Kő-Szabó Imre: Uralom – szolgálat

Kő-Szabó Imre, cs, 03/14/2019 - 00:18

    A hatalom (uralom) minden olyan viszony, amelyben meghatározott személynek vagy személyeknek lehetőségük van arra, hogy más emberek magatartását sikeresen befolyásolják, illetőleg, hogy őket engedelmességre késztessék.

    Hatalmi viszonyok élnek az iskolákban, az üzemekben és más munkahelyeken, nem csupán az adott csoport vagy szervezet formalizált hierarchiájának megfelelően, hanem mellette és tőle függetlenül is. Összegezve: a hatalom (uralom) nem szükségképpen politikai jellegű, bár mint látjuk a politikában igen jelentős a hatalmi elem. A hatalom minden esetben tény, amelynek elfogadása történhet erőszak, gazdasági vagy más jellegű kiszolgáltatottság, félelem, manipuláció stb. következtében.

*

    A szolgálat különös fogalom. Most jó értelemben boncolva, azt jelenti, hogy valaki segítő szándékkal nyújt szolgálatot. Kész megtenni, amit parancsolnak neki. A kérdés is így hangzik: - Miben lehetek szolgálatára? Régi kereskedői megszólítás volt ez, udvariassági forma. Vagy a kérdés így hangzott: - Mit tehetek az Ön érdekében? Ma azt hiszem furcsán, nézne a polgár, ha ezzel a kérdéssel kerülne szembe, például az APEH-nál, vagy éppen az önkormányzatnál. Régi köszöntés volt: - Szolgálatára! Igen! Parancsára! Főleg éttermekben, vendéglőkben, hiszen a vendég szolgálatára szegődtek el. Gárdonyi Géza egyik írásában: „- Mi a neved? – Kovács Gáspár, szolgálatjára!” Kosztolányi Dezső, pedig így fogalmazott egy vendéglői jelentben, ahol a pincér így köszöntötte a vendéget: „- Van szerencsém! Mivel lehetek szolgálatára? Rég nem láttuk itt a tanár urat.”

*

    A sarki presszóban, péntek délután van, amikor a többség már végzett a munkával öten ülünk egy asztalnál, - Dani, Józsi, Erzsi, Pista – ők korban közel vannak a negyvenhez. Mondhatni azt is – fiatalok. Előttük egy-egy korsó sör és a pénzről, uralomról folyik a vita. Dani: - A pénz legyen csak eszköz, nem szabad túl értékelni! Józsi veti közbe: - Van, aki a pénzért mindent megcsinál. Múltkor megkérdeztem egy fazontól, hogy tudod azt megtenni, hogy narkót szállítasz? A válasz: - Sok pénzt adnak érte, persze, hogy megteszem. Erzsi: - Válság van már jó ideje, mindennek megy az ára felfelé. Pista: - A vásárláshoz, pedig sok pénz kell. Sajnos a fogyasztás korát éljük, nem érezzük jól magunkat, ha meg kell tagadni valami meg szokott dolgot magunktól. Teszem én hozzá: - A reklámok is az emberi vágyakra építenek. Dani: - Tulajdonképpen erre fáztunk most rá, hatalmas tömegekkel hitették el a bankok, hogy felesleges az önfegyelem. Pista: - A válság, Amerikában is nagyjából 50 millió embert súlyosan érint. Józsi: - Most fizetik sokan a könnyelműségük árát. Nem volt jó a forint, svájci frank kellett, meg japán jen. Az biztos, hogy minden bank és az állam is a fogyasztásra bátorította az embereket. Erzsi: - A pénz nem minden, de nem lehet tagadni, hogy kell. Egy mosolyért nem adnak kenyeret! Jó magam: - Mosolyért neked? Ha a boltos fiatal és tetszel neki, talán akkor. Dani: - Tud valaki olyan gazdag emberről, aki egyszer azt mondja, hogy most elég a pénze?

    A kérdés után, megszakadt a beszélgetés, a pénz uralma, meginogni látszik, valószínű más utat kell majd keresni, hogy a gödörből kiláboljunk.

*

    Sokféle szolgálat van, jó és rosszabb értelemben is. Gondoljunk arra, hogy életünk biztonsága függhet, többféle „szolgálat” kifogástalan működése kapcsán. Először csak a három – telefonszámmal is egyszerűsítve kiemelt – szolgálatról beszéljünk.  A rendőrszolgálat, a mentőszolgálat és a tűzoltószolgálat e három. De jó, ha tudjuk, hogy van egészségügyi szolgálat, családsegítő szolgálat, házi ápolási szolgálat, vérellátó szolgálat, Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat és még sok más egyéb szolgálat is. A háborúhoz köthető, rossz értelmezésű szolgálat is, mint pl: munkaszolgálat, kémszolgálat, frontszolgálat, őrszolgálat. Márai Sándor szerint: „az életnek értékét csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.”

*

    Átvenni az érzelmek feletti uralmat, az érzelmeket irányítani szükséges, ez nagyon fontos dolog. Az irányításuk alól kicsúszott érzelmek kihathatnak az egészségünkre is. Egy olyan helyzetben (pl. baleset, tűzeset, stb.) ahol eluralkodik a pánik és utat ad a rettegésnek, a félelem teljesen irányíthatatlan, az ember leblokkol, miközben azonnali cselekvésre lenne szükség. Ha mesteri szinten uraljuk érzelmeinket, ez felbecsülhetetlennek bizonyulhat krízishelyzetekben és akár életmentő is, lehet. Van, amikor csak el kell engedni magunkat és kiengedni a dühünket. Jó dolog kibeszélni magunkból a problémáinkat, megnyugszunk, tehát uraljuk gondolatainkat, érzelmeinket.

*

    T. Oszkár magas, gondjaiban őszülő, de korban most múlt ötven éves férfi. Kereskedő, vállalkozó. Boltja, amely olyan kis ÁBC féle a város szélén van, egy forgalmas út mellett. Azért választotta ezt a helyet, mert arra számított, hogy a nagy jövés-menésben csak-csak betéved a vevő és így a bolt forgalma megfelelő lesz. Meg a véletlen is közrejátszott. Egy délutáni bolyongás közepette egyik barátja mondta: - Van itt a közelben egy kis üzlethelyiség, nyithatnál itt egy boltot! Első hallásra, nem gondolta ezt komolyan. Később morfondírozott erről, meg elmondta a feleségének is. Az anyós tette rá a pontot, ő már volt korábban kiszolgáló egy ilyen ÁBC-ben. Övé a szakmai „tapasztalat”, szívesen segít, vágjanak bele! – mondta kemény hangon. Aztán megnyitották ezt a kis boltot. A neve „Oszkár bácsi boltja”. Az őszhaja miatt valóban bácsi lett, ezt nem vonta kétségbe senki. Több éve üzemel az üzlet, 0-24 óráig tartanak nyitva. T. Oszkár tudja, tisztában van vele, hogy ez a tevékenység szolgálat a fogyasztók, vásárlók érdekében. Fáradságos meló, de tenni kell, mert így tudnak csak megélni. – Általában 14-16 órát vagyok az üzletben, aztán 5-6 órát alszom. Fiam, feleségem, meg az anyósom besegít. Csináljuk, ameddig bírjuk és ameddig kifizetődő.

*

    Napjaink embere – ha korban úgy hetven éves – sokféle hatalmi időt, uralkodási stílust, időtartamot ért át, jó vagy éppen rossz értelemben. Persze az is szorosan hozzátartozik, hogy ebben a nagyon rövid hetven évben a különböző hatalmi időket, hogyan értelmezték, hogyan tanították iskolai tankönyvekben, vagy éppen később hogyan értelmezték át. Volt Horthy-korszak, volt felszabadulás, Rákosi korszak, 1956-os forradalom, majd ellenforradalmi időszak, aztán újból forradalom. Kádári korszak, melyeket népuralom, osztályuralom, önkényuralom, parancsuralom jelzőkkel láttak el. Ezek legfőbb ismertetője a hatalom birtoklása. Már Eötvös József megfogalmazta: „egyes személyek… uralomra vergődnek a többiek felett.”

*

    A falu határában földásó gépek jelentek meg. Mély árkot ástak az erdő szélén, majd több búza és kukoricaföldön át, egészen a bekötőútig. De aztán itt sem torpantak meg, az árok az út átlyukasztása után, tovább folytatódott. Később derült ki, amikor nagy átmérőjű vascsöveket fektettek le a kiásott árokba, hogy itt egy olajvezetéket építenek. Mondták is, hogy a százhalombattai olajfinomító a végállomás, oda folyik majd az olaj. A munkák befejeztével, mindent elrendeztek, az árkokat betemették, csak egy-egy kimagasló tábla jelezte a földbe húzódó csővezeték útját. Az olajosok aztán kerestek a faluban egy embert, aki vigyáz a vezetékre. T. Pétert választották, aki negyven éves, erős ember és pont nem volt munkája. Jól jött ez a lehetőség számára, mert a munkája abból állt, hogy naponta – gyalog – el kellett sétálnia a lefektetett vezeték felett és ellenőrizni, hogy véletlenül nem szivárog-e az olaj. Ez egy tényleges szemrevételezés volt. Ez gyalogosan napi 40 km távolságot jelentett, ezt kényelmes ütemben 8 óra alatt meglehetett tenni. A végén buszra ült és hazautazott. A napi szolgálatok között voltak kihagyások, pihenő napok. Ilyenkor csak a műszerek felügyeltek a csövekre. Ez egy szabad szolgálat volt, a végén, telefonon beszólt a központba, mit tapasztalt, aztán pihenhetett, övé volt a világ. T. Péter tudta, hogy a szolgálat útján lesz a szabadság teljesebb.

*

    Az uralom, uralkodás azokból az emberekből, akik felett uralkodik, vagy éppen uralkodnak (politikai hatalom, gazdasági hatalom) nemtetszést, ellenszenvet, ellenállást fejthet ki. Ezek a folyamatok a történelem során vezettek az évszázadok különböző időpontjaiban lezajlott ellenállásokhoz, forradalmakhoz. Ez egy folyamat, amely nem azonnal következik be, de különböző intézkedések, rendelkezések, szigorítások hatására alakul ki. József Attila is felemelte szavát „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!” című 1931-ben megjelent kötetében írott verseiben, az akkori uralom ellen.

*

    Az uralomról, erre való vágyódásról már Madách Imre is írt az „Ember tragédiája” című drámájának IX. Párizsi színében, ahol a greve piacon felállított bitón állva Ádám, aki Dante szerepében tetszeleg Saint-Just-tal vitatkozik és mondja Dante-nak: „Vádollak, hazaáruló: / Csempészésért az állami javakban, / Rokonszenvért az arisztokratákkal /, Vágyódásért a zsarnok uralomra.”

    Az időszámítás feljegyzett évei alatt hányszor és hányan estek áldozatul eme vágyódásnak, kérdezheti bárki, joggal!

■■

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap