Jeromos

Lukáts János, v, 11/13/2016 - 00:08

 

 

 

 

 

 

A barlang télen szörnyen huzatos,

a hó behull és átsüvít a szél,

a rőzsegallyak füstös tüzinél

vén ujjad görcsbe dermed, Jeromos!

 

A falat hús az oroszlánnak jár,

hajdan védett, ma védenced maradt,

húsz év és ő lett megvénült fiad,

nem tud magának semmit fogni már.

 

S a kézirat? Fel- s visszakunkorul

két kő között a pergamentekercs.

Görbült keresztről nézel szigorún

 

le rám, Uram! Rosszallod, s nem felelsz,

vagy a világgal együtt konokul

rest remetédet, társaddá ölelsz?

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap