Magyarságom

Kiss Dénes, cs, 06/21/2018 - 00:10

 

 

 

 

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele.
Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. 
Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, 
csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, 
a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése.
Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. 
Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban. 
Se gazdagon, se szegényen. Viselem fenyegetettségem.
És úgy vagyok magyar, miként víz a víz,
Levegő a levegő, fúj a szél és repül a madár, 
S ahogyan semmi más nem lehetek. 
De maradok patak, domboldal, mező,
Ami sejhaj, ha kell, az égre száll.
Én úgy vagyok magyar, ahogy csak ember, halandó lehet valaki, bárki.
Őrizem méltóságos szeretettel, mi bennem Szerig, Muhiig, Mohácsig
Folyókhoz ágazik szívemben, szememből puszták messzeségét látni.
Emese álmát vigyázza lelkem.
Vagyok magyar születés előttről, ahogy a szív dobog és majd megáll.
Miként felhők utaznak, s évszakok járnak, s ahogy az óra jár. 
Mert úgy vagyok magyar, ahogy a vers, a dal, a szó.
Megölhető, de soha át nem változtatható.
Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok és megrendülök bele.
Mint amikor a Föld mozog, és eláll az élők lélegzete.
Magyar, ki végzetemet várom.
Én úgy vagyok magyar, ahogy az a volt aradi nagy szent tizenhárom. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap