Lángészek és agyalágyultak

Balogh Bertalan, p, 12/28/2018 - 00:02

 

 

 

 

Nem okos dolog, hogy a művészeket, és egyáltalán azokat, akik természetüknél fogva magasabb szinten gondolkodnak, személyes tulajdonságaik alapján ítélik meg kortársaik. Aki személyesen ismerte például József Attilát, legszívesebben átment a túloldalra, ha közeledni látta, mert senki sem akarja leégetni magát egy kötözni való alakkal. Csontvárynak sem voltak barátai, mert megrögzött és elviselhetetlen mániákus volt. Van Gogh-ot is csak szánta néhány ember, de a falu bolondját is szánja valaki. Karinthy télen is szalmakalapban járt, vasbotot hordott sétapálcának, és idomított teknősbékát tartott a konyhában. Nem volt könnyű elviselni a természetét. Ma utcák, terek, egyetemek neveződtek el ilyen emberekről... Nem érdekes?

Úgy látszik, csakis haláluk után lesznek igazán befogadottak a lángeszek, sőt kiderül egyikükről-másikukról, hogy a világ szellemi lángoszlopai, vagyis akkor eszmél rá a világ ezeknek az értékére és jelentőségére, amikor már "csak" az általuk hátrahagyott anyag izzik és világít, és nem zavarog már a személyük izgató jelenléte.

A másfajták, azok, akik híresen és köztiszteletben őszültek meg, mint például (Arany vagy Goethe) semmivel sem tehetségesebbek ezeknél, akiket dilisnek, vagy kibírhatatlannak tartanak a kortársak, csak éppen hiányzott belőlük egy bizonyos zavaró elem. Talán éppen egy nagyon fontos plusz hiányzott belőlük: a látnoki képesség, akár a közemberből.

Némelyik ember látnok, némelyik nem. Némelyiket keresztre feszítik a kortársak, a féltehetségek, a beérkezettek és befolyásosak, mások meg ha ugyancsak világraszóló tehetségek is, nem nagyon mondanak merőben újat, tehát a kortárs nem kell hogy féljen kiszámíthatatlan és meglepő vízióiktól, és a világ sem kell hogy felnőjön hozzájuk.

*

Savanyú vicc, hogy nálunk minden zsenire kilencszázkilencvenkilenc ember jut, aki egyebet sem tesz, mint megpróbálja lehúzni az illetőt a sárba. Mert nálunk mindenki "okos".

Nem feltétlenül kellene ennek így lenni.

A svédek közül például, ha valamelyik süvölvény jobban bele tud ütni a teniszlabdába, az állam egyből megveszi neki a legjobb trénereket, és csinálódik is a fiúból egy Björn Borg, aki aztán hírnevet szerez a nemzetnek. És a jó név készpénzt is jelent, nemzeti tekintélyt is, gördülékenyebb kereskedelmi tárgyalásokat, több eladott Volvót...

Megtérül a befektetés.

Ugyanúgy, a japánoknál is az állam nyitja ki a pénztárcát, ha valaki jól eladható elektronikus csiribirit talál fel.

Úgy érzi magát az állampolgár ezekben az országokban, mint a nemzet igazi része, vagy méginkább: mint igazi nemzet igazi bajtársa.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap