Kárpátaljai magyar népballadák

Kárpátalja-szer..., v, 10/25/2015 - 00:18

Kárpátaljai magyar népballadák A múlt század 60-as 70-es éveiben az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv- és irodalom tanszékén a hallgatók évfolyammunka készítés céljából azt a feladatot kapták: gyűjtsék fel a még élő idő emberektől a helyi népköltészet, néprajz és népszokások, köztük a népballadák csak arra a vidékre jellemző elemeit. Így indult el egy folyamat, amelynek köszönhetően azt mondhatjuk, szinte 90 százalékban ismerjük a kárpátaljai magyar folklór-irodalmat.

A több mint négy évtizeddel ezelőtt elvégzett gyűjtőmunka egyik leglelkesebb tagja Vári Fábián László volt, aki magyar-szakos diákként került közel a balladákhoz, s ma már a legismertebb néprajzi gyűjtőként jegyzik nem csak Kárpátalján, de a magyarok lakta nemzetrészeken belül is. A Vannak ringó bölcsők c. balladagyűjteménye már három kiadást megért. A kötet húsz archaikus és mai keletű népballadát tartalmaz.

A szerző négy témakör köré csoportosította a balladákat: Történeti tárgyú balladák, betyártörténetek, tragikus szerelemről szóló balladák és családi szerencsétlenségeket és tragédiákat hordozó balladai történetek. Vári Fábián László először a helyi ruszin balladákkal kezdett ismerkedni, őket fordította le magyar nyelvre.

„Tudni kell, hogy a ruszin népballadák nagy része kolomijkaszerű dallammal szólal meg, s bár ez a dallamcsoport jócskán jelen van a magyar népi dallamok között (Pl.: A csikósok, a gulyások kék lajbiba’ járnak, Neki mentem a Tiszának, neki Csetfalvának), magyar népballadáinkra nem jellemzőek. Ugyanakkor a rossz férj balladatípus ruszin változatait a magyar népdalaink között ismert, „Az egri ménes mind szürke, az egri kislány mind büszke” dallamra éneklik, amelyet én éppen ezért nem mernék magyar eredetűnek nyilvánítani.( Relle IVÁN Fityfiritty c. népszínművéből való, l890-ből. /Leszler József: Nótakedvelőknek, 125.o./ G.M.) Mellesleg megjegyzem, hogy a korábbi ruszin (ukrán) balladakiadványok nem közöltek dallamokat, majd csak a 80-as évek elején-közepén jutottak el az ukrán folkloristák a nagy, három kötetes ukrán balladaanyag dallamokkal való közzétételéhez. „ – nyilatkozta az egyik néprajzi lapnak a néprajzkutató. (1)

Vári Fábián László olyan mélyen belemerült a balladavilág kutatásába, hogy a Debreceni Egyetemen védett doktori disszertációját is a magyar és ruszin népballadák összehasonlító vizsgálata témakörben írta és védte meg. Pillantsunk bele ebbe a kutatómunkába kicsit.

A legelsőnek azt kell megemlíteni, hogy a néprajzkutató számtalan párhuzamot fedezett fel a magyar és a kárpátaljai magyar, illetve ruszin népballadák közt. Az első a Befalazott szerető és A zsivány felesége balladák.

Az előző a magyar Kádár Kata történetét ötvözi a Kőmíves Kelemenné c. ballada műfájának alapmotívumával, a befalazással. A kegyetlen anya így próbálja megvédeni fiát a rangon aluli szerelmi kapcsolattól, egyes változatok azonban a vallási különbözőségeket hangsúlyozva az evangélikus anyát tartják a dráma okozójának. A befalazott legény meghal, s amikor a temetésére szólít a harang, a lány anyjától kérezkedik, hogy búcsút vehessen tőle. A hármas harangszó, a lány háromszori kérezkedése önkéntelenül a magyar Csuda-halottat juttatja eszünkbe. Kedvese temetésén a lány összeesik, meghal, a gyászolók egymás mellé temetik őket. Az egymásért halt szeretők sírján kinövő, összeölelkező sírvirágokat a kegyetlen anya kivágja, ezért saját fia szájából kell hallania az átkot. A befejező strófa intelemként arra szólítja az embereket, hogy a szerelmeseket ne válasszák el egymástól. A zsivány feleségének története is a típus egyes magyar változataihoz hasonlóan épül fel. A gyermekét ringató asszony panaszát férje kihallgatja, majd felszólítja, hogy ismételje meg az énekét. A feleség szépíteni szeretne helyzetén, ezért az előbb dalolt szöveg ellenkezőjét mondva próbálja menteni magát. Hiába, Jancsi felszólítja, hogy öltse magára ünnepi viseletét, mert sétára kell menniük.

A gyermekétől búcsúzó anya kisfia arcocskáját gyöngéden megharapva jegyet hagy a gyermeken, hogy idővel majd az a jegy emlékeztesse őt apja kezétől elpusztult édesanyjára. Véres kezét mosogatva Jancsi az érdeklődőknek azt mondja, hogy egy galambot ölt meg, mely burukkolásával éjjeli álmát zavarta. Az anyjuk sírján zokogó, sorsukat panaszoló árvák témájának népballadai feldolgozása a ruszin folklórban is közkedvelt. Az árvák anyjuk sírjánál-típus szövegei, akár a magyar Három árva-balladák, a mostohaság által a gyermekekre szakadó megpróbáltatások miatt keseregnek. Árváit a megszólaló halott édesanya azzal vigasztalja, hogy mostohájuk megfésüli és ellátja őket. Az árvák válasza keserű kifakadás: „Amikor mostohánk fésül, minden egyes hajszálunk tövén kiserken a vér.” Jól ismert ez az érvelés a magyar fogalmazásokból, melyek mindegyikében tisztán azonosítható ez az elem. A magzatgyilkos lány a pokolban cselekménye két olyan mozzanatot tartalmaz, amelyek által félreérthetetlenül kapcsolódik a magyar anyaghoz.

A Templomkerülő szereplőjének pokolba jutása és a többszörös magzatgyilkosság bűnének beismerésére gondolok. Amint a magyar példákból tapasztalhatjuk, mindkét motívum önálló típusalkotó elem, ezért nem könnyű eldönteni, hogy eredeti-e, vagy kontaminált szöveg. Ugyanis az ismert magyar variánsok nem tartalmaznak gyermekgyilkosságra utaló tényeket, hősnőjük csak a templomkerülés bűnében vétkes. Folytathatnánk a szembeszökő egybeesések sorolását a vándorlókkal útnak induló lány, A katonalány, a Hűségpróba stb. egybevetésével, de kiterjeszthetőek a kutatások akár a teljes ukrán anyagra is.

Annyi azonban máris érzékelhető, hogy népeink folklórjában s ezen belül népballada-költészetében számos érintkezési felület található, s ezeken keresztül a több évszázados együttélés törvényszerűségei által szabályozva oda-vissza csörgedezve hozzák és viszik az értékeket a két kultúra felszíni és búvópatakjai. (2)

A balladákban, ha mértékkel is, de szépen kimutathatóak az élet legkülönbözőbb területeiről kölcsönvett magyar szavak, mint pld.: katona – „Ide szinok u katune” (Megy a fiam katonának) sarkantyú – „Huszari v sarkanykovi” (A huszárok sarkantyúkkal) és hasonlók. Felhasznált irodalom: (1) Dr. Gerzánics Magdolna népzenei és művészeti lapja (2) Kortárs, 2000/10-11.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap