Karácsony Ünnepe, Jézus születésnapja (december 25.)

Szerkesztő A, cs, 12/25/2014 - 00:28

 

 

 

 

 

 

 

 

        Karácsony ünnepén, a Megváltó születésének napján befogadóbbá válik a szív és kinyílik a lélek...

 

      A bejgli íze, a fenyőillat, a furcsa, homályosan is csillogó tekintetek, a bársonyosan meleg szoba, ahogyan körbeveszi a kinti decemberi hideg szél süvítése, a hóesés – mind-mind szép karácsonyi emlék. És persze vésztartalék. Azokra az időkre, azokra a napokra, amikor nélkülöznünk kell a megértést, a szeretetet, a meghittséget. Amikor nehéz problémákat kellene megoldanunk, amikor átlép felettünk az élet. Ilyenkor egy szempillantás alatt felidézhető a karácsonyi mosoly, s ez erőt ad, feltölt az ünnep bensőséges békéje. Évek múltán, családi körben vissza lehet idézni a szép karácsonyi emlékeket. Sokan vagyunk így ezzel, hiszen a szeretet ünnepén kinyílik a lélek, s befogadóbbá válik az emberi szív.
 

        Sok más embertársamhoz hasonlóan én is szeretem az ünnepeket, különösen a karácsonyt. A készülődést, az ajándékozás izgalmát. Mindez nagy-nagy melegséget, békességet, örömet, meghittséget jelent számomra. Mintha szorosabbra fűzné a családi szálakat. Mert akkor mindenki hazatér a szülői házba, együtt van a család.

 

        Ha a gyerekkoromba nézek vissza, felvillan, hogy sohasem tudtam, mikor díszítik fel szüleim a fát, mert arra az időre mindig találtak valami elfoglaltságot számomra: diótörés, mákdarálás a konyhában stb. Aztán egyszer csak megszólalt a csengő és apu behívott a nagyszobába. És ott volt a fa és alatta a Jézuska ajándékai.  És milyen furcsa az élet… Az írással még hadilábon álltam, az olvasással meg éppen barátkozni kezdtem, mikor édesanyámtól egyik karácsonyra egy könyvet kaptam. Szalai Borbála Dongó Dani danája, állt a hatalmas narancssárga borítón. A nagy pocakos D betűt már ismertem, így nem volt nehéz, némi segítséggel, megtanulni a címszereplő vers egészét, amely csupa D betűvel kezdődő szóból állt és nagyon mulatságos volt. Én így, hétévesen találkoztam és szerettem meg Szalai Borbála gyermekverseit, aki később hosszú évekig idős barátnőm lett. Míg élt nem voltak olyan karácsony előtti napok, hogy ne kerestem volna fel otthonában. A nyolcvanas éveiben járó Bori néni ilyenkor vagy az éppen megjelenő verseskönyvével, vagy egy általa készített kézimunkával ajándékozott meg. Egy éve, hogy már nem hív… Egy másik dimenzióban faragja a rímeket…
 

        Legkedvesebb karácsonyi ajándék számomra a mai napig egy szép könyv, lehetőleg egy kortárs regény, novella- vagy verseskötet… Ezért is szomorít el, amikor azt hallom: ugyan már, az okos telefonok és internet világában ki ajándékoz ma könyvet? Pedig mennyi gyönyörűséges kötet jelenik meg az ünnep előtt?

   A karácsonyi ünnepi vacsora szinte minden magyar családnál más a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban vagy Magyarországon. Felekezettől és országrésztől függően. És így van ez jól. Hiszen mindenki átmenti az ünnepi hagyományokat az elődöktől, ha másból nem hát a húsételekből, diós-mákos bejgliből, a halételekből, a töltött káposztából. Ez utóbbinak kötelezően ott kell lennie a mi karácsonyi asztalunkon is, mert a család állítása szerint, akárhányszor készítettem el év közben, karácsonykor a legfinomabb...

    

       Gyermekkorom valahány szokását átörökítem, így ma is ugyanúgy zajlik az ünnep, mint annak idején: a régi megőrzött karácsonyfadíszekkel, a még Kárpátaljáról hozott angyalhajjal, az ünnepi ételek jól bevált receptjével, a karácsonyi énekekkel. Amit nem tudtam átmenteni a szülőföldemről, és nagyon sajnálok, az a betlehemezés szokása és a kántálás. Magyarországon és tartok tőle hogy más elszakított magyar nemzetrészeknél is sajnos már csak elvétve élnek ezek a gyönyörű népi szokások.

 

        A legszebb karácsonyi ajándék mindenki számára, ha együtt a család, hangoztatjuk. Hiszen van-e annál szebb és felemelőbb, mint mikor szeretteink vesznek körbe és minden óra, pillanat az odafigyelésről a másik iránti szeretetről szól. És ilyenkor nem kerülnek szóba sem a korábbi súrlódások, kisebb-nagyobb nézeteltérések, apró haragosságok. Csak a korábbi karácsonyi emlékek, az átörökölt vidámság. Mert karácsony ünnepén, a Megváltó születésének napján befogadóbbá válik a szív és kinyílik a lélek. De jó lenne ebből a karácsonyi meghitt, meleg szeretetből átmenteni a következő év háromszázvalahány napjára…    

 

 

Fedák Anita

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap