A kommunista hatalmi szisztéma

Balogh Bertalan, h, 02/25/2019 - 00:14

 

 

 

Vannak természetes és mesterséges hatalmi szisztémák.

A "művelt világban" persze, már csak mesterségesek vannak. A kommunista szisztéma is okvetlenül kiagyalt szerkezet volt, ámbár, belülről nézvést értelmesnek látszott. Sokan csodálkoznak is: mi lehetett benne annyira rossz, hogy végül csúnyán megbukott, holott a kommunizmus ideája majdnem keresztényi, mármint ami az egyenlőséget, testvériséget stb. illeti. Ugyanúgy a rend és a közbiztonság is megnyugtató volt a kommunista országokban. A nyugdíj, a munkahely biztonsága, az orvos, a patika, a bölcsőde, az olcsó, vagy ingyenes művelődés... Hol volt a hiba, hogy így semmivé vált az egész?...

Nos, a hiba valószínűleg ott volt, hogy a mesterséges társadalmi szerkezetek formailag általában remekül megtervezettek, logikusak, vagyis olyan rendszerek, amelyek önmagukban, főleg pedig belülről nézvést, arányosak is, harmonikusak is, és választ is adnak minden köznapi szükségre és kérdésre, csakhogy az ilyen megtervezett "tökély" mint egyetlen idvezítő rend lép fel, és tudomásul kell vegye mindenki, hogy ez a tökéletes, ezt kell szeretni, és ezen kívül minden más átkos, tökéletlen, tehát tilalmas. Vagyis, kötelező lesz a szisztéma minden megnyilvánulása, öröme, stílusa, életmódja és gondolkodásmódja mindenki számára.

Viselkedővé, alkalmazkodóvá, önmagát feladóvá kényszeríti az embert. És egyszeriben, tudat alatt, vagy később tudatosan is feszengeni kezd mindenki. Érthető módon. Végül pedig senki sem lesz igazán híve. Mert nem emberszabású, hanem kiagyalt világ. Az összeomlás tehát csupán idő kérdése. És törvényszerű is, hiszen nem húzhatja sokáig a tényleges realitásban semmi, ami pont a realitást akarja megkerülni művi úton.

Ráadásul, a csupa hejehujával emlegetett és a rászedhető emberiséggel ravaszul megetetett demokrácia ideája is kiagyalt. Nem győzöm hangoztatni, hogy a történelemben soha demokrácia nem jelent meg önmagától. Mindig valami ravasz érdekcsoport volt található a háttérben, amely a természetes elitet akarta kiütni a nyeregből korteskedéssel, ügyes szervezéssel, a mindig és mindenhol buta tömegek mozgósításával és szavazataival. Ennek a magasabb formája pedig, vagyis a beharangozott világ, amelyben vezényszóra fogják majd szeretni egymást a csakis és mindenhol demokratikussá tett országok... Nos, nem kiagyalt valami ez is? Nem éppen olyan fellegekben járó, gyönyörű irrealitás ez is, mint bármely más kitervelt társadalmi "tökély"?

Az a borzasztó, hogy sem a nemzetek, sem pedig a világ nem hallgat soha a jó szóra akkor sem, ha nagyon is érzi ösztönösen, hogy igencsak sántít valami a Nagy Tervben, a megsúgott Új Rendben, vagy éppen a megkürtölt Új Világrendben. A világ mindig csak átesni tud az amúgy nagyon is előre látható tragédiákon. És sohasem okul.

Némelykor nagyon egyedül tudja magát érezni az ember... 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap