tervbe vett budapesti Világkiállítás (az Expo-város) tervei és még sok más terv papíron maradt. E meg nem valósult tervek között többnek az elkészítése szerepel a közeljövő magyarországi építészet tervei között (pl. a hányatott sorsú dél-budai főtemplom felépítése az Apor Vilmos téren).

 

     Makovecz Imre hetvenhat évesen hunyt el 2011-ben, számtalan terve maradt elkészületlen, vagy félig kész. Gondolatai követőiben tovább élnek, az építészutódokban, de az utókor nyitott szemmel járó és szépre vágyó magyar közpolgáraiban is.

 

Lukáts János

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap