Küküllőszög díszbe öltözött

Kühne Katalin, k, 12/02/2014 - 00:03

 

 

Lilike édesanyjával, Erikával nagyon készült erre az erdélyi utazásra. Hajnalban indultak Ongáról, hogy a Küküllő menti kis településen, Türben lépjen fel előadóművész társaival az Éltető Haza című előadásban. Az útitársak gyülekeztek, amíg a többieket várták, ismerkedtek. Kívülálló csak Kati és férje, Anti volt, a többiek évtizedek óta együtt járják az országot és a határon túli, elszakított területeket, adják elő igényesen összeállított irodalmi műsorukat. Rájöttek, hogy kicsi a világ, sok közös barátot fedeztek fel. Krisztinának, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Alapítvány elnökének férje, Bandi gyermekkorától ismeri Kati unokatestvéreit, velük nőtt fel, a Bükkben túráztak. Ágotával negyven éve ismerik egymást. Ági és már eltávozott férje, a híres művészettörténész Végvári professzor kiállításokat nyitott és előadott könyvtárukban. Karcsival a Bükkaljai Népművész Egyesület tagjai fűzik össze, akiket Kati többször meghívott alkotásaik bemutatására. Erika is járt könyvtárukban, sok kollégáját ismeri, de csak most találkoztak személyesen. A kórházi könyvtár vezetőjének Gabinak édesanyját Julikát is évek óta ismeri. Évát, Ilikét is hallotta már többször, akik gyermekkoruktól mondanak verset. Út közben irodalomról, művészetről, zenei élményekről beszélgettek. A társaság kedvence Lilike, akinek különleges, finom lelke mindenkit meghódított, aki találkozhatott vele. Tizenöt évesen sokszor fellépett hazánkban és Trianon előtti Magyarország területein, csodálatos hangja elbűvölte a szakma képviselőit és mindenkori közönségét. Kati Miskolcon, a Fráter Gimnáziumban hallotta először, azt gondolta, csángó származású, mert olyan autentikusan énekelte a népdalokat, népi imádságokat, mintha ott született volna.

Aranyló napsütésben ékeztek Tordára, ahol a bánya fölött egy látogató központ épült ki. Amikor Katiék a kilencvenes években itt jártak, még egészen más körülmények voltak. Az őszi nap melege árasztotta el az Aranyosi-völgyet, a fák pirosban, barnában, aranyban pompáztak. Nagyenyeden és Balázsfalván most csak áthaladtak, mert igyekeztek, hogy időben odaérjenek Türbe a közös szentmisére. A Küküllőszög, ahol a Kis- és Nagyküküllő úgy ér össze, úgy áramlik egymásba, mint ahogy az erdélyi és az anyaországi nép lelkei találkoznak. Itt kisebbségben, szórványban él 700 éve a magyarság.

Dr. Kémenes Lóránt Zoltán plébános köszöntötte a miskolciakat a Római Katolikus templom előtt. Hat év kemény munkája után sikerült a visszaperelt volt Magyar Iskola épületét birtokba venni. Így született meg az új álom neve: Türi Magyar Ház. Lóri atya vissza akarja adni a volt iskola patináját, áldozni akar arra, hogy életre keljen a türiek szunnyadó lelke, melyet az elmúlt évtizedek hallgatásra kényszerítettek. A rendezvénysorozatba bekapcsolták a Türi Napokon a Küküllőszög, így Balázsfalva, Magyarpéterfalva, Búzásbocsárd, Bethlenszentmiklós, Boldogfalva és Küküllővár lakosságát. A magyarság kisebbségi komplexusait egykönnyen nem tudja levetkőzni. Szükség volt erre a nagyszabású rendezvényre, hogy az itt élőket egészséges büszkeség tölthesse el, erőt adjon identitásuk mindennapi vállalásához. Láthatják, hogy nem szégyellnivaló az az örökség, amit ha nem is ismernek még teljesen, de az övéké!

A Türi Napok mottóját Illyés Gyulától idézték: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol.”

1313 VOLTUNK, VAGYUNK, LESZÜNK 2013.

A miskolciak szentmisén vettek részt, együtt imádkoztak, énekeltek az ottani hívekkel, majd elfoglalták szállásukat vendéglátóiknál. Lilike és társai a Magyar Házban tekintették meg az atya nem mindennapi portrékból álló fotókiállítását. Nyírő József: Halhatatlan élet című színházi ősbemutatóját hallhatták Kulcsár-Székely Attila székelyudvarhelyi színművész előadásában. A darab tele volt humorral, a jelenlévők jól szórakoztak. A vacsorát a Kultúrházban fogyasztották el, a zenét Tóth Sámuel és cigányzenekara szolgáltatta. Este 9-kor kezdődött a kosaras magyar bál, a marosvásárhelyi XYZ zenekar muzsikájára táncolhattak a vendégek. A miskolciak fáradtan érkeztek, úgy gondolták, csak rövid ideig maradnak, de éjjel fél egyig táncoltak, olyan kitűnő hangulat alakult ki. Vendéglátóikkal csak másnap reggel találkoztak, akik finomságokkal terítették meg szerény asztalukat, megosztották velük olyan szeretettel, mintha rokonaikat kínálnák.

A második nap indultak Gyulafehérvárra. A vár és bástyái nagyobb részben ma is állnak. Az érseki székesegyházat és környékét szépen felújították. A 13. században épült katedrálisban az erdélyi fejedelmek temetkezési helyét megkoszorúzták, a Hunyadiak, Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai mellett közös ima után elénekelték a Himnuszt. A szomszédságában lévő 15. századi püspöki palotát zárva találták, a könyvtárat nem tekinthették meg, de megcsodálták a felújított épületeket. Délben indultak Türbe, ahol Lóri atya kitüntetési ünnepségére hívták meg őket. A Magyar Köztársaság Érdemkereszt Arany fokozatát adta át Áder János üdvözlő levelével együtt a bukaresti magyar nagykövet. Rövid, személyes köszöntője, laudációja után a Fehér-megyei elöljáróság képviselői ismertették az atya áldozatos munkásságát, amit a környéken élők érdekében tesz éve óta. Összefogja a magyarságot, sok épületet, földet szerzett vissza az egyház és a település számára. A hívek gyarapodnak, egyre többen vesznek részt a programokon. Kezében tartva a kitüntetést, az aranykeresztet, beszélt „barátjáról”, aki a keresztről atyjához „költözött”, de ott van most már minden ember szívében. Tőle kapjuk az erőt feladataink végrehajtásához. Lóri atya álmának megvalósításához, hogy a magyarokat felemelje Hozzá és a szegénységben élők számára jobb életkörülményeket teremthessen. Könnyezett, de a jelenlévők is meghatódtak. A nagyteremben egy tűt sem lehetett leejteni, eljöttek Erdély távolabbi részeiről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Kolozsvárról, Csíkból, Gyimesből is. Az óvodások és iskolások néptánccsoportja, citerazenekara köszöntötte őt. A templomhoz vonult a nép, hogy meghallgassa az „Isten a metrón” című előadást. Este 8-kor kezdődött a miskolci KÉSZ Éltető Lélek Irodalmi Körének „Éltető Haza” című előadása a kultúrházban, amit Kardos Katalin előadóművész állított össze azzal a céllal, hogy a türi Magyar Ház felújítására gyűjtsenek. A pénz- és könyvadományokat átadták az atyának. Reményik Sándor, Kós Károly, Kányádi Sándor, Ady Endre, József Attila, Wass Albert és Nagy Gáspár verseit mondták, közben Lilike népdalokat, imádságokat énekelt. A Himnuszt, az Erdélyi himnuszt, a Boldogasszony anyánkat a közönség felállva vele énekelte. Ez az előadás minden résztvevőt megrendített, többen szemüket törölgették. A hazaszeretetről, a nép nehéz sorsáról, együttérzésről, szeretetről, hitről, reményről szólt a műsor. Az előadókhoz sorra járultak megköszönni ezt a nagy élményt.

Egy helyi szőlész tartott borkóstoló bemutató előadást, utána ismét tánc következett. Ezúttal egy fiatal zenekar zenélt. A táncolók között sok volt a fiatal, de idősek is eljöttek szép számmal. A miskolciakkal a vendéglátók szóba elegyedtek. Mondták, hogy hálásak, amiért olyan messziről eljöttek hozzájuk. Elmesélték gondjaikat, örömeiket. Lóri atyát Türben és a filiákban nagyon sokan szeretik, elismerik azt a hatalmas munkát, amit a magyarokért végez. Orbán Lajos bácsi kilencven évesen is minden nap ott volt, megkérte Katit, hogy juttassa el versét egy hevesi hölgynek, akivel régebben találkozott és leveleket váltott. Kati meghallgatta őt, a hosszú élet alatt sok szenvedésben volt része, de most örül a sok programnak, amit az atya szervez, reméli, hogy a fiatalok számára jobb idők következnek. .

Harmadnap reggel a szállásadók a buszokhoz kikísérték vendégeiket. Könnyes volt a búcsúzás. Elindult a csapat hazafelé. Balázsfalván megtekintették a Görög Katolikus Székesegyházat, az Érseki palotát, az Apafi-kastélyt. Nagyenyed a Marosba torkolló Enyed-patak partjára települt. Sétáltak a városban. A híres „enyedi kohó” ősi kollégiuma még romokban áll, de bemehettek. A folyosón megtekintették azt a táblát, amelyen hírességeink fotói szerepeltek: Ide járt sok író, tudós, utazó, festőművész, teológus, paptanár, történész, nyelvész, nyomdász, köztük Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Bethlen Miklós, Bod Péter, Bolyai Farkas, Aranka György, Kemény Zsigmond, Barabás Miklós, Áprily Lajos, Sütő András. Kőrösi Csoma Sándor innen indult a magyar őshaza keresésére. A 13. században szászok, magyarok éltek itt együtt békességben, iparosok, kereskedők, vincellérek, földművesek. Több 16. századi erdélyi országgyűlés helyszíne volt Enyed, híres volt nyomdája, kiadványai. 1849-ben a várost felgyújtották, 700 magyar lelte halálát egyetlen éjszaka alatt. A tömegsír felett egy emléktáblát helyeztek el, amit megkoszorúzott a kis csoport, elénekelték a Himnuszt. Krisztina az enyedi Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével megbeszélt egy találkozót, aki elmondta a város régi történelmi eseményeit, de szólt a mai állapotokról, a népesség alakulásáról is. Meghívta a miskolciakat közösségi házukba, amit nemrég kaptak vissza, ahol a szegény magyar gyerekeknek tarthatnak értékes foglalkozásokat. Az Éltető Lélek előadóművészei néhány részletet adtak elő műsorukból. A felfokozott érzelmek hatására létrejött különleges légkör nemcsak a hallgatókat érintette meg, maguk az előadók is könnyeztek. A helyiek teával, kávéval, süteménnyel vendégelték meg a miskolciakat. Címeket cseréltek, megígérték, hogy jövőre ismét felkeresik egymást. Hazafelé még megálltak Körösfőn, út közben figyelték, hol vásárolhatnak gombát. Mindenki teli szatyorral indult tovább. Királyhágón közös hálaima után a csodálatos panorámában gyönyörködve elfogyasztották uzsonnájukat, majd útra keltek, hogy estére Miskolcra érkezhessenek.

A Küküllőszög mentén élők kitárták karjukat testvéreik felé, a magyarországiak is úgy ölelték át őket, mint régen látott rokonaikkal szokták. A lélekemelő programok, találkozások, beszélgetések ajtókat nyitottak Isten és egymás felé. Lilike és társai az erdélyi tájak szépségeit lehunyt szemükben, az ott élők szeretetét szívükben őrzik tovább.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap