Kemény János az író és irodalomszervező

Felber Zsolt, p, 10/13/2017 - 00:10

Első írása „Emlékezetem” címmel 1921-ben jelent meg Kolozsváron, ahol a kollégium önképzőköri lapját szerkesztette. Érettségije után Előre címmel irodalmi folyóiratot indított. Írói munkásságáról a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon a következőket írja: Gátló-serkentő tudattal kezdett írni, hogy bizonyítsa, nemcsak az ősök jogán fog tollat.

 

Annak idején Tamási Áron írta róla: „Régóta tudjuk, hogy Kemény János a neve mellé olyan megjelölést örökölt, mely a főúri osztály tagjai közé utalja őt. Nem kétséges, hogy a fennálló társadalmi rendet elbűvöli ez a megjelölés, s az sem kétséges, hogy a szellem rendjében hatástalan, sőt néha gyanút virágzik”.

 

De az előítéletekkel csak addig kellett verekednie, míg a Kákóc Kis Mihály (1929) vagy a Kutyakomédia (1934) című kisregényei meg nem jelentek, melyekben Kovács László szerint „a meleg humánum fénye az, ami rávilágít magyarra, románra egyaránt, s az erdélyi falut, az erdélyi életet problémáiban egyszerűbbnek mutatja, mint ahogy a politika gondolja el, de összetettebbnek is, mint ahogyan akármelyik nacionalizmus megoldaná”.

 

1938-ban lát napvilágot a budapesti Révai kiadásában Ítéletidő című elbeszéléskötete, mely Kántor Lajos summázata szerint „pozitív jelkép, az egymásrautaltság, összefogás szimbóluma”. A Kokó és Szokratész (1940) már az érett író munkáit összegezi. „Elragad epikájában a déltengeri természettel versengő báj és gyöngédség, a komikumnak és fájdalomnak egy-egy jellemben való elkeveredése és a filozófiának az élethez minduntalan alászálló humora. A finom érzelmesség és férfias tárgyilagosság művészi váltakozása, mely vonzó és mind nagyobbra hivatott elbeszélőt jelez a magyar novellaírásban” - írja Molter Károly a kötet megjelenésekor.

 

Tehetsége megtréfálta a történelmet. Ő, az erdélyi mágnás, aki annak idején inkább csak elbeszélést meg novellát próbált, a háború után, a szocialista jelenben írta és publikálta egymás után regényeit (Vadpáva, 1958; Farkasvölgy, 1963; Víziboszorkány, 1965), valamint A havas dicsérete című novellagyűjteményét (1957), mely hozzájárult, hogy az 50-es évek súlyos méltánytalanságain, amikor is mészégető munkásként tartotta el népes családját, nagyvonalúan tette túl magát.

 

Prózájának esztétikai értékei szétválaszthatatlanok az etikaiaktól. A különböző társadalmi rangú és anyanyelvű embereket összekötő természetszeretet, barátság, békességre vágyakozás nem csupán témája, hanem mondhatni formaadója is lírai hangulatú történeteinek, melyek nemigen keresik a rendkívülit. Elbeszéléseire és terjedelmesebb epikai műveire is „a finom érzelmesség és férfias tárgyilagosság” jellemző (Molter Károly).

 

Élete utolsó éveiben önéletrajzi regény megírásának terve foglalkoztatta, de erejéből már csak gyermekkora és ifjúsága éveinek megírására futotta, s ez a rész is csak halála után, 1972-ben látott nyomdafestéket Kakukkfiókák címmel. (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2, 684-685. o., Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1991)

 

E csodálatos ember, életének utolsó szakaszában érte el írói tevékenységének fénykorát, amikorra a sok megpróbáltatást követően olyan hangulati- és életkörülmények teremtődtek körülötte, amelyek jelentősen segítették elő irodalmi tevékenységét. Egyre gyakrabban jelentek meg könyvei, cikkei. Írt sokat és szépet: bábszíndarabokat, színdarabokat, önéletrajzot, úti élményeket – természetről, emberekről, a havasi életről. Nagy tervei is voltak ezen a téren: A hazai írók mellett külföldiekkel is akart írásaiban foglalkozni, azokkal, akiket ismert és szeretett, és akikhez sok érdekes megírni való emlék fűzte.

 

Szellemi öröksége sokkal gazdagabb volt, minthogy csak íróként tartsuk számon, hisz jómaga szellemi vezére volt annak az irányzatnak, melyet ma transzszilvanizmusnak hívnak. Kemény János vérbeli irodalomszervező volt.

 

Forrás:kemenyinfo.hu

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap