A kötéltáncos

Csilla, h, 04/16/2018 - 00:02

 

 

 

 

Bukott kimérák, kígyónyelvűek,

miért e mérhetetlen lárma?

Ki az, ki most kötélen járva

életet tanul?

 

Mitől ragyoghat boldog-szótlanul?

Szívében nem rág rusnya féreg,

s a kételyek, ha egyszer végleg

földre omlanak,

 

fölötte már nem győz a holt anyag,

s nem tapsvihar, mi égbe rántja,

mert Eggyé lett erő a vágya,

földöntúli szép. 

 

Ha majd a fényre félsz nélkül kilép,

ahonnan mások sárba estek,

hiúság, püffedt cédatestek,

emberglóriák,

 

csak nézz tükörbe, öntelt, holt világ,

gazdája lelki pestiseknek,

s hallgasd, füledbe mit sziszegnek

Káin sarjai.

 

Ott fent e zajt már rég nem hallani,

s nem vakmerő, ki hinni bátor,

hisz tudja jól, meghalhat párszor,

mégis élni fog.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap