Hozzászólás egy tudományos konferenciához

Prof. Dr. Bokor Imre, szo, 05/19/2018 - 00:08

 
 

 

 

 

 

Úgy tűnik, hogy az Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) naptára 1990-et mutat 2012-ben, mivel április 11-én, Király Bélára emlékezve, tudományos konferenciát tartottak az NKE dísztermében, amelyen – többek között - részt vett dr. Szabó Miklós (a ZMNE) egykori rektora, dr. Romsics Ignác történész akadémikus, valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar meghívott csoportja, de azóta is agyonhallgatják az ott történt “épületes” történelem hamisításokat (csúsztatásokat és elhallgatásokat), amelyeknek pontosan annyi közük volt a tudományhoz, mint Királynak az ‘56-os forradalomhoz!

A történelmi hitelesség kedvéért,- most sajnálatos feledékenységük kompenzálására, ezúton hívom fel szíves figyelmüket “tudománykodásuk” tarthatatlanságára és a - teljességre való törekvés igénye nélkül –, az igazság bemutatására. Lássuk tehát a “medvét”!

 

Prof. Dr. Padányi József mérnök dandártábornok (rektor helyettes) köszöntötte a megjelenteket, utalván arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hagyományőrzésnek és milyen fontos állomásnak minősül Király vezérezredes 100. születésnapjára tervezett ünnepi megemlékezés. Sajnálatos, hogy a meghívott előadók (dr. Kaló József, dr. Horváth Csaba, dr. Okváth Imre, dr. Horváth Miklós és Romsics Ignác) az elvtelen, a hazug, a pontatlan és a csúsztatásokkal megtűzdelt dicséretek mellett, semmi érdemlegest nem mondtak, vagyis: a “tudományos konferencián” egyetlenegy hiteles adat és/vagy tény nem hangzott el!

 

Nem untatva a Tisztelt Olvasókat - az alábbiakban -, néhány (többszörösen bizonyítható) pontosítást villantok fel, bemutatva, hogy még napjainkban is folytatódik a gátlástalan hazudozás, a csúsztatás, a maga mutogatás és az emberek (a közvélemény) szemérmetlen méretű (valamint tartalmú) félrevezetése.

 

1/ Ellentétben a konferencián elhangzottaktól, Király Béla ‘56 szeptemberében szabadult a börtönből, de nem Nagy Imrénél, hanem Bata Istvánnál jelentkezett szolgálattételre, és arra kérte Batát, hogy tegye lehetővé számára a szocializmus további építését;
 

2/ Király Béla nem volt a Nemzetőrség Főparancsnoka, ilyen funkció nem létezett,- viszont Király Béla, aki az ‘56-os forradalmat a Honvéd Kórházban “vészelte át” egy kisebb műtéti beavatkozás miatt, ‘de 56. október 28-án este a Honvéd Kórházból Nagy Imréhez sietett, mivel Bata Moszkvába távozott és vele nem építhette tovább a szocializmust, és meggyőzte Nagy Imrét, hogy a forradalmat szívvel-lélekkel támogatja, sőt hajlandó a Nemzetőrség Főparancsnokaként tevékenykedni. Nagy Imre elzárkózott ilyen funkció létrehozásáról, de beleegyezett, hogy Király legyen a Nemzetőrség tiszteletbeli elnöke;
 

3/ Király Bélát ‘56, október 31-én az Elnöki Tanács Budapest katonai parancsnokává nevezte ki;
 

4/ Király Béla a szovjetek második agressziójának kezdetén (november 4-én, a kora reggeli órákban), három gépkocsival, mintegy 30-35 nemzetőrrel dezertált a fővárosból, a Szabadság hegyre, onnan pedig Nagykovácsiba távozott;
 

5/ Nagykovácsi mellett, az ún. Kopasz hegyről nézte, hogy a szovjetek bekerítették kicsiny csapatát, és nemzetőreit magukra hagyva, Ausztriába menekült;
 

6/ Ausztriából az USA-ba távozott, ahol ‘56. december 30-án az egyik New York-i napilapnak adott fényképes nyilatkozatában azt állította, hogy 8 harckocsival és 300 emberével (Sic!) áttörte magát a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrűn és némi veszteség árán a Dunántúlra vonult, majd Ausztriába távozott;

 

7/ Évekkel később (a harckocsikat kihagyván) azt állította (több változatban) hogy egy felderítő Nemzetőr zászlóaljjal (ezt ezredre, majd több ezer főre módosította) távozott a fővárosból;
 

8/ Újságokban, rádióban és különféle fórumokon azt hangoztatta, hogy ‘56. november 4.-én reggel telefonon beszélt Nagy Imrével, aki megtiltotta neki, hogy a szovjetekkel szemben felvegye a fegyveres harcot, de ezt már csak Nagy Imre kivégzése után merte elmondani, mivel tudta, hogy senki sem képes megcáfolni ennek a telefonon történő párbeszédnek a létrejöttét és a tartalmát. Ugyanakkor kérdéses, milyen alapon nyilatkozott úgy a rádióban Nagy Imre (05.20-kor) , hogy: “csapataink harcban állnak”, ha Budapest katonai parancsnokának telefonon megtiltotta, hogy a szovjet agresszorokra lövessen? Az is kérdéses, hogy Király miért nem tartotta be Nagy Imre utasítását, hogy ne harcoljon a szovjetek ellen, és miért verte meg Nagykovácsinál a szovjeteket, ha az tiltva volt számára? A tiltás csak Budapestre vonatkozott és Nagykovácsira nem? Miért nem tájékoztatta a Budapesten díszlokált katonai alakulatok parancsnokait az eltávozásáról, és miért nem adott parancsot számukra, hogy mit tegyenek a következő órákban vagy napokban?

 

A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király Béla Kőszegnél is cserben hagyta a katonáit (1945. március 29-én) harmadmagával (!), Paraj századostól ellopott gépkocsival dezertált a várost megközelítő orosz csapatokhoz, később pedig azt állította, hogy 2 ezer (azaz kétezer) ember és több löveget vitt át a szovjetekhez, hogy megóvja a várost a pusztítástól.

 

Király tehát háromszor dezertált Kőszeg, Budapest, Nagykovácsi), háromszor érdemelt volna főbelövést, mert a dezertálást a világ minden hadseregében halállal büntetik!

 

A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király a Néphadsereg tisztjeként Farkas Mihály felkérésére megrágalmazta az ún. Sólyom tábornoki perben szereplő tábornokokat (ezzel is közreműködve a bitóra juttatásukhoz), vállalva azt is, hogy Farkas Mihálynak nemet mondó Sólyom altábornagy (vezérkari főnök és a Hadiakadémia parancsnoka) helyett levezényli a katonai díszszemlét, ezért tábornokká nevezték ki (vezérőrnaggyá) és a tábornokok kivégzése után megkapta Sólyom altábornagy akadémiai parancsnoki “bársonyszékét”, valamint a kivégzett Beleznay tábornok Orbánhegyi út 18. sz. alatti lakását (a bennlévő ingatlanokkal együtt). Itt kellett volna megemlíteni azt is, hogy Király Béla mellett Bata István és Janza Károly tábornokok is részesültek a jóból, Janza a kivégzett Révay Kálmán lakását vette birtokba, Bata pedig Sólyom László lakásába költözött (mindkét lakás az Eszter u. 2-ben volt). Vagyis: a három tábornok nem csak a besúgok vagy vádaskodók táborát gazdagította, hanem a “kvázi hullarablókét” is! Az már talán nem tartozott a tudományos konferencia tárgykörébe, hogy az ‘56-os forradalom után Janza Károlyt megfosztották a tábornoki rendfokozatától, de a rendszerváltozást követően (annak egy gyöngyszemeként) Göncz Árpád köztársasági elnöktől visszakapta a rendfokozatát! Lehetséges, hogy Göncz figyelmét vagy elkerülte vagy épen azért, mert tisztában volt azzal, hogy Janza címeres gengszternek és csirkefogónak nevezte Sólyom altábornagyot (Királyhoz hasonlóan) 1950-ben, majd ‘56 november negyedikén ő is ellenezte a honvédség fellépését a szovjetek agresszorok ellen), ezért visszaadta altábornagyi rendfokozatát (Für Lajossal egyetértésben), sőt Schubert Katalin: Katonasorsok c. könyvében,- a tábornokokról és tisztekről írt interjúalanyokat, köztük Janzáékat (Janza fia is tábornok volt) és Királyt is, mint példaképeket ajánlja a haza védelmében szolgálni akaróknak.

 

A tudományos konferencián arról sem tettek említést, hogy Király Béla más tábornokokat és főtiszteket is “besúgott”, de vette azt a bátorságot, hogy például képes volt kimenni a temetőbe (vezérezredesi egyenruhában) a kivégzett tábornokok sírjaihoz és úgy tenni a gyászolók előtt, mintha patyolat tiszta lenne a lelkiismerete.

 

A “tudományos konferencia” feladata lett volna Király kitűntetéseinek (elismeréseinek, előléptetésének) és 6 (azaz hat) USA állam díszpolgári címének az ismertetése. Röviden (de csak részben) pótolom ezt az “ordító” hiányosságot,- Király kitűntetést kapott: Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól (!), Farkastól, Rákositól, Göncztől, Mádlitól, Horntól, Medgyessytől és Gyurcsánytól, Nagy Imre neveztette ki Budapest katonai parancsnokává, Göncz léptette elő vezérezredessé, Orbán, majd Medgyessy mellett volt katonai (fő)tanácsadó, tagja (vezetője) volt számos történelmi egyesületnek, bejárta a fél világot és mindenhol “bekaszálta” az elismeréseket, kitűntetéseket, ünnepléseket.

 

Mivel bírósági pereskedésbe is bonyolódtam vele (ő indított pert ellenem), meggyőződtem arról, hogy a katonai szakismerete nem ütötte meg egy jelenlegi tiszthelyettes színvonalát, szinte hihetetlen, hogy milyen primitív dolgokat vetett papírra vagy dilettáns módon nyilatkozott a sajtónak, keverte a löveget az üteggel, megjegyezte, hogy a szovjet tüzérség (!) bekerítette, silónak nevezte a légvédelmi lövegek lőszereit tároló faládákat, fogalma sem volt az tüzérség szervezetéről, nem beszélve a térképekre felvitt katonai egyezményes jelekről.

 

Elhunytról vagy jót vagy semmit, tartja a közmondás. Ennek ellenére nem hallgatható el egy mérhetetlenül hazug tudományos konferencia bírálata, mert én Király életében is szóvá tettem viselt dolgait és kijelentettem, hogy Király a magyarság történelmének legnagyobb, legszerencsésebb, legügyesebb, legvisszataszítóbb szélhámosa, aki az orránál fogva vezette az embereket, itthon és külföldön egyaránt. Ezt az “eredményes” tevékenységét aranyozzák most be egyes tájékozatlan vagy elfogult személyek, többek között: egy akadémikus (Romsics) és egy hajdani politikai munkás (Horváth Miklós) is. Horváth - ugyan -, jól képzett komisszárként ügyesen utalt arra, hogy Király “1950-51-ben a hadiakadémiát is vezethette” (Sic!), csupán azt hallgatta el, hogy mit tett ezért... ). Romsics akadémikus nem először hazudozott Királyról, a RUBIKON-ban is érzékeltette (Király elhunytakor) selejtes történelmi ismereteit, talán nem is sértődik meg ezért az írásomért, mert anno dacumál több e-mail-ben is figyelmeztettem a hibáktól hemzsegő (Királyról készített) nekrológjára, de valószínű, hogy szeret írni és szövegelni, de nem szeret olvasni, bár ez az utolsó állításom cáfolhat azzal a népi mondással, miszerint a hallgatás beleegyezést jelent(het).

 

Király azzal tette rá a “habot” élete tortájára, utolsó kívánságaként, hogy Nagy Imre közelében temessék el... Vagyis: annak az embernek a közelében, akit Budapesten cserben hagyott, aki - állítólag –, megtiltotta neki, hogy az agresszorokra lövessen, de akinek a tiltását Nagykovácsinál semmibe vette, mert számos fórumon azzal dicsekedett, hogy a nagykovácsi csatában megverte a szovjeteket! Ezt a hazugság spirálját már követni sem könnyű! A Gyurcsányt felváltó Bajnai, Király ravatalánál meleg szavakkal búcsúztatta a Gyurcsányt is “lepipáló”, világhírű nagy hazudozót és teljesítette Király utolsó kívánságát. Nem kizárt, hogy Nagy Imre azóta is “forog a sírjában”...

 

Sajnálom, hogy (nem először) Király Bélával kellett foglalkoznom, de jó lenne már a történelem területén is “tiszta vizet önteni a pohárba”, mert az embereknek már elegük volt a hazugságokból, kivéve azokat, akik nagyon jól megéltek ebből az undorító,- sok hiszékeny embert megtévesztő jellemtelenségből. Gondoljunk csak nagy hazugjainkra: Kunra, Rákosira, Kádárra, Gyurcsányra, Kókára, Lendvaira, Lamperthre, akik mellett Királynak sem kellett szégyenkeznie, egy korrekt rangsorolásnál “tisztes” (dobogós) helyezésre számíthatott volna.

 

 

(Prof. Dr. Bokor Imre) 

 

 

 

 

Magíar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap