A koronázás 4/4

Doma-Mikó István, szo, 12/24/2011 - 01:49

 

 

 

 

Korunkban húsznál kevesebb királyságot ismerünk. Akad monarchia, amelyben az uralkodóknak még koronája sincs. Az utolsó, klasszikus értelemben vett királykoronázásra több mint fél évszázada került sor.  

1953-ban klasszikus ceremónia keretében a jelenleg is uralkodó II. Erzsébet brit királynő fejére tették fel a koronát. A monarchiák nem mindennapi szakrális eseményére 55 évvel később, 2008. augusztus elsején kerülhetett újra sor. Brit minta és szertartás szerint Tonga királyává koronázták V. George Tupout.
A fényes királyi pompával rendezett ünnepségre az uralkodó 500 prominens vendéget hívott külföldről. Tekintve, hogy 1989-óta a királyi család udvari festőművésze vagyok, magam is részese lehettem e világraszóló eseménynek.

 

A Hawaii és Új-Zéland közötti, 170 szigetből álló Tongai Királyságnak 1875-től, I. George Tupou trónra lépésétől van koronázott királya. Őt II. George, majd III. Salote királynő követte. Én IV. Taufa’ahau Tupou királynál 1988-ban kezdtem a szolgálatot. Vihar Győztese (a király nevének jelentése) uralkodása alatt tanúja voltam az ország hatalmas fejlődésének. Őfelsége modern nemzetközi repülőteret építtetett, főiskolát, tv – és rádióállomásokat alapított. 2006 szeptemberében, 41 évi uralkodás után halálozott el. A trónon idősebbik fia követte V. George Tupou  néven.

 

 Folytatás...

 

 

A királyi ebéd díszvendégei  (Foto: Doma-Miko)

           Étkekben a tongai ínyencségek voltak túlsúlyban. Minden asztalra jutott 2-3 pirosra sült kismalac, egészbesült csirke, tálakban narancsos sonka és persze az óceániai kenyérpótló, a szeletelt yam. Az újzélandi konyha lazacot, tengeri kagylókat, királyrákot és osztrigát kínált héjában. Még japán étel is akadt: préselt tengeri algalapba göngyölt szusi, nyers tőkehalból szasimi és füstölt lazac. A meleg ételre vágyók megkóstolhatták a sárgabarackkal angolszalonnába göngyölt sült pulykamellet, vagy a friss kókusz-szeletekkel tálalt korianderben főtt kagylót. Gazdag választék volt salátákból is, amelyek közül a legegzotikusabb tengeri növényekből készült. Desszertnek pedig csokis sütemény, sajttorta és új-zélandi friss gyümölcsök zárták a sort. Az italok közül egy bizonyos fehérbor volt a kedvenc. Nem véletlenül, címkéje az új királyt ábrázolta.

 

 A királyi ebéd      (Foto: Doma-Miko)

           Őfelsége este 10 órától bált rendezett a rezidenciáján. A főváros mellett Medici-stílusban épült fehér márványpalota a kristálycsillárok és reflektorok fényében messziről pompázott. Tíz óra előtt pár perccel megérkeztek a külföldi lobogókkal díszített limuzinok. Megjelenés szigorúan protokoll szerint. A férfiaknak frakkban, fehér mellényben, fehér csokornyakkendőben és fekete lakkcipőben. Hölgyeknek nagyestélyiben (hosszú báli ruha, könyökön fölül érő kesztyű), valamint táska, nyakék és ékszerek.

           A bál fő attrakciója a király nyitótánca volt. Őfelsége elegáns volt, gáláns és magabiztos. Önfeledt tapsot kapott. A zenében egymást váltották a különböző zenekarok: új-zélandi, kubai, jamaikai, és természetesen tongai. Az erősítők hangja kilométerekre elhallott az éjszakában. Az előkelő vendégsereg talán Európában érezte magát. Ehhez minden külsőség megadatott. Egy óra múlva már tetőfokára hágott a vigasság, s a díszvendégek kivételével szinte mindenki táncolt. Ám ők is csak éjfél után kezdtek hazaszállingózni a szállásaikra. Az új uralkodó viszont hajnalig kitartott.

           A koronázás másnapján megtekintettem a katonai parádét. A Palota melletti hatalmas füves téren erre az alkalomra dísztribünt állítottak. Ott foglaltunk helyet sátortetővel védve a délelőtti forró napsütésben. Címeres autókban egyenként érkeztek a díszvendégek rang szerinti sorrendben „lentről felfelé”. Elsőként az új-zélandi maori király, őt követte a bhutáni hercegnő, majd az angol glouchesteri hercegi pár, a thaiföldi hercegnő, a japán koronaherceg, a tongai trónörökös és felesége és végül a királyné. Már csak a király hiányzott. Eközben felvonultak előttünk a tongai véderő fegyvernemei: a Tongai Haditengerészet, a Királyi Tengerészet és a Királyi Gárda. Masírozásukhoz a Tongai Védelmi Szervek Királyi Zenetestülete szolgáltatta a pattogó ritmust. Velük zenéltek ausztrál, új-zélandi és amerikai bajtársaik is.

         Vidám, majálisi hangulatra érkezett Őfelsége V. George Tupou király. Főparancsnoki díszegyenruhájában egy nyitott jeep-en állt, amely a nép éljenzése közepette körbevitte a katonák sorfala előtt. Végighallgatta a parancsnokok jelentéseit, majd helyet foglalt a királyi páholyban. A különböző katonai egységek díszlépésben, tisztelegve és mélyen meghajtott zászlókkal vonultak fel előtte. Az egyórás parádé végén Őfelsége elhagyta a helyszínt, s a vendégei az érkezés fordított sorrendjében követték.
Én is átmentem a Palotába, ahova meghívóm volt a királyi ebédre, amelyet a trónörökös, Tupouto’a Lavaka herceg és az ország nemesei rendeztek.

           A helyszín és az ülésrend a tegnapival azonos volt, de a többit átrendezték, és a terem brokátdíszeit is kicserélték. A roskadásig telt asztalokat ma már egyértelműen a tongai ételek uralták. Több volt az egészbesült kismalac, és a különféle főtt édeskrumpli-féleség, a yam és a táró. Ezeket a cukorrépa méretű zöldségeket sütve vagy főzve, szeletelve tálalják. Ezüst tálcákon volt még umu, a tongaiak grillsültje. A kókusztejjel bőven megöntözött levelekbe csomagolt húst és zöldséget egy gödörben izzó kövekre helyezik, majd betemetik. Másfél óra múlva a világ legfinomabb grillétele lesz, amelyben a sót a szétsült levél íze pótolja. Jómagam régi emlékeket idézve több csomagocskát is elfogyasztottam ebből a kiváló csemegéből.
Gazdag választék volt gyümölcsökből. Szeletelt óceáni édes görögdinnye, alma, narancs, de legnagyobb keletje a különféle szőlőknek volt, amelyek itt egzotikumnak számítanak. Alkohol azonban ma nem volt az asztalon.
Az ebéddel tulajdonképpen véget ért a Koronázási Ünnepség. Délután hazautazott a japán trónörökös, s másnap estig szinte valamennyi vendég követte.

           A tongaiak kétnapos ünnepen pihenték ki a fáradalmakat, de attól tartok, egy hétbe is beletellett, mire a munkájukban is visszatért a régi kerékvágásba.
Pár nappal később Őfelsége a királynéval és udvartartásával körútra indult a Ha’apai, majd a Vava’u szigetcsoportokra megismételni az ünnepségeket.

Én pedig visszatértem Tokiói otthonomba, ahol semmi nem változott. Vagy mégis? Tengernyi új ötlet kavarog bennem, hét élet is kevés lenne megfesteni. A szolgálat azonban valamiféle rendre kötelez. Őfelségéről már készítettem portrékat, ám első feladatomnak tartom megörökíteni őt Királyként.

 

 VÉGE

 

 

Megjelent: Leleplező, 2008

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap