Kislány meg a cigipapír

Petrusák János, szo, 02/13/2016 - 00:14

Kislány meg a cigipapír

 

Ahogy belép, mindenki felfigyel rá. Mert nem lehet nem észrevenni! A szépségre és fiatalságra, különösen, ha udvarias szerénységgel elrebegett köszönéssel párosul, oda kell figyelni. Zavarban is van a kislány, hogy mindenki őrá bámul, és ezért mélyen elpirul.

Olyan tizenhat év körüli forma, nem túl magas, vagy még nem megnyúlt, de ez előnyére válik: nem pakolássza olyan sete-suta rongybabaként a végtagjait, mint a kortársai. Azért nem is duci, bár zsákruhája elrejti nőiesedő alakját. Talán szégyelli most, amiért nővé érve egész további életében harcolni fog: mások figyelmét. Mert azért nő a nő, hogy a férfiak vágyódjanak utána, nőtársai meg irigyeljék! De erre a szerepre a gyerekkorból még alig kinőtt lányka még valószínűleg nem gondol. Bátortalanul álldogál a sor végén.

Az aprócska trafikban amúgy se lehetnek, de most sincsenek sokan: egy épp most távozó vevő, egy számlát író üzletkötő, meg egy, a trafik egész berendezését meg még talán a bent található oxigénatomokat is egyesével megmustráló, közben rágógumit rágó bőrszereléses srác. Meg persze ott van a trafikos, vagyis a trafikos nagymamája, mivel a „kis unoka” Pesten van, mondjuk úgy: üzleti úton. A nagyi, aki ekkorra, mivel dél van, unja már az egészet, a kislány jöttével új erőre kap, és kedvesen mosolyog az újonnan érkezettre. Úgy, mintha a még szinte gyerek lenne minden trafikos leges-legfontosabb vevője, és a mindig siető üzletkötő meg a bőrdzsekis srác ott se lenne. Azok ketten, hogy a trafikos elébük helyezte a kislányt, nem ber-zenkednek, hanem ők is csodálják a szőke gyermeket. Mintha rég elvesztett ártatlanságát meg a jóságba vetett hitét látná visszamosolyogni az ember e lánykaarcban. Rosszat róla szentségtörés feltételezni, szinte jó a társaságában, ha csak néhány percet is, elidőzni.

Megbocsátón mosolyog mindhárom felnőtt a szőke lányra, a kis aranyosra, és biztosra veszik, hogy valami szőrmekabalát fog venni. Mert egy ilyen jó gyermek mit vehetne mást, mint játékot kistestvérének, vagy talán egy bohókás emléket a barátnőjének. Mert nem, neki még barátja nem lehet, nem ronthatták el ilyen hamar! Nem is rontották, mert még félszeg, úgy kell a trafikos néninek unszolnia.

— Mondd, mit szeretnél, kedvesem? — Mert az ilyen nem parancsol, mint a felnőtt vevő, nem is kér, egyszerűen és nyersen, mint ahogy más fiatalok szokták tenni, hanem lényéből sugárzik, hogy csupáncsak óhajt, mint a mesebeli kis királylány. De ezt neki mindenki örömmel teljesíti.

— Cigarettapapírt szeretnék venni! — mondja a lány mélyen elpirulva. És hozzá még szemét is lesüti. Talán, mert nem akarja látni a három felnőtt előre kiszámítható reagálását. Azoknak arcukra fagy a mosoly. De a jóságos trafikos néni nem adja fel, valami mentséget keres.

— A nagypapádnak veszed, ugye? — sugalmazza a nő a kislánynak. — Akkor biztos nem ragasztós kell, az idősek azt nem szeretik!

— De ragasztóst adjon, mert NEKEM kell! — csattan a kislány hangja, akin már látszik, hogy nem is olyan kislány, szinte felnő a felnőttek szeme előtt. Dobbant is a „nekem” szóhoz, parancsolóan, félre nem érthetően. Majd dühös sértetten távozik, köszönés nélkül, mikor megtudja, hogy nincs olyan áru, ami neki kell.

A trafikos meg az üzletkötő döbbent-értetlenül néz a lány után. A bőrdzsekis meg csak nevet rajtuk, továbbra is kérődzve a rágógumin. Ő, úgy látszik, mindent ért, hát nem bírja magában tartani.

— „Fűhöz” kellett a csajnak a papír! — robbantja szét rekedt hangon a korábban elképzelt meséket.

A trafikos haragosan néz rá.

— Magának meg mi kell?!

— A kirakatban láttam egy szentképet, abból szeretnék venni — mondja a fiú, és rágja tovább a gumit…

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap