László herceg és Salamon király párbaja

Horváth Lajos, p, 01/04/2013 - 00:07

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

 

László herceg és Salamon király párbaja

 

A mogyoródi csatát elveszítve Salamon király Mosonba, majd Pozsonyba menekült a várfalak védelmébe az anyja és a felesége szoknyája mögé. Ám hamarosan összeszedte magát némi német  segítséggel, királyként viselkedett, annak ellenére, hogy már Géza uralkodott az “uruszágban”, ahogy  azt akkoriban mondták a magyarok. Sereget tartott, pénzt veretett, külfölddel érintkezett és olykor megtámadta Géza király várait Pozsonyhoz közel.

                Eléggé áldatlan állapot lehetett, magára valamit is adó király a trónon ezt sokáig nem tűrhette. Géza király rá is bízta szeretett és hűséges testvéröccsére, hogy füstölje ki fészkéből Salamont, ezt a jómadarat.

                László herceg eleget tenni királyi bátyja kérésének legott hadat gyűjtött és megindult azzal a nyugati végek felé, hogy legalább az Óperenciás tengerig űzze a sokszoros hit- és esküszegőt.

                Elérkezve Pozsonyig a herceg hada, körülfolyta a várat tömegével, körülzárta, hogy a záron egy lélek se ki, se be. Még a postagalamb is megfogatott volna, ha gyalog viszi a levelet, de hát azok azért többnyire repültek Pozsonyból ki,Pozsonyba be.

                Nem akarta László herceg, hogy vitézei drága vérüket ontsák őérette és Géza királyért, hátha volna más mód is a dolgot elrendezni. Párbajra hívta hát Salamont a vár alatti síkra harmatos reggelben, mikor a füvek hegyein vízgyöngyök csillognak. Jobb ez, mintha vitézek vérgyöngyein szikrázna fel a napfény.

                El is fogadta Salamon a kihívást gőgös meggondolatlanságból, hiszen Magyarhon legjobb vitéze hívta ki és szívében nem volt balsejtelem. De lehet, hogy tudta nagy szégyen hullana rá, ha nem állna ki a viadal helyén a megbeszélt időben.  

                És elérkezett a nevezetes reggel. A két sereg két karéjban egymással szemben fel is állt, verték a pajzsaikat karddal, csákánnyal, fokossal, döngtek a dobok. Mindkét félen olykor felhangzott a magyari népek félelmetes csatakiáltása, a huj-huj hajrá, melyet, a nyugati országok népeinek füle el sem tudott viselni.

                Fel is állt egymással szemben fegyverbe öltözve Salamon a volt király, aki lenne újra is és László herceg, aki lett is. Mikor így a dunai szélben lobogott minden a gatyáktól a zászlókig, egyszerre csak hirtelen csend lett, olyan, amelyikben hallod a szíved dobogását, meg még a melletted állóét is.

                Vártak! Salamon egyszer csak sarkonfordult és nyakát vállai közé húzva megszaladt László herceg elől, pedig Salamon addig sosem volt gyáva a harcban. Elképedt főemberei rögvest körülfogták, hogy megtudják mi légyen az oka ennek. Salamon majdnem dadogva magyarázta meglepett katonáinak: “Tudjátok meg, emberek elől nem menekültem volna el, de ez nem ember, hanem tüzes karddal védelmezik őt az angyalok.” Ezért nem víhatok vele!       

                Salamon két angyalt látott László herceg vállai fölött lebegni, amikor össze akart csapni vele. Ez az esemény és még mások is hozzájárultak ahhoz, hogy Lászlóról már herceg korában elterjedjen, ő az Isten kiválasztott embere, aki megóvja az országot minden veszedelemtől. Nem is lehet csodálkozni ezután, hogy Géza bátyja halálakor, bár László nem tört a királyi trónra, nem akarta a hatalmat, mégis elvállalta az ország kormányzását, csupán hogy engedelmeskedjen, az ország népe kívánságának.

  

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap