Jászai Mari Emléknap

Szerkesztő A, sze, 10/05/2016 - 00:24

 

 


 

Jászai Mari egyike a magyar színjátszás legnagyobb alakjainak. Fiatalkorában még végigjárta a vándorszínészet nehéz és rögös útját, mint az előző színésznemzedékek, saját tapasztatai alapján ismerhette tehát meg, hogy mekkora fejlődést tett meg a korábban lenézett művészpálya az előző fél évszázadban. 1872-ben lett a Nemzeti Színház tagja, Jókainé Laborfalvi Róza helyére került és nagyjából az ő szerepkörét vehette át. A nagy tragikus női szerepeket kapta meg és játszotta el, alakításairól a kortársak a legnagyobb elismerés hangján szóltak és írtak. Alakításai természetesen nem maradtak fenn látható vagy hallható módon, de ez a színművészet örökös tragédiája – vagy éppen megismételhetetlen gyönyörűsége. Elektra, Szappho, Gertrudis, Stuart Mária és a többi nagy tragikaszerep egyaránt repertoárjába került. Az ország minden valamirevaló színházában fellépett, mint vendég, ahol hajdan apró szerepeket alakított. Alakításai nagyszerűségéről azért mégis kaphatunk képet: több festmény megmaradt, amely testtartását, gesztusait, arckifejezését megőrizte. Valamint ruháit, jelmezeit, amelyeket nagy beleérző képességgel, gondosan válogatott össze.
A színpadi szerepeken kívül versmondó képessége is elsőrendű volt, Petőfi verseit, Arany balladáit (például a Vörös Rébéket) senki nem szavalta olyan hátborzongatóan, mint Jászai Mari. Roppant erejű és szép zengésű alt hangja volt, a pályatársak „Mari bácsi” néven emlegették (a háta mögött).
Beszélt és olvasott németül és franciául, több francia filozófus művét olvasta és magyarázta, alkalmanként idézett belőlük. Halála után előkerült a naplója, amely nem csak életrajza megértése szempontjából érdemel figyelmet, de a színjátszásról is számtalan figyelemreméltó észrevételt tartalmaz. Roppant férfias és kemény írás, felzaklató olvasmány Jászai Mari naplója. A magyar emlékirat-irodalom legnagyobb művei közé tartozik. Önmagával szemben ugyanolyan elfogulatlan (sőt, gyakran kegyetlen), mint pályatársaival, vagy a magyar társadalom egyéb szereplőivel szemben.

 

A hazaszeretetet több írásában és egyéb megnyilatkozásában is roppant fontos érzésnek tartotta. A személyiség egyik alapvető tényezője a megbízható és végleges beletartozás az országba, a társadalomba, a nyelvbe, a kor szabályai és elvárásai közé, amelyben az ember él. Különösen vonatkozik ez a művészre, akár író, akár színész is a művész. Hazaszeretet nélkül nem lehet nagyot alkotni, és nem lehet meggyőzően elfogadatni önmagunkat. Ezt hitte, vallotta, többször megírta és ennek megfelelően alakította szerepeit is.
Jászai Mari nevét az a tér viseli Budapesten (a Margit-híd pesti hídfőjénél), ahol évtizedeken át lakott. Naponta innen járt a Nemzeti Színházba próbára, előadásra, ez a nem rövid út – nyilatkozta többször Jászai Mari – szükséges volt ahhoz, hogy kizárja a világ zavaró körülményeit, gondolatait a darabra tudja összpontosítani, amelyet aznap játszott. És – írja továbbá – több színpadi megoldás, vagy jellemárnyaló gesztus e hosszú napi sétaúton fogalmazódott meg elméjében.
Szülőháza a Komárom-Esztergom megyei Ászár községben ma Jászai Mari emlékmúzeum, a megyeszékhely színháza, Tatabányán az ő nevét viseli.
A színművészek legnagyobb elismerést jelentő díját Magyarországon Jászai Mari-díjnak nevezik.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap