A magányos utazó kiönti...

Adorján András, h, 05/07/2012 - 00:04

 

 

 

 

Iksz Ipszilon néha jobban, néha kevésbé, de valamennyire mindig szorongva ment ki a Ferihegyre. Pedig gyerekkora óta szinte állandóan úton volt, keresztül-kasul bejárta a Glóbuszt, különös, erős sodrású életet élt, ritka, nagyon szép, de megpróbáltatásokkal is terhes művészpályára lépett. Szóval megszokhatta volna már az örökös jövés-menés izgalmát. De mégsem: az indulás előtti éjszakán mindig nyugtalanul aludt. (Amúgy sem volt valami jó alvó) Ráadásul túlsúlya is volt. Mint közönségesen. Ezért is igyekezett még az előírt egy óránál is jóval/sokkal korábban kiérni, hogy kidumálhassa magát, s ne kelljen ráfizetnie. (35-40 kilónál kevesebbet csak 1-2 napos kirándulásokra vitt magával) És csakugyan bevált a taktikája: többnyire sikerült fiatal, kedves arcú jegykezelőhöz kerülnie, akikkel viszonylag könnyebben el tudta fogadtatni, hogy az a sok könyv, jegyzet, egyéb kegytárgy olyan nehéz, s hogy nem úri passzióból trógerol folyton. Most éppen a ködös Albionba vitt az útja, egy, hm, pszichiátriai konferenciára. A nagyalakú koffer 25,6 kilogrammot nyomott, a kezét vörösre törő kézipoggyászt maga kábé feleennyire taksálta.
Tudja kedves - kezdte volna, de a kisasszony rá sem nézett a mérlegre. Szép csöndesen állította ki a beszállókártyát, csak azt kérdezte, hová szeretne ülni, ablak/folyosó. Tulajdonképp mindegy, de ha lehet, inkább előre - motyogta megkönnyebbülve a "Szavak ura", ahogy ellenlábasai és hívei egyaránt aposztrofálták, olyan volt most, mint egy bűntudattal puskázó rajta nem kapott kisdiák. Parancsoljon - és átnyújtotta a cédulát egyik kezével, a másikkal ügyesen ragasztotta a viharvert Long Marsh (nomen est omen...) fogantyújára a LHR címkét. Fölnézett, egyenesen a férfikor delén járó, de már sokhelyütt tejfehér szakállú Ikszre. - A szabályzat értelmében még néhány kérdést föl kell tennem, - mondta, szinte bocsánatkérően neki. Nagyon bájos mosolya volt, amit egész sajátos jelenség kísért: a szája csücske (sarka) időnként le-le görbült, mint egy mindjárt síró csecsemőé, - Ez az én formám, dörmögte magában Iksz - a rohadt életben nem látom többé. Naná, egy ilyen kis tündérnek jobb dolga is van annál, hogy egy ilyen vén majommal randevúzzon - de azért ösztönösen behúzta pocakját - Az öné ez a bőrönd? - kérdezte a tünemény - Nem hasonlítunk? - kérdezte vissza mélabúsan Iksz, akinek egyetlen gúnyája olyan volt, mint egy multimilliomos koldus-álruhája. Az uniformisba bújt angyal zavarba jött, váratlan érte az utas öngúnyával rosszul leplezett elesettség. De csak egy pillanatra zökkent ki. - Úgy értem, csak az ön holmija van benne? Nem bíztak önre esetleg csomagot? - Nem, aranyos - Bele sem csempészhetett valaki valamit, egyedül tetszett pakolni? Nem maradt a csomag netán őrizetlen kis időre? - Hirtelen elfogta valami gyöngeség, ez a "tetszik" a pulton kívül is falat emelt közéjük. Azonkívül... Lehorgasztotta a fejét, késett a válasszal. Párás lett a szeme. Megköszörülte a torkát, a kis nő szemébe nézett. - Azelőtt a kicsi lányom segített nekem csomagolni, amikor még rajongott értem. - Egy feltörő könnycseppet morzsolt volna el mintegy mellékesen. De jött a többi is. - Már régóta nem akar látni sem. Csakúgy a nagyobbik - Egyedül élek. Hát maga? - ezt persze csak a szemével merte megkérdezni.

A MALÉV 851 számú járata Budapest felé indul. Beszállás a 12 kapunál…!
Hűha!
(Íródott '97. január 12. este 9, Köln repterén)

…Szóval a történet félbeszakadt. És később sem volt hajlandó hagyományos kerekséggel befejeződni. „Rárepülések” pedig voltak! Reménykedtem, hogy talán az élet megírja. Hallottunk már ilyet! Az élet azonban szent okokból élni akart, és nem ért rá. De hiszen maga Iksz Ipszilon is hány torzót hagyott. Szegény! Hát ezt az enyimet az Ő drága emlékének ajánlom (mert persze azóta agyonve… pardon). Az Úr legyen irgalmas bűnös lelkéhez! És – ha ez még belefér – bocsásson meg nekem is!

A Szerző 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap