Krúdy Gyula Emléknap

Szerkesztő A, szo, 05/12/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

Krúdy Gyula prózairodalmunk varázslatos hangú mestere, elbeszélőművészetünk egyik legnagyobbja. Magányos alkotó, mert bár örököse ő Jókai áradó mesélőkedvének, Mikszáth kiérlelt derűjének, saját korában, sajátos írói világával egyedül állt. Talán ő irodalmunk legtermékenyebb szerzője: több mint hatvan regényt, több mint háromezer novellát, elbeszélést és újságíróként sok-sok cikket írt. Tizenöt éves korában jelent meg első novellája, tizenhét évesen már újságíró, később Nagyváradra került, s onnan érkezett Budapestre. Krúdy Gyula egyszerre volt magányos és társasági ember: irodalmi kapcsolatai voltak, Bródyval és Gárdonyival barátkozott, kétszer nősült, sajátos világban élt, ugyanakkor a nők és az evés-ivás szerelmese volt, miközben rendkívüli munkakedvvel dolgozott. Szerelmese volt a nőknek és az evés-ivásnak, akárcsak hőse, Szindbád, akinek történetét-kalandjait voltaképpen egész életében írta. Elkísérte őt útján Szindbád, vagy ő Szindbádot, ezt a bohém, életkedvelő, folyton úton lévő (a valóságban és saját lelkében-érzelmeiben, emlékeiben és vágyaiban is) embert, aki felfedezte az élet apró mozzanatait, aki rajongott a kis vendégfogadókért, a női kezekért, s akinek élete-álmai az Ezeregyéjszaka meséit idézik. A Szindbád-történetek (Szindbád ifjúsága, 1912; Szindbád utazásai, 1912) stílusremeklések, különleges műfajú és hangulatú alkotások. Legfontosabb vonásuk a líraiság, a hangulatiság és a gondolatok álomszerű (szabad és meglepő) kavargása. Szindbád élete – az eseményeken túl vagy azok előtt – egy hangulat, benyomások-érzések, költői képek-történések sora. „A lélek észrevétlenül és tudatlanul komponál meséket, melyekből mint földöntúli zene csendül elő a hullámmormolás, a nyírek susogása és a víz felől kerekedő esti szellő danája, mintha ezer fátyolszöveten át hallgatnánk túlvilági szellemek muzsikáját, s elmosódottan, halkan szűrődik a légen át egy távoli faluból az esti harangszó." – vallotta Krúdy. Jelentős műve még A vörös postakocsi (1923), ez a – Ady szerint – „könnyes, drága, gyönyörű könyv", melyben, a férfi és a nő kapcsolatán keresztül, egybemosódik az álom és a valóság, és sajátosa fénytörésben sejlik fel előttünk az elszálló ifjúság. A Hét bagoly (1922) és a Boldogult úrfikoromban (1927) szintén a hangulatot, az atmoszférát kínálja az olvasónak, melyben azonban igazi mélységek tárulnak fel. „Én írónak születtem: semmi másnak” – mondta Krúdy Gyula, s állítását életművével igazolta.

 

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap