Kőbe zárt szavak 14/33

Tusnády László, szo, 11/16/2013 - 00:08

A tűnt idő hírnökei

 

Fenyő tekint az ég felé epedve,

sóváran issza az arany-napot.

Az erdő mélyén múltban elfeledve

egy vár áll. Vajon abban ki lakott?

Mindent a kor emészt a dőre nedve

cifráz a falon száz szörnyalakot.

Talán véletlen, vagy a tűnt idő

is lehetett épp ilyen rémítő.

 

Egy szörnynek, mint a láng, lobog az arca,

és van harcos, ki két fejet visel,

és látszik a mester komor kudarca,

mert a képből sokat a kor kiszel.

Az időben az elemek büszke harca

sokat nyer. Hát magadról mit hiszel?

Eső rajzánál szebb lesz-e a képed,

meg tudod-e ragadni mind a szépet?

 

A hit a fontos, s öröm lesz a munka.

A hit, amely az arcokon ragyog;

közöny hidegétől véd, mint a bunda.

A legfontosabb, hogy Ember vagyok,

és ne riasszon tűnt reménye, hunyta

futó napoknak! Valamit hagyok.

Száguldanak napok, órák s a percek.

Kacag az idő, sápadt arcú herceg.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap