A kommunizmus: Az emberi gonoszság felülmúlhatatlan tobzódásának eszméje és gyakorlata

Bakay Kornél, h, 02/25/2019 - 00:20

 Gondolatok a kommunizmus áldozatainak emléknapján

 

1918. decemberében Rosa Luxemburg ezt írta: „Az emberiség legmagasabb rendű eszméi nevében, ellenségeinkkel szemben ez a jelszó: nyomd ki a szemét, térdelj a mellkasára!“ Négy évvel később V. I. Lenin ezt a parancsot adta: „A reakciós papságnak és a reakciós burzsoáziának minél több képviselőjét sikerül kivégezni, annál jobb!“ Miklós cár és családja vadállati lemészárlására is Lenin adta ki az utasítást. 1917 és 1921 között Ukrajnában és Fehéroroszországban 200 ezer embert gyilkoltak meg. 1932-33-ban Ukrajnában és Oroszországban hat millió embert éheztettek halálra J. V. Sztálin utasítására. Ugyanebben az időben a hirhedt Gulágon, a Belbaltlag-on sok százezer parasztot kínoztak halálra, együttesen több, mint 15 millió földműves embert kényszerítettek arra, hogy többé ne lehessen magáról gondoskodni képes gazdálkodó.

A kommunizmusnak nevezett eszme-rendszernek semmi köze sem volt a communa = közösség szó tartalmához, amint semmi köze sincs a szocializmushoz sem. A kommunisták elvetemült akarnokok, akik a hatalom érdekében minden eszközt megengedhetőnek tartottak, az embermilliók kiirtását is ide értve. A kutatók az egész világon a kommunizmus áldozatainak a számát több, mint 130 millióra becsülik. Súlyosan téved azonban az, aki pusztán a barbár vérengzéseket rója fel megbocsáthatatlan bűnükként. Ezt régen is, ma is számos más hatalom is megtette, megteszi, ha az érdekei megkívánják. Durva hamisítás csak a német nemzeti szocializmusra mutogatni és a zsidók szenvedéseit kisajátítani. 1945 után az amerikai, angol és francia győztesek öt millió német katonát tartottak fogva, durván felrúgva a genfi egyezmény minden rendelkezését. A nyugati haláltáborok semmivel sem voltak „finomabbak“, mint a keletiek. Nyugaton egy millió hadifogoly halt éhen vagy lett járványok áldozata. A 18 millió német menekült közül hat millióan nem élték túl a borzalmas szenvedéseket.  Ám amíg a Morgan-Rokefeller támogatta aljas Morgenthau-terv (USA) Németország elpusztítását tűzte ki célul, a kommu- nizmus eszelős diktátorai kezdettől magát az embert kívánták, bármi áron, „átformálni“. „A hirhedt lélekölőket egyáltalán nem Hitler találta fel a második világháború idején, hanem a szovjet NKVD 1937-ben“ (A. I. Szolzsnyicin).

A kommunisták elképesztő cinizmussal rendeztek emberirtásokat, hogy felszámolják az értelmiséget, hogy elpusztítsák a parasztságot, hogy kiirtsák a papságot és az arisztokráciát. Megtették azt, amit egyetlen más diktatúra sem követett el: felszámolták a magántulajdont, amely addig szent és sérthetetlen volt. Az embereket kizavarták a házaikból, elvették a földjeiket, az üzemeiket, a vagyonukat. Elkobozták a rádiókat, a telefonokat, a járműveket. Megfosztották őket a szellemi kincseiktől, eltiltották a hivatásuktól. Gyilkoltak, kitelepítettek, internáltak, bebörtönöztek. Megbélyegeztek és maguk közül kivetettek mindenkit, aki más volt.

Magyarországon mindez 1919-ben kezdődött egy jól meghatározható népcsoport terrorjával. Kun (Kohn) Béláék csak vadászterületnek tekintették az országot, amint Rákosi (Roth) és társai is. Megteltek a hortobágyi kényszer munkatáborok (12 volt, 10 ezer kitelepítettel!), üzemelt a recski haláltábor.

Ennek a nemzedéknek nincs kegyelem,

Teste darabokra vágattassék

És szegeztessék az Idő kapujára!

                                                                                                (Reményik Sándor)

Nekünk még külön keresztünk is volt, az, hogy magyarok vagyunk, akiket nem szeret Európa, nem kedvel a világ. A XVIII. század óta folyik a dehungarizáció, a magyarirtás, tombol a magyargyűlölet, hogy ne legyünk itt, Európa közepén. Ellenünk uszították a románokat, a cseheket, a szlovákokat, a szerbeket, a horvátokat, az ukránokat, az osztrákokat. 1944. őszén egy román prefektus kijelentette: „Azonnali és teljes leszámolást akarok a magyarokkal, most vagy soha! Ne legyen nyugta egyetlen román szívnek se, míg teljesen meg nem tisztítjuk ezt a földet ettől a népségtől!“ Az internacionalista kommunisták nyomban hazafiakká váltak, ha a németeket vagy a magyarokat kellett pusztítani.

De a kommunisták legszörnyűbb bűne az, hogy hetven év alatt ki tudtak forgatni bennünket ősi hagyományainkból, el tudták feledtetni velünk hitünket, rá tudtak bennünket szedni arra, hogy szeressük őket, kivált azt a népcsoportot, amelyik a bolsevizmus legföbb támasza volt, s ma is a „világtörténelem tengelyének“ számít, legyen „kedves apánk“ a tömeggyilkos Kádár (Csermanek) János,  higgyük el, hogy a lenini-sztálini-kádári rendszer sokkal jobb volt a hitlerinél, feledjük, hogy mindenünket elvették s a javainkat soha ne is követeljük vissza.

Van-e remény, ha még manapság is milliós tömeg áll a szocialista álarcban páváskodó kommunista cinkosok mögött? A valós múlt elfeledése borzalmas dolog. Az árulók, a besúgók, a hóhérok gaztetteinek kihullása az emlékezetünkből, több, mint tragédia. Annak hangoztatása pedig, hogy a kommunizmus nem nyilvánvalóan és eredendően gonosz, hanem csak „hibák“ csúsztak be, durva történethamisítás, amely nehezen győzhető le, hiszen a nyugat kezdettől elképesztő „megértéssel“ és megbocsájtó elnézéssel vette védelmébe az emberiség legocsmányabb kommunista rendszereit.

 

                                                                                                        Bakay  Kornél

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap