Kosztolányi Dezső Ungváron

Kárpátalja-szer..., cs, 03/29/2018 - 00:12

Ha az ember beleszerelmesedik az irodalomba, egy idő után elfogja valami furcsa hév, hogy kutakodjon. Keresgéljen, kutasson olyan dolgok után, ami szűkebb pátriájával, Kárpátaljával kapcsolatos. ha pedig valamelyik ismerőse még bogarat is ültet a fülében, hogy itt és itt ezt és ezt olvasta, hogy nagy a valószínűsége, hogy magyar klasszikusaink egyike Ungváron, Munkácson vagy Ugocsában járt néhány évtizeddel ezelőtt. Nos, akkor a piciny hírbogár dongóvá duzzad és döngicsélve jár, no, nem virágról virágra, hanem könyvtárról könyvtárra, és ha nehezen is bejutva, de levéltárakba is bemerészkedik.

Így történt Kosztolányi Dezső kapcsán is. Ismerősökkel beszélgetve és egy kölcsönkapott könyv ürügyén indult el a kutakodás, hogy mikor is járt Kosztolányi Dezső Ungváron, kinek a meghívására érkezett és a korabeli sajtó ezt a látogatást hogyan közölte az olvasókkal. A tudósítás egy teljesen ismeretlen újságírónő, Keszthelyi Erzsi tollából jelenik meg az Ungvári Közöny c. lapban, amely később az Új Közlöny nevet veszi fel. A budapesti író 1932-ben egy Goethe centenáriumi ünnepség szónokaként érkezik Ungvárra. Egy fénykép is készült az eseményről – (sajnos nem sikerült megtalálni – a szerk.) amelyen Kosztolányi Dezső az Ung-parti sétányon újságírók között áll. Az ungvári Mély úti borozóban hajnalig tartó beszélgetések folytak Kosztolányi és a helyi lapok tollforgatói között. Így emlékszik vissza írásában az újságírónő:

A Mély úti borozóban fülledt a hangulat. A lezajlott leányegyesületi Goethe ünnepség sok izgalommal járt és a sok lány valami boldog és felszabadító vidámsággal ünnepli az előadás sikerét… Sokan vagyunk. Szólnak hozzá jobbról is, balról is, általános társalgás indul meg. A zene szól, tangóban hullámzik a sok estélyi ruha, lassan elfogynak a belebeszélők és ketten maradunk az asztalnál. „

A közvetlen közelről látott Kosztolányi portréját is felidézi Keszthelyi Erzsi. Az újságírónő az író arcvonásai mögött igyekszik meglátni és megismerni az embert. „Szemközt ül a költő. A villanyfény ráesik a dús, kócos hajára és fénylő homlokát ragyogásba vonja. Nem keresek glóriát a feje körül, a költő is ember, mondanám magamban, mikor egész hétköznapi dolgokkal indul meg a beszélgetés.”

Keszthelyi Erzsit elsősorban az fogja meg Kosztolányiban, hogy mennyire tájékozott a távol eső Kárpátalja viszonyaiban és mi minden érdekli, elsősorban kulturális, irodalmi vonatkozású problémáiból. Elmondja, elkezdett tanulni oroszul. Dosztojevszkijt akarja eredetiben olvasni. Azt eddig is tudtuk, hogy Kosztolányinak több tanulmánya jelent meg az orosz irodalom klasszikusairól, hogy 1924-ben Gorkijnál tett olaszországi látogatásáról írásban számolt be és hogy még 1935-ben már halálosan betegen is arról ábrándozik, hogy ellátogat Moszkvába. De hogy Dosztojevszkij kedvéért kezdett volna el tanulni oroszul, ez új információ az ungvári újságírónőtől. Kosztolányi melegen érdeklődik a helyi irodalmi élet iránt is, ismer és említ néhány nevet. Sajnos a zsurnaliszta valamiért nem tartotta fontosnak ezeket a neveket továbbadni írásában. Azt viszont szóba hozza, hogy milyen örömmel veszi tudomásul Kosztolányi, hogy könyveit itt is olvassák. „Nem vagyok nacionalista – hangsúlyozza. – De a magyar nyelvhez végtelen szeretettel ragaszkodom.” S nyomban hozzáteszi, hogy „legalább tíz nyelven ért és ebből ötöt rendesen tud használni.”

A társalgás a továbbiakban egyre szubjektívebb lesz. Kosztolányi megvallja az újságírónőnek, hogy nem szeret interjút adni, legfeljebb csak úgy, ha leírt kérdéseket kap, és írásban adja meg a választ rájuk. S itt, egy magától Kosztolányitól származó idézőjeles mondat következik. „…minden történés és minden alak csak ürügy az írónál arra, hogy írhasson. Soha nem lehet eléggé objektív, mert a dolgokat önmagán keresztül látja és érzi…” Az alábbiakat már az újságírónő magától fűzi hozzá:

Közben egy-egy pohár vörös bor, versek, írók és mindennapi dolgokon túl is, lehet, hogy a villanyfény, de valami ragyogás mégis van a feje körül. Így ismertem meg a költőt, élményt jelentett számomra a beszélgetés, amelyből keveset adhatok vissza és talán azt sem jól, hiszen én is csak magamon keresztül látom a dolgokat…

Mi, az utókor leszármazottai hálásak vagyunk Keszthelyi Erzsinek, hogy nem csak látta, de meg is örökítette tudósításában Kosztolányi Dezső ungvári vendéglátogatását. Még ha magán keresztül is látta az írót. 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap