Telik az idő és telik a magány,
minden elhalasztott óra visszavár,
de az elveszett időt nincsen,
ki helyre illessze a nincsben.
Mi hiányzik – a minden:
Egy éjfél utáni vizitben,
Hol az orvos hiába jár-kel,
De a betegnek csak örök hiány kell.
Lángoló, fülledt délutánok,
hol szerelemtől nyakig ázok!
Ti hosszú, párás éjjelek,
hol elvesznek a térfelek!
És az a csók, melynek vége nincsen,
mégis fennakad az örök nincsen!
És az egymásra utalt életek!
Én a Duna jobb-partján lépdelek.
(Budakalász, 2013. június 14.)
Magyar Irodalmi Lap
Hozzászólás ehhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
