Két emlék

Döbrentei Kornél, h, 07/16/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

 

Játszótér

 

Beszakadt horpaszú kulacsok lihegnek

a messzeség fekete istrángja közt.

Féltérden az idegen katonák,

a hajnal árterében rohadók, hasukban

erjed az ábránd, hogy a rózsák

tavaszi detonációjában meglelik

a kegyelem egyetlen pillanatát.

 

A bor torkolattüzében kihunyt

a katonák röpte, virradatból

magukra szült zubbonyaik elhervadnak,

szívünkig növesztik puskacsô-ujjaik.

Csizmájukból elszabadul a vérengzés szaga.

Eleven létesítmények a katonák,

elrettenô tájban, és játszanak,

mindig négyszöget játszanak...

 

 

                               Bûvölô

 

                   Szétveti lábait,

meghôköl a muraközi nagy mén, szemérme

cégérét mereszti hosszan, vastag sugárban

veret a kôre, cseng fényesen, akár az érme

vagy a karének. Ó, sörényes, sörthabzó csárda,

                   tátika szájam itt!

Orromnak legyek kosara hintál zöld illatokat.

Álom majszolta küszöbön vonít egy kuvasz szaga.

S a port sárga lánggal bûvölô csillagokat

márvány homlokomra arkangyal tûzi éjszaka.

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap