Kultúrából a Civilizációba 4/4

Jankovics Marcell, v, 03/04/2018 - 00:10

 

 

 

 

 

    A Kultúra (a latin szó sokértelműségével egybehangzóan) sokszínű, szimbolikus, költői nyelvet használ (> mesék), szublimál (> vallások). Nem feledkezik meg az álomról. A szimbólum természeténél fogva többértelmű, ’emeletes’. Van lélektani, személyre szóló, de tágabb, szexuális, társadalmi vonatkozású, egészen a kozmoszig táguló, egyetemes jelentése is. Freudnak és követőinek ’sikerült’ mindent a libidóra szűkítenie. Jellemzően civilizált A Civilizáció az egyértelmű beszédet kedveli. (> A szavakon lovagló sajtóvitákat.) Annyira, hogy a modern fölfogásban a szimbólum is egyértelmű. Amennyiben a betűt, számot, matematikai jelet szimbólumnak tekinti. Ugyanakkor a Civilizáció megannyi ellentmondása fejeződik ki a „politikailag korrekt” beszéd (egyelőre még) kötelező divatjában, amely épp kerüli az egyenes beszédet, vagy a „Tiszteld a másságot!” szlogen, mely egy(-két) területen a sokszínűséget hirdeti. Ennek – és persze a gazdasági célszerűségnek – a következménye, hogy tartalmában nem

sokszínű                                                        homogenizál, uniformizál, egyneműsít[18]

       A demokratikus látszat ellenére soha a világtörténelemben még ennyire nem volt uniformizálva a civilizált ember, nem volt ennyire egységesen alávetett helyzetben, sem ennyire ellenőrzött, megfigyelt. Még a divat is uniformizál a felszínen. (Tartalmában. > Farmer, piercing, tetoválás, műköröm, plasztikai beavatkozás.) A Civilizáció nem gazdag, válltozatos, csak bonyolult.  De nagyon. Mennyire bonyolultabb egy nyomtatott áramkör egy szakócához képest!

biodiverzitás (élelmiszerekben is)                    tárgyi (márkás) sokféleség (cipő, mobil, autó)

     A Civilizáció kényszerpályán ’halad’. Az egyre több embert etetni kell, és benzint kell ’termesztenie’ az autójukba.[19] Ezt szolgálják a Fast Food láncok. Olaszországban az előző századfordulón még 400 fajta articsókát termesztettek, ma már csak 5-6 félét. Az Andokban az indiánok 3–5 ezer fajta burgonyát termesztettek, a tömegétkeztetésben mégis csak egyféle, az amerikai Russet Burbank dominál, mert a tömeges gépi hámozásra, aprításra a legkisebb anyagveszteség mellett ez a fajta a legalkalmasabb egyformán nagy mérete, sima felszíne miatt.[20]) A megművelhető földek egyre nagyobb hányadát vonják bioetanol-, biodízeltermesztés alá. Ezért látunk koranyáron autózva annyi repceföldet, részben ezért irtják ki az esőerdőket, hogy olajpálmát ütessenek a helyére. A tömegtermesztéssel és homogenizálással együtt jár, hogy egyre kevesebb hely jut a változatos étkezést szolgáló növényeknek. Az elit nouvelle-cuisin igénye persze kielégül, de ennek tömeges formáiban a változatosság csupán díszítésbeli külsőség, ugyanúgy, mint az egyébként teljesen fölösleges tárgyi (márkabeli) sokféleség a tartós fogyasztási cikkek terén. Ezt érzékelem a művészetekben is.

tartalmas művészet                              egyénieskedő, üres     

     Kultúrában a művészetnek, amelyet a köznyelv hovatovább magával a Kultúrával azonosít,[21]mondanivalója van, amely elvben a közösség minden tagjához szól. A ’tagoknak’ ezért érteniük is kell a művészet nyelvét. A Civilizációban az értékes művészet az elité, vagyis kevesekhez szól. Ha értik egyáltalán. A mai fizetőképes kereslet műveltségben, esztétikai érzékben és ízlésben nem hasonlítható a korábbihoz, ami tág teret enged a  virágok közt mindenféle gizgaznak (>Andy Warhol, Hermann Nitsch, Hundertwasser stb.).  A tömeg művészete a szubKultúrákban oszlik meg. Utánozza a grand art-ot: a végletekig individuális, a divat és a technológia mégis egyneműsíti (> nonfiguratív festészet, szobrászat, grafitti, 3D animáció, diszkózene). Abban is, hogy üres, csak a fanoknak mond valamit.

    Ellentmondás: Tömegrendezvények Woodstock – Sziget – Balatonsound és mindenféle drogos buli, fesztivál (máshová is: > közösségi…

szintézis                                                       analízis

   Összefoglalásul: a hagyományos Kultúra (és ma is létező művelői) a nagy kérdésekre keresik a választ. Eredendően a világ megértésére, szintézisre, harmóniára a dolgok közös nevezőre hozására törekedett. Ez a szándék a régi Kultúra minden megnyilvánulásában fölismerhető. Volt ugyanis világképük. Noha eleink világa, ma úgy tűnhet, egyszerűbb volt, eszközeikhez mérten túl bonyolult volt ahhoz, hogy mindörökre érvényes választ adjanak kérdéseikre. A Civilizáció minden egészt összetört. A mai tudós, művész nem vállalkozik egységes világkép megfogalmazására, vagy nem tud? Vagy nem is lehet? Szintézis helyett analizál. Elvész az egyre nagyobb számban fölfedezett részletekben. A táguló világegyetem – mely az ismeretek tekintetében biztosan tágul – megismerésének vágya egyre jobban eltávolítja egymástól a részterületek specialistáit, egyre kevesebb a magányosan sikeres zseni, minden valamire való találmány mögött  szorgos csapatok nyüzsögnek. Egyre kijjebb jutunk, de jutunk-e beljebb?

Mégis van remény, mert Fukuyama téved. Még van mód korrigálni.

 

J. M.

 

 

 

[1] Köldöknézés, avagy az igazi Éva in Kiáltás, Magyar Múzsa Könyvek, Kecskemét, 2008.

[2] A kielről meg a kultúráról.  Hitel, 2011. február.

[3] Demokrata  2013. július 10.

[4] Mi lesz a választások után? Élet és irodalom,  2013. július 19.

[5] A Kultúra- és Civilizáció-meghatározásoktól hely hiányában eltekintenék. Túl sok van belőlük. Azok, amelyekkel egyet tudok érteni, hivatkozott írásaimban megtalálhatók. Az alább következő ellentétpárok is lényegi Kultúra- illetve Civilizáció-definíciókat jeleznek.

[6] 2013. január 12-én a Spektrum csatorna egy tudományos filmet sugárzott a paradicsommadarakról. (A paradicsom madarai.) Ebben láttam egy násztáncra készülő hímet, amint a ’parkettjét’ tisztogatja miközben a gyülekező tojók más, ugrásra kész hímekkel párzanak. A násztánc elmarad. Később a ’megcsalt’ hím újra megjelenik a helyszínen. Érdeklődő tojó most is akad, a vetélytársak viszont távol maradnak. Csodálatos násztánc tanúi vagyunk, amely ezúttal boldog véggel zárul. Később egy másik fajú hím dürgését, pompás tollazatát az érkező tojó hosszasan, közelről tanulmányozza, mondhatni, minuciózus alapossággal, a pontozó bíró közönyével, majd otthagyja. 

    A látottak alapján az alábbi következtetésre jutok. A paradicsommadarak vetélkedésében az eredményes szaporodásnak, úgy látszik, nem feltétele a násztánc. A helyszínre érkező, lesipuskás hímek is pározhatnak, még csak versengeniük sem kell abban, hogy melyikük tánca kelti föl a tojók érdeklődését. A násztánc, a madarak e sajátos kulturális viselkedése e szerint öncélúnak mondható, csakúgy, mint az emberi Kultúra számos megnyilvánulása. Nem játszik szerepet, mégis csinálják. Miért?  Látva a gyönyörű násztáncot lejtő madár sikerét (a másik faj esetében a sikertelenségét) a párzás terén, arra gondolok, hogy nem egyszerűen a faj fönntartásával, hanem a Kultúra (a tánctehetség) genetikus hagyományozásával állunk szemben. Még pontosabban, mintha ebben a (két) esetben kizárólag a ’Kultúra’ mennél sikeresebb  továbbörökítése lenne a (tojók) cél(ja).

[7]  Pontatlan hasonlattal a rovartársadalom egészét egy élő szervezetnek szokás tekinteni, melyben egy-egy kaszt egy-egy szervnek, a rovaregyed a szerv sejtjének felel meg. Ez a metafora emlékeztet a katolikus egyházéra, mely a hívők összességét Krisztus titokzatos testének nevezi. A közeljövőben mintha az internetnek nézne ki hasonló szerep.

[8]  > Megvilágosodás-erejű volt számomra a dániai Louisiana Museum of Modern Art Picasso-kiállítása (Picasso és a Mediterráneum, 1996). A XX. század talán legforradalmibbnak tartott képzőművészének eltéphetetlen kötődését mutatta föl múlthoz, hagyományhoz. Ilyen értelemben Picasso konzervatív művész.

[9]  Várkonyi Nándo: Sziriat oszlopai. Magvető Könyvkiadó, 1972: 73. o.

[10] Az interneten a haladás címszó alatt már csak a szombathelyi Haladás FC –ről olvashatunk.

[11] Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1999: 134.

[12] A rovarlét, ha úgy tetszik az evolúció egyik végállomása, a rovar maga fejlődési vonalán eljutott addig a pontig, ameddig a földi keretek között eljuthatott. Belőle jelen körülmények között nincs tovább. Amit nála fejlettebbnek mondunk, az csak emberi szemszögből, az ember felé mutató irányból tekinthető annak, jóllehet a rovarból és ember között a fejlődésnek nincs közvetlen útvonala.

[13] A szobrocskák hatalmas feneke, a lógó has és lógó mellek nem az egykorú szépségeszményre utalnak, hanem a szóban forgó nők életkorára.  Láthatóan olyan nőket ábrázolnak, akik „túl vannak első fiatalságukon”, mi több, nem menstrulnak, inkább öregasszonyok. 

[14]  Különös, hogy az óegyiptomiak a szívet tekintették az ész helyének. A nyelv olykor megőrzi a régi gondolkodásmódot. Az angol azt mondja by heart, arra, amit a magyar „fejből” tud.

[15]  > Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció – A római játékok. Európa 1978.

[16] Miközben hanyatlik a zenei kultúra, nő a zajártalom. A gőzgép, még inkább a benzinüzemű járművek bevezetése előtt viszonylag csendes világban élt az ember, viszont magas volt a zenei kultúrája. Zajos világunkban a komoly és népzene művelése beszűkült, miközben a populáris zene megpróbálja túlharsogni a minket körülvevő magas zajszintet.

[17] Lásd ehhez Hámori József ellentétpárjait:

Jobb félteke                                       Bal félteke                                                   

              Néma, látó, térmanipuláló                  Beszéd-nyelv használata                               

Egyidejű, analóg                                 Sequenciális, digitális                                   

Szintetikus, holisztikus                       Logikus, analitikus                                        

Geometrikus                                       Algebrikus                                                   

Ösztönös                                             Intellektuális                                                 

Divergens                                            Konvergens                                                   

Képzelőerő-kreativitás                        Következtető                                                  

»Irracionális«                                       Racionális                                                     

Tárgycentrikus (gondolkodás)             Absztrakt (gondolkodás)                              

Impulzív, szubjektív, humorérzék        Realisztikus, objektív, humorérzék nincs     

Szabad (?)                                            Irányított                                                       

Időtlen                                                  Időérzék”

Hámori József: Az emberi agy aszimetriái. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 1999. 129. o.

[18]  egyneműsítés =beszűkülés. Palotai Zsolt DJ nyilatkozza (Heti Válasz 2013. július 11-i számban): „… mindenhol a beszűkülés jellemző. Az egész világ ugyanazt a tévésorozatot akarja nézni, ugyanazt a könyvet olvasni, ugyanazt a zenét hallgatni, Ha jön valami új, az kioltja a régit, és nem hozzáadódik. A tudás ma vertikális, és nem horizontális. Mindig csak egy dolog létezik.” Az amerikai turista a bukszájától függően, de mindig ugyanahhoz a szállodalánchoz tartozó hotelben száll meg. Megszokta, amit ott kap, kosztban is. Nyaralóhelye is hasonlítson az ismertre. Pálmafa, tenger, egyhangú kék ég, napernyő a feje fölött, a koktélján és a fagylaltján

[19] A tudománynak, mely eredendően a Kultúra része, ilyen és más civilizációs hasonló feladatokat (informatika, fegyverkezés, egészségügy stb.) kell megoldania.

[20] Az indiánoknak 1000-nél több szavuk van a krumplira. Az USA-ban fogyasztott burgonyafajták 40%-át a Russet Burbank teszi ki, a maradék 60 %-on másik 11 fajta osztozik.

[21]  A Hiller-féle Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján külön rovata volt a tudománynak, oktatás-nevelésnek és a Kultúrának. Holott mind a három, és sok minden egyéb része a Kultúrának. Ez a szemlélet továbbél a tárca mai utódjánál is, amennyiben Kultúráért Felelős Államtitkárság a nevében az egész kulturális terület gazdájának mutatja magát, miközben ’csak’ a közművelődés a művészetek, köztük az irodalom gazdája. De már a film- és tévéművészeté nem.

 

Russet Burbank teszi ki, a maradék 60 %-on másik 11 fajta osztozik.

[1]  A Hiller-féle Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján külön rovata volt a tudománynak, oktatás-nevelésnek és a Kultúrának. Holott mind a három, és sok minden egyéb része a Kultúrának. Ez a szemlélet továbbél a tárca mai utódjánál is, amennyiben Kultúráért Felelős Államtitkárság a nevében az egész kulturális terület gazdájának mutatja magát, miközben ’csak’ a közművelődés a művészetek, köztük az irodalom gazdája. De már a film- és tévéművészeté nem.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap