Hozd vissza a karácsonyunkat! - József Attilának

Tusnády László, sze, 12/26/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

1.

Vonatkerekek zengnek álmaimban;

a véres arcod látom szörnyü kínban.

Te fényszülötte, létsugaras ember,

mért játszol ily lidércesen szívemmel?

 

Egy század tűnt el, vérpatak keményen

sorsunkra fagyott: tonna-súly reményen.

Repedt harang kondul volt létezésen.

A törvény mondja, mi minden enyésszen.

 

2.

Betlehemi királyokkal

mennék ünnepelni;

jó Attilánk, szelíd szemmel

kis Jézusra lelni.

 

Kosarunkban friss kalácsunk;

neked is jut adományunk.

Önfeledten járnánk táncunk,

de lyukas palástunk.

 

3.

Pityereg az égi gyermek.

konganak a halál-vermek,

szívünkbe vad szikék szelnek;

tavak könnyel mégse telnek.

 

Viseld, népem, lelki terhed!

Mellet itt már bárki verhet.

Élet-Kaput ki perelhet?

Megöletett, megfojtatott,

rút halálba taszíttatott,

földi létet nem kaphatott

nyolcmillió gyermek.

 

4.

Ne haragudj, jó Attilánk,

vigyáznánk mi most is reád,

de dicsérd a születésed,

kés szülédből hogy nem vésett!

 

Szegény ember – halál-lepel?

A gazdag meg mit ünnepel?

Hogy életet mástól perel.

Szívem hát eléd térdepel.

 

Vonat törte csoda-kézzel

áldd meg ezt a csonka népet!

Szólj nekünk szép varázs-szóval,

hogy elég volt a sok sóhaj!

 

Zengd nekünk, hogy élet, élet,

zúgd sok bajra: „Széledj, széledj!”

Áldd meg ezt a dúlt vidéket!

A szívünkben újraéledj!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap