Istenek kalderája, Hargita

Turcsány Péter, p, 09/28/2012 - 00:01

 

 

 

 

Hintázik fenn
a napsugár,
felhőtündér
szoknyája száll.

Hol a magasságnak
tere nő,
zöld palástban vár
sok fenyő.

Állok a Hargita
peremén,
testvérhegyekről
zeng a szél.

Bent sűrű mélyben
bújik a vad,
távol havasok
oromlanak.

Magyarok szíve
dobog itt még,
nem vesz erőt rajtunk
a nemlét!

Patakok csöndes
partjainál
tisztások enyhe
szellője száll.

Ösvények futó
szalagjai
piros virággal
bomlanak ki.

A lélek és a hegy varázsa
olykor összeér,
gyógyul a szívünk, gyógyul,
gyógyul szegény.

………

Te gyönyörű, te forró
lüktető,
te sziklákon túli
magas tető,

te bujkáló vadakkal
ékes
keselyű-
etető,

Prométeusz láncait
kötő
és oldozó
életerő,

tudom, pihenni
vágysz,
istenek kalderája,
te,

sorsunk fölénk-
terített
szalvéta-menyeze-
te,

örök hűség és örök
zene,
lelkünk jobbik tér-
fele,

erdeid zsolozsmája
egekbe ér,
Istent, embert és népet
egyre dicsér.

……….

Napfelkelték pára-gyűrűs
poharát
néked nyújtom, jövendő
élet:

kész a mixer, egymást erjesztő
népek
keserű íze bomlik édes
keverékké,

bódulatától részeg
egem
bódulatát
énekelem.

2003 nyár, Hargita, Márton-tanya –
2004 tél, Eger, Lisztóczky-ház

 

Hargitai hangulat

O, Caldera, völgyeid mélyén
tisztások csöndje vár –
elvadult kedves, utak szalagjai
tested nem cifrázzák.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap