A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919 (2/3)

Horváth Lajos, szo, 09/24/2011 - 04:22

 

 

 

 Folytatás

 

5. Apáncélvonat útja a Felvidékre

Az un. tanácsköztársaságot 1919. márc. 21-én kiáltották ki. Ekkor a vonat Soborsinban /Arad m./ állomásozott. A naplójából a márc. 21-22-i lapokat kitépték, lehet hogy ezen a két lapon volt valami bejegyzés a kommunista hatalomátvételről. Éppen azért kellett eltávolítani. További egy hónapig azonban a naplóból nem derül ki, hogy milyen államhatalom létezik Magyarországon, azt is hihetnénk, hogy nincs változás a korábbiakhoz képest. A páncélvonat tovább harcol.

Kétegyházán javították a szerelvényt és a fegyverzetet és pihentek 1919. márc. 25-30. között. Hódmezővásárhelyről április 2-án este l0 órakor parancsra indultak Miskolcra. A belső anarchia jelei április 3-án már mutatkoztak Békéscsabán, ahol az egyik páncélkocsit a helybeli vörösök le akarták kapcsolni, A páncélvonat tisztjeinek és legénységének erélyes fellépése azonban ezt az akciót megakadályozta.

A páncélvonat 1919. ápr. 4-én hajnali 4 órakor megérkezett Miskolcra, ahol jelentkezett a vasútparancsnokságon. Ezután jelentéktelen bejegyzések, kitépett lapok következnek a naplóban egészen április 19-ig, amikor László Gyula százados, páncélvonat parancsnok 8 nap szabadságot vett ki és Gyomára utazott.

Különlegesen feszült időszak volt 1919. április második fele. A román királyi hadsereg április 16-án kezdte meg általános támadását az egész front vonalon. A magyarországi vörös csapatok mindenhol visszavonulóban voltak a Tisza vonalára. Az un. tanácsköztársaság katonai összeomlása már ekkor körvonalazódott. A Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács 1919. ápr. 19-én szólította fegyverbe az ország munkásságát. A III. sz. páncélvonatot éppen sikerült a legjobb karba hozni erre a napra. A naplóban április 20-án olvasható: "A mai nap délutánján óriási változáson mentünk keresztül." Másnap a vasútparancsnokság megbízásából Beliczky József, a volt l0. tüzérezred hadnagya átvette a III. sz. páncélvonat parancsnokságát, helyettesévé Neuman Lajost nevezték ki a következő napon.

A parancs szerint április 25-én hajnali 5 óra 30-kor Csapra futott be a páncélvonat, ahol azt a parancsot kapták, hogy az ugyanott állomásozó VII. sz. páncélvonattal cseréljék meg a parancsnokságukat. Mivel egyik páncélvonat legénysége sem akart megválni parancsnokaitól jelentést tettek az aznap Nyíregyházán tartózkodó Pogány József, hadügyi népbiztosnak a helyzetről. Pogánytól az a válasz érkezett, hogy cselekedjenek belátásuk szerint! Ekkor a III. sz. páncélvonatnál új parancsnokság létesült: Beliczky József volt tüzérhadnagy, Neuman Lajos volt szakaszvezető és Komlós Gyula volt őrmester személyében. Ezt a parancsnokságot a páncélvonat teljes állománya választotta, az indoklás a következő. "Minden intézkedést közös megállapodással hajtanak végre, mert így ki van zárva, hogy valamely dolog helytelenül lenne elintézve, vagy hogy olyan eset forduljon elő, amely ellenforradalmi célzattal a forradalmi tanács köztársaság érdekei ellen irányulna."

Az un. vörös hadseregben a rangokat nem használták, ezért írják "volt" főhadnagynak stb. A parancsnokaikat a demokrácia elve alapján a legénység és a volt tisztek maguk választották. Ugyanakkor a parancsnokságok a kollektív döntések helyességébe és bölcsességébe vetett vakhit alapján csakis egyhangú döntéseket, illetve parancsokat hozhattak. Előfordult, hogy századok leszavazták a támadásra kiadott parancsot a csehek ellen, mert arra az álláspontra jutottak a proletár internacionalizmus jegyében, hogy a velük szemben álló csehek is szervezett munkások, azaz szakszervezeti tagok. Május 4-én a kialakult anarchiát észlelve a hadsereg főparancsnokság eltörölte az alparancsnokok választási rendszerét!

Csapról járőrözött a páncélvonat, április 25-én átkelt a Latorca hídján és Tiszaszentmártonnál nyolc francia lovast ugrasztott szét géppuskatűzzel. Ezen a napon baleset következett be, Felner Artúr puskája elsült a vonatba való felszállás közben, aki azonnal meghalt. A páncélvonat katonái a csapi zsidó temetőben földelték el Felner Artúrt.

Április 26-án a páncélvonat és gyalogsága Záhonyból kiverte a románokat. Négy napig Csap körzetében harcolt a páncélvonat csehek és románok ellen. Április 29-én délután 3 órakor parancsra Sátoraljaujhelyről Miskolcra indult. Putnoknál másnap erős cseh tűzben haladtak, két puskagolyó a lőréseken behatolt a vonat belsejébe, az egyik Beliczky parancsnokot a fején megsebesítette. A parancsnokságot Neuman Lajos vette át. Vezetésével Barczikánál rátámadtak a csehekre, de azok ágyútüze visszavonulásra kényszerítette a páncélvonatot. Délután 4 órakor a csehek bevonultak Sajószentpéterre. Május l-jén a csehek benyomultak Miskolcra is.

Május első hetében a páncélvonat Mezőkövesd, Füzesabony, Endrőd térségében járőrözött. Május 5-én Miskolctól délre szembe találta magát egy cseh páncélvonattal, amelyikről fehér kendőt lengettek, hogy ne lőjön.

A váratlan találkozás tűzpárbaj nélkül ért véget. Ezen a napon Beliczky József kórházi kezelésre Budapestre utazott.

Május 7-én a páncélvonatnak jelentkeznie kellett Egerben a 65. dandár parancsnokságnál, mert annak a keretébe helyezték. Beliczky máj. 13-án vette vissza a parancsnokságot, amikor Budapestről visszatért Hatvanba, ahol a nagyjavításokat végezték a vonaton. Május 14-én a Hadügyi Népbiztosság parancsára a páncélvonathoz érkezett Kuheida Ferenc helyettes parancsnok "elvtárs". A napló nem nevezi annak, de bizonyos, hogy ő volt a politikai biztos, a páncélvonat politikai tisztje.

A harcokban megrongálódott páncélvonatot - több ágyúlövedék találat is érte - 1919. máj. 15.-jun. 5-ig Budapesten az Északi Főműhelyben és a Józsefvárosi Pályaudvaron javították, illetve szerelték fel.

 

6. Apáncélvonat a sikeres északi hadjáratban

Az újra felszerelt, ütőképes III. sz. páncélvonat 1919. jún. 5-én délután 5 órakor elindult a parancs szerint Tornaljára. Az un. vörös hadsereg északi hadjárata 1919. máj. 30-án kezdődött meg. A magyar csapatok mindenhol visszavonulásra kényszerítették a cseheket, június l-jén visszavették Szendrőt, Tornalját, Lévát és Párkányt. Június 9-én elfoglalták Eperjest, Tőketerebest, Nagymihályt és Tornát. A III. sz. páncélvonat június 6-án Bánrévére érkezett, ahol a 65. dandár parancsnoksága székelt.

"A parancsnak híven ebéd után mindjárt elindultunk és kikémleltük, hogy a cseh rajvonal Tornalja előtt van elásva, a cseh ütegek pedig a Tornalját szegélyező hegyek jobb és bal oldalán foglaltak állást. Mindaddig míg a felderítést végeztük, az ellenség részéről nagy ágyú tűznek voltunk kitéve, amely mindjobban fokozódott, a cseh lövegek mind a páncélvonat közvetlen közelében robbantak, a hátunk mögött lévő terepen a két vasúti sín közé esett löveg nem robbant fel a mi nagy szerencsénkre, így tehát szabad volt a pálya visszafelé. Miután a pontos megfigyeléseket és kutatásokat végrehajtottuk, visszaindultunk, az egész felderítés alatt úgy a páncélvonat ágyúja, valamint a vörös tüzérség a cseh állásokat eredményesen lőtte."

Június 7-én reggel gyalogsági, tüzérségi és páncélvonat támadás indult Tornalja községnél a csehek ellen. Mivel a csehek felrobbantották a Sajógömör felé vezető vasút alatt a kis hidakat, ezért a páncélvonat itt lemaradt az előrenyomuló magyar csapatok mögött. A következő napokban Tornalja és Sajógömör népének önkéntes segítségével helyreállították a vasutat.

Ennek volt köszönhető, hogy június 10-én délután 8 órakor a III. sz. páncélvonat befutott "a lakosság öröm ujjongása mellett Rozsnyóra."19 Másnap tovább támadott észak felé a páncélvonat. "Veszverésnél a mi gyalogságunkkal találkoztunk, kiket a falut uraló hegyeknek magaslatairól a csehek visszaszorítottak. A páncélvonat megérkezése után ágyúval akcióba lépett, minek folytán az előttük annyira félelmetes szörnyetegnek látásától a csehek két részre szakadva, Dobsina és Igló20 felé kerestek menekülést.

A páncélvonat a helyzetnek felderítésére tovább folytatta útját Betlérig.21 A csehek megérkezésünk előtt fél órával lógtak meg a lakosság állítása szerint. Betlérről visszamentünk Veszverésre, honnan 25 főből álló, 2 géppuskával felszerelt gyalogságot hoztunk Betlér megszállására. A vasútvonal mentén lévő folyóból a p. v. mozdonyát vízzel felszereltük, azután tovább folytattuk utunkat. Alsósajó és Oláhpatak között a vasúti síneket a csehek fölszedték, mit nem vettünk észre, a tornyos kocsi előtt lévő sín kocsi kisiklott. Azonnal megálltunk, a pályát rendbehoztuk, a kocsit a sínekre visszaemeltük és folytattuk utunkat tovább Dobsinának, mindenütt erősen figyelve a belátható terepet, mit azonban az éles kanyar nagyon hátráltatott. Dobsina előtt 3 km.-nyire a cseheket a jobb oldali hegyháton észre vettük. Ők azonnal ágyútűz alá vették a páncélvonatot, mit mi is erősen viszonoztunk. A helyzetet alaposan kikémlelve és az idő előre haladottsága miatt, minden veszteség nélkül óvatosan visszajöttünk a csehek őrületes ágyúzásából."

Másnap a páncélvonat gyalogsági beavatkozás nélkül kifutott Dobsina irányába, melynek határán tüzérségi párbajt vívott a csehekkel. Ezalatt érkezett a parancs, hogy Rozsnyóról azonnal induljon a kijelölt új frontszakasz felé.

 

7. AKisalföld felszabadítására indított hadműveletben

A III. sz. páncélvonat 1919. jún. 13-án délután 6 órakor indult el a Kisalföld Dunától északra lévő részének felszabadítására nyitott frontra. Stromfeld Aurél, vezérkari főnök, június 12-én adta ki a parancsot a Kisalföld visszafoglalására indítandó hadművelet előkészítésére.

Az ismételten nagyjavításra és felszerelésre szoruló III. sz. páncélvonatot Miskolcon és Újpest-Rákospalota állomásokon tették rendbe. Június 16-án Párkánynánára, majd Muzslára22 gördült a páncélvonat.

Másnap a magyar gyalogság támogatására kapott parancsot. "Délután 1h-kor a p. v. Kürt23 állomáson keresztül ment, folytatva tovább az ellenség üldözését. Kevéssel későbben a mi rajvonalunkba ért, hol támogatta hatásosan a gyalogságunkat. A p. v. újra látásától a csehek futásban kerestek menedéket. A vasúti pályát visszavonulásukkor itt is nagyon megrongálták. Késő este érkeztünk Perbete24 községbe, hol a visszavonulókat erős ágyútűzzel árasztottuk el."

Június 18-án a vörös hadsereg 8. hadosztálya már Érsekújvár kapujában állt. A III. sz. páncélvonat ebben az előnyomulásban vett részt.

A különböző követelésekkel fellépő antant-jegyzékek közzététele azonban nagyban rontotta a vörös csapatok harckészséget ezekben a napokban. Előfordult, hogy jún. 22-én a 8. ezred megtagadta a támadásra kiadott parancsot.25 Június 23-án ideiglenes fegyverszünet jött létre az un. tanácsköztársaság és Csehszlovákia között. Ekkor abbamaradt a magyar csapatok sikeres előnyomulása.

A mi páncélvonatunk Kürt állomáson vesztegelt ezekben a napokban, június 19-én és 20-án is megjelent fölötte egy cseh repülőgép és naponta több bombát dobott le rá. Szerencsére egyik sem találta el, csak a közelébe zuhantak. A III. sz. páncélvonat június 29-én Perbete állomásról délután 3 órakor indult parancs szerint Budapestre és este 11 órakor érkezett meg Szobon-Vácon át a Nyugati Pályaudvarra. Itt megszakad a napló, tovább már nem írták, mert a következő lapok a helyükön vannak, nincsenek kitépve.

Bár a III. sz. páncélvonat naplója 1919. jún. 29-én este 11 órakor megszakadt, mégis meg kell említenünk egy eseményt, amelyiknek résztvevője valószínűleg a III. sz. páncélvonat volt.

Isaszegen a Topolyos nevű részen 1919. aug. 3-án Hatvan felől érkezett vöröskatonák rajvonal védelemre ásták be magukat. Előzőleg Szentkirály pusztáról lovas küldönc hozta meg a hírt a faluba, hogy a Tápió vidékéről román csapatok közelednek. Az isaszegi állomásra beállt egy páncélvonat, amelyikről négy zsák acél tüskét szórtak a rajvonal elé, melyeket abban az időben a MÁVAG-ban és a Ganzban gyártottak. A páncélvonat katonái maguk is a rajvonalba jöttek géppuskákkal és lőszeres ládákkal.

A román lovasság támadását, mely elakadt az acél tüskéken, többször visszaverte az egymás mögött fekvő két rajvonal, mígnem a román tüzérség is bekapcsolódott a harcba. A románok legázolták azután a helyi isaszegiekből is szerveződött ellenállást. A páncélvonat továbbhaladt Pest felé.26

Feltételezhetően a III. sz. páncélvonat kései akciójáról van szó. A naplója mellett megőrzött fényképek közül az egyiknek a párja, ugyanannak a felvételnek még egy kópiája került elő péceli hagyatékból. Varga Mihály, péceli helytörténész állítása szerint a páncélvonatról a kép a régi péceli vasútállomáson készült, amelyik nem a mostani helyen állt. A két azonos fénykép alapján feltételezzük, hogy a III. sz. páncélvonat még 1919. aug. 3-án is védte a hazát a román ellenséggel szemben.

 

 Folytatjuk

 

A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919

Jegyzetek

1. Anapló 1918. nov. 3.-1919. jún. 29-ig tartalmazza az eseményeket. Egy nyomdailag előállított, év jelzése nélküli keményfedelű naptár. Mivel vezetését 1918. novemberében kezdték, a végén indul és mivel 1919-ben folytatták, az első felében végződik.

2. Amagyar vasút krónikája a XX. században. Szerk.: Mezei István. Bp., 2005. 56.

3. Losonczi Szakáll Kálmán: Uzsok hősei 1914. Bp., A könyvnyomtatás 500. esztendejében. 29-31.

4. Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n. 177-194. - Szerző nem használta, mert nem tekinti tudományos műveknek az 1990 előtt a páncélvonatokról megjelent publikációkat, melyek a Hadtörténelmi Közlemények 1969- és 1979-es számainak bibliográfiáiban felsoroltatnak.

5. Kászonjakabfalvi László Gyula /Csíkmadéfelva, 1876. aug. 18.-Bp.,1965. jan. 27./ a III. sz. magyar páncélvonat parancsnoka, római katolikus székely. Házasságra lépett 1906. okt. 7-én Szépvizen ditrói Puskás Klárával /Szépviz, 1887. márc. 10. - Bp. 1958. nov.10/ Az 1908-ban született Klára Erzsébet nevű leányuk férjhez ment Szeleczky Zoltánhoz /1903-1989/, aki Szeleczky Zita színésznő másodunokatestvére. Fiuk, Szeleczky Zoltán / Bp., 1940. febr. 29./ a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője 1990-1994-ig.

6. Bácsföldvár /1909-ig Tisza-Földvár/, szerbül Feldvarac, 1920 után Bačko Gradiste. Közvetlenül a falutól északra húzódik a Ferenc-csatorna. 1900-ban 6609 lakójából 3795 magyar, 2739 szerb, 52 német stb. A községben 1918-ig magyar csendőrőrs működött és 1941-1944-ig is. - RUL 1. 798-799.

7. Óbecse város a Bácskában, a Tisza jobb partján. Szerbül 1947-ig Stari Bečej, jelenleg Bečej. Lakói 1900-ben 18 865 fő, ebből magyar 12 342, szerb 6211, német 252 stb. A szerbek 1918. nov. 7-én foglalták el, azután lerombolták az 1897-ben felállított 1848-49-es honvédemlékművet. - RUL 15. 280.

8. Petrozsény város a Déli-Kárpátokban, a Keleti-Zsil mentén. Lakói 1900-ban 7765, ebből magyar 4297, román 2232, német 939 stb. Szénbányászati központ, barnaszén bányászata jelentős. - RUL 15. 747-743.

9. MTK III. 845.

10. Szászváros, Hunyad vármegye rendezett tanácsú városa. Lakója 1910-ben 7672 román, magyar és német.

11. Piski /Ópiski és Piskitelep/, 1919-től Romániához tartozik. Lakói 1900-ban 2505, ebből magyar 1918, német 35o stb. - RUL 15. 343, 777.

12. ABalázsfalvi Román Nemzeti Tanács igényt tartott a koslárdi katonai ruha és egyéb anyagraktárra és meg is támadta azokat. A tövisi magyar nemzetőrség vette fel velük a harcot. A páncélvonatok az állami anyag raktárak megmentésére mentek Koslárdra. - Raffay, 1987. 137. és 26. jegyzet.

13. MTK III. 847.

14. ACsucsa körüli harcokhoz lásd Koréh I. 145-148.

15. Soborsin falu a Sebes-Körös mellett, románul Bologa. Lakói 1900-ban 900, ebből román 884. - RUL 16. 618.

16. Kissebes falu Bánffyhunyadtól Ny-ra, románul Poieni. Lakói 1900-ban 1227, ebből magyar 482, román 675 stb. - RUL 11. 908.

17. Csucsa város Bánffyhunyadtól Ény-ra. Lakói 1900-ban l500, ebből magyar 330, román 1162 stb. - RUL 4. 979.

18. Cigányi falu a Zilah folyó völgyében, románul Criseni. Lakói 1900-ban 654, ebből magyar 121, román 532. - RUL 4. 123.

19. Rozsnyó város a Sajó mindkét partján, szlovákul Roznava. Lakói 1900-ban 5198, ebből magyar 4768, szlovák 233 stb. - RUL 16. 387-388.

20. Igló város a Hernád folyó mindkét partján, németül Zipser Neudorf, szlovákul SpiŠska Nova Ves. Lakói 1900-ban 9301, ebből magyar 2220, német 2042, szlovák 4966 stb. - RUL l0. 359-360.

21. Betlér falu Rozsnyótól É-ra, szlovákul Betliar. Lakói 1900-ban 1119, ebből magyar 223, szlovák 845 stb. - RUL 2. 958.

22. Muzsla falu a Duna bal partján. Lakói 1900-ban 2908, ebből magyar 2901. - RUL 14. 743-744.

23. Kürt falu a Garam folyóba ömlő Párizs patak partján, szlovákul Strekov. Lakói 1900-ban 2643, ebből magyar 2623, szlovák 18 stb. - RUL 12. 917.

24. Perbete falu Érsekújvártól DK-re, szlovákul Pribeta. Lakói 1900-ban 3534, ebből magyar 3511, szlovák 13 stb. - RUL 15. 687.

25. MH 2. 594.

26. HL 1989. 65, 111, 186.

27. Bonhardt/Sárhidai/Winkler 177-194.

28. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VII. Pest, 1860. 33-34.

29. Ahivatkozott okmányok fénymásolatait átadtam a Hadtörténeti Levéltárnak a napló fénymásolati példányával együtt. 

 

Irodalom és rövidítések

 

Bonhardt / Sárhidai / Winkler = Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n.

HL = Horváth Lajos: Katonák a Rákos és a Galga mentén 1918-1919-ben. Gödöllő, 1989.

Koréh = Koréh Endre: Erdélyért A székely hadosztály és dandár története 1918-1919. I-II. Bp., é. n.

MH = Magyarország hadtörténete I-II. Főszerk.: Liptai Ervin. Bp., 1984-1985.

MTK III. = Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944. Főszerk.: Benda Kálmán. Bp., 1983.

Raffay  = Raffay Ernő: Erdély 1918-1919-ben. Bp., 1987.

RUL = Révai Új Lexikona 1-16. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-2006. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap