Karácsony, 1956 - Az Atya

Döbrentei Kornél, sze, 12/26/2018 - 00:10

 

  

  

 

                  

        

 

 

       2.

 

                         Az Atya

 

S a kopott délelôtt ragyogni rákezd,

hogy apám az udvaron tüzet gerjeszt,

még nem idôs, csak percei öregek,

harctérrôl hazaírt levélkötegek

levendulaszaggal hullnak a lángba,

s élô emlék-inda: szalag ég rángva,

nézi anyám, mint életét, meredten,

két szó még felizzik: „Drága, egyetlen...”,

a többi pernye-gyász, a füst megreked,

általa tartósodik a rettenet,

mert pufajkásan, bestiális csapat

csörtet bosszúra ajzva a kert alatt,

hetykén-gyávák, de merész a géppisztolyuk,

jaj, Magyarország újra fekete lyuk,

engem is ôröl malomkô-félelem:

mi lesz, ha Jézuskához írt levelem

a többihez került s falánkan rágja

már rég a kis meghitt családi máglya?

(S lôn világosság: tôlem mindent elvesz

a történelem, és dús semmivé tesz.)

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap