Jókai Anna: Krónikásének (1956–2006)

Jókai Anna, v, 11/04/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

…akik leseperték, besöpörték
akik átvertek, megvertek
akik szónokoltak, elnémítottak
akik ránk nevettek, kiröhögtek

kuss, burzsuj
huj, proletár
isten, haza
soha már!

Nem lesz többé senki szegény
ököllel üt aki legény
népautó, éji csengő
törpe legyen aki felnő
a három színből csak a piros
fehér és zöld sunyin tilos.
Októberi arany napok
szabadság vagy gyáva rabok
„ez a kérdés, válasszatok”
a rádióban Sors-szimfónia
az utcán ropogó fegyverek
táncolva hullanak
s vérbe fúlanak a levelek
– Igazság Krisztusa, védj meg!
kétféle ra-ta-tam
nem adom meg magam.
Harcba szálltunk
meguntuk a hadovát
küzdöttünk a játszótéren
„adj király katonát”

Parancsra lőttem: ezek a „fasiszták”
láncok csikorogtak, nyirkosak a hinták.
Egy gyereket láttam, csillogó palackkal
a tankban elégtem, kínhalállal haltam.

Bocsásd meg, bocsásd meg ezt a véget!

Te is bocsáss meg, nem téged, nem téged!
A tetőkön hasaltak, lapultak
magyarokra magyar: sortüzeket adtak
hazudtak nappal, hazudtak éjjel
unszolták az oroszt, verjen minket széjjel
– Krisztus Úr, elég volt –

Fellázadt a csürhe
hatalmunk ne tűrje
üsd-vágd nem apád
és ha apád: fő a Párt
lesállásból levadásszuk őket
a békétlen békés tüntetőket.

A hasamban ott veszett a magzat.
Üres már, de véres a talapzat.

Mégsem számháború,
Anya,
A pajtásnak kiloccsant
az agya!

Pattog már, pattog
az Isten ostora
kibújt az időből
a szép magyar csoda
szabad a futásunk,
szakad az istráng
– Csillagunk Krisztus Úr
Nevess ránk! –

Fennhangon esküdjünk:
közös a diadal
suttyomban készül
a bölcsőből ravatal
fregoli a köpeny
róka a Hivatal.

…hamis eskü a hamisnak érdem,
– Krisztus Úr, imádkozz értem
Mert nem értem, nem értem. –

Most már igen, persze,
eljött az igazság perce.
Bízzatok, higgyetek,
mi és ti: egységben veletek.

Bedőltünk a szónak
édes volt a mámor
ugyanaz a csónak
ugyanaz a tábor.
– Krisztus Úr, áldd meg a békénket,
hessentsd el a kísértő rémképet! –

Ég a gyertya ég
el ne aludjék
aki lángot látni akar
mind ide gyűljék!

Virágos az ágyúk csöve
világ szeme rajtunk
gyanútlan kiáltjuk
győzött forradalmunk!
– Áldozati Krisztus,
nem áhítunk bosszút,
mutasd meg, melyik az a rossz út! –
A rabló most nem rabol
A csaló most nem csal
nyöszörög az ördög,
felkacag az angyal
– hótiszta Krisztusunk
a szennyet rólunk mosd le
irgalmadat nagylelkűen hozd le! –

Most aztán elég.
Vége ám a gyereknapnak
akik még mozognak
mind fűbe harapnak.
Nem szűnt meg, csak átalakult
a magyar nép forradalma
védőszárnyát ránk borítja
a szovjet dicső hatalma.

Bimbóban letiportak
voltunk élők mostan holtak
létjogunkból kitagadtak
– megcsúfolt Krisztus
emlékezz! –
Nem lesz itt megtorlás
fogadkoztak égre-földre
és akiket elkaphattak
összeverték kékre-zöldre.
A hóhérok tetszelegtek
nyájas interjúkban
puska után kutakodtak
minden pincelyukban
kelepce, csalétek
a hűség a legnagyobb vétek.
– Elárult Krisztus,
Júdás csókja éget,
miért ismétlődik
az ősrégi történet? –

Akasztófa, börtön
csak holnap, nem rögtön
a taktika ravasz
várd ki a tavaszt!

„Csibe üzeni szabadföldről
Tyúkanyónak, szerencsésen
átértem, Karcsika nem
Karcsika nem!!!”

Májusi nagy seregszemle
zár alatt a lázas elme
megvédtük a népuralmat
drága népünk újra hallgat.

Tizennyolc perc haláltusa
hurokkal a nyakban
dróttal kötve ott feküsznek
arccal az agyagban.
– Feltámadott Krisztus
érintsd meg őket
a rendíthetetlen
halálba-menőket! –

Nyuszi ül a fűben
fűben szundikálva
Hogy sírna szegényke
ha emberré válna

Megrugdostak, leköpdöstek
dohos zárka elnyelt
védőinket megtalpalták
bohóc-ügyész pert nyert

Csukd be szemed
tátsd ki szád
köszönd meg a porkolábnak
ő az, aki enni ád
Teli szájjal ildomos
ha tartod a pofád.
Firkálóknak, szónoklóknak
Kistarcsa
ne várd hogy szoc-államunk
a szájhősöket kitartsa.

Leértékelt hazánkfia
nyilvántartott kétes elem
gyorsfagyasztott emberszívek
zsibbadt agyban késedelem

Bí-bí-bí, a te apád
berúgó
bű-bá-bá, a tied meg
besúgó

Pállott élet, giccses otthon
borvirágos Magyarország
ihaj-csuhaj a jókedvet
ne hagyd ám hogy elorozzák!
Napos körlet, vidám barakk
széltől óvó magas falak.

Tegnap gyilkos, mára apánk
mivé lettél kába hazánk
egykor hóhér aztán Jóska
mindig ez a régi nóta

a sírokon nincs hortenzia
általános amnézia
nem ajánlott holmi gyász
ha feletted egy Párt vigyáz.

Ec-pec, kimehetsz
sohanapján bejöhetsz
lánc-lánc eszterlánc
körbe-karikába
aki a sort megszakítja
láncot a nyakába

Luftballon és tánczene.
Bolond aki nem zene.
Az igaz szavak
lucskossá puhultak.
A tettek? A tettek
szinte sosem voltak.
Forognak forognak
A temetetlen holtak.

Süss fel nap, fényes nap
országodban a magyarok
megfagynak!
– Krisztusunk, te hiteles Liberátor
lendíts a keréken, nem lendül magától
vedd ki a tűzgolyót a Gólem homlokából
szabadíts meg minket a lassú haláltól! –
…mert ha minden is meghal
a remény még élhet
sorsunk, teljesedve,
nem érhet így véget!

Tavaszi szél vizet választ
virágom, virágom
hát én immár kit válasszak
világom, világom?

Halleluja, kivérzett a rendszer
– segíts minket, erős Krisztus
még egyetlenegyszer… –

Mi aztán értjük az idők szavát
pártoljuk a többpárti hazát.
Nevet cserélünk, vegyítjük az eszmét
ráülünk a zsákra, mielőtt más eszmél.

Dísztemetés, eufória.
Szóljon akinek
van mit szólnia.
Gyógyírt a begennyedt sebekre.
Szájkosarat a vicsorgó ebekre.
A holtaknak dicsőség
az élőknek tisztelet,
a homályból vállon hoz ki
a hála és köszönet
meghurcoltból hősök leszünk megint
Isten és törvény szerint.
Vége a kegyelemkenyérnek.
Részesei leszünk újra a fénynek.
Ötvenhat lyukas zászlaján
nem lesz több ragtapasz
újra-hímzett címerünk
középtájt maga a vigasz.

Bújj, bújj, zöld ág
friss levelecske
nyitva van az aranykapu
csak bújjatok rajta…
Őrizd rózsám, párodat,
párodat
nézd meg, nézd meg
ki az, aki hívogat!
Meguntuk a baromságot
Levonjuk a tanulságot
Felelős is, aki szabad
a mi kezünkhöz
vér nem tapad.
– Krisztusom, tiéd
az utolsó ítélet
de itt: váljon valóra
az isteni ígéret! –

Megy a gyűrű vándorútra
egyik kézből a másikba
aki tudja, meg ne mondja
hogy mi lesz a gyűrűnk.

Szoba-konyha, panellakás
maradj csöndben, szólt a bagázs
Ötven éve? Ósdi mese, meskete
ami fehér, fekete
lejárt duma a haza
kinek-ki a matraca
miből mennyi a haszon
ciki már a Balaton

Harangoznak a toronyban
mégsincs király a templomban
trendi kalap a fejében
Magyarország a zsebében.
Csuklóján a Patek-óra
telik neki, telik neki
Armanitól pantallóra.
A hűsége márka-hűség
erénye a jól megjátszott
egyszerűség.

A tévében pasik-csajok
zene gyanánt düb-düb zajok
süket fülnek magyar jajok
szegény voltam, szegény vagyok.

Amit egyszer elvettem
önként el nem eresztem
étellift és szauna
nem izgat a
veszteseknek nyomora.
Ötvenhatos derék vitéz
legyél inkább pipec vigéc
a pénz beszél, kutya ugat
fixálom a kormányrudat.
Nem disznóláb, itt a kezem
veled iszom, veled eszem
Magyarország közös tálból
zacskós levest
lefetyelhet, aki ügyes
használ ki-ki, amit talál
a mienk a merőkanál!
Szabad verseny, ez az Isten
Ördögünk van, hogy segítsen.

Megrágtak a gondok, bajok
szegény voltam, szegény vagyok
folyton fáztam, folyton féltem
de hazát nem cseréltem
fél vesével omló házban
semmi nem lett, amit vártam.

Ha megveszed koszorúmat
én eladom
ha az árát én magam is
nem sokallom
kegydíj annak az ára
kapj hát tüstént utána
de most mindjárt!

Szép ünnep az ötvenhatos,
békülj Maris, békülj Lajos,
nincsen pénzed, amit elkölts
vagyonod a „tiszta erkölcs”.
Életedből nincs sok hátra
vigyázz hát a valutádra!
Szuper korban „ampír”-fotel
ötcsillagos üveg-hotel.
Kagyló-kád és spanyol bidé
minek neked luxus-izé?
Erre ugyan miért vágynál?
kéznél van a bádog ágytál.
Nem cinizmus, humor csupán.
Senki sem vág, öreg, kupán.
A nyílt színen ölelkezzünk
színpad mögött öklendezzünk.

Voltunk élők, legyünk holtak?
A jelenből kiraboltak
a múltunkat átfestették
a jövőt is magukévá tennék!
…De ha meghal minden is
a remény még éltet.
Sorsunk, akarásunk
nem érhet így véget.
Várjuk hát, várjuk
a cselekvő igéket.
– Krisztus a Jézusban:
kérünk, kérünk Téged.
Mária, Mária: amiért
fiad-fiainkat megölték,
legyen az az Élet. –

Jaj de ködös, jaj de rögös
az az út
amelyen az édes hazám
elindult
édes hazám, térj vissza
a ködös utadról
emlékezz
a be nem váltott szavadról!

A Bárány történetünket
beírta már a Könyvbe
pecséttel lezárta
kereszttel jelölte
törölhetetlen onnan
mindörökre

Erre csörög euró,
arra lyukas mogyoró
kendővel a szemeden
bújócskázni mire jó?
Új játékban hej-haj
te légy a fogó!

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap