Juhász Gyula: A békekötésre

Szerkesztő A, sze, 04/03/2019 - 00:06

 

 

 

 

 

Juhász Gyula: A békekötésre

 

Magyar Tiborc, világ árvája, pórja

Nézz sírva és kacagva a nagyokra,

Kik becstelen kötéssel hámba fognak,

Hogy tested, lelked add el a pokolnak!

 

De azután töröld le könnyedet

És kacagásod jobb időkre tedd,

Úgy állj eléjük, mint a végitélet

Bús angyala, ki e világba tévedt:

 

Urak, világnak gőgös urai,

Nem gyásznak napja nékem e mai,

Emlék, remény lelkemben úgy remeg,

Mint villámos viharban az egek!

 

Kardom letettem, várok, dacolok,

Az Isten él és a vén föld forog,

Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van

Bitang hódítók palotáiban.

 

Már reng a föld, már villámlik az ég,

Lesz itt ítélet, harag napja még

S világok romján, tűnt gazok felett

Én még hozsánnát énekelhetek!

 

Hozsánnát néked Istenem, te nagy,

Szabadság, aki lelkem lelke vagy

S magyarként és emberként – Üdv Neked! –

Élem tovább az örök életet! 

 

(1920)

 

 

 

(Felber Zsolt Trianon-gyűjtése)
 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap