Hova tűnt a Kossuth-szobor?

klaudio98, szo, 03/14/2015 - 00:12

Létezik egy kis faluban, Bácska szívében, egy olyan szobor, aminek különleges története van. A lakói azt hiszik, hogy ebben a szoborban magának Kossuth Lajosnak a lelke lakik. Amikor meghalt a hőn szeretett hazafi, ez a falu rögtön állíttatott neki egy szobrot, így ez lett a világ hetedik legidősebb Kossuth-szobra. Ezek után jött a nagy háború és a megszállók elvették a Magyar Királyságtól ezt a területet.
A szobor sem úszta meg, a bevonuló szerb katonák már majdnem teljesen szétverték, amikor felbukkant egy falubeli, aki rájuk támadt, hogy megvédje azt. Eközben egy másik szemfüles egyén  megemelte a majdnem hatvan kilós bronz szobrot és azt biztonságba tette, oda ahol nem kereste senki, az otthonába. Próbálta megjavítani, de ő ehhez nem értett, ezért odaadta az egyik barátjának, aki kovács volt és pár pengőért újjávarázsolta. Visszakapva a szobrot, elrejtette, ám az ő barátja nem tartotta igazságosnak, hogy egy ilyen becses emlékművet tartogasson magánál, ezért elment a községházára és szólt a csendőröknek, hogy a mélyen tisztelt hazafink szobra ott van a falu egyik polgáránál. Nem sokáig vártak, azonnal elmentek az illetőhöz, de az nem volt hajlandó kiadni, pedig ha visszaadja, akkor jutalmat kapott volna érte. Mivel ellentmondott a hatóságoknak, ezért bezáratták a börtönbe. A szobrot azonban nem találták sehol. Pár nap múlva elmondta a férfi, hogy amikor megtudta, hogy valaki bemártotta őt, akkor ő a műemléket elásta a kertjében. A csendőrség emberei felásták az egész kertet és megtalálták azt. Később kiderült, hogy azért ásta el a kertben, mert nem volt kedve felásni a közel egy hold területű kertet és tudta, ha ő oda elrejti, akkor a csendőrség emberei fel fogják ásni a kertjét. A terve sikeres volt. A szobor, amikor előkerült,  nagyon piszkos  volt, ezért elvitték tisztításra és pár óra múlva már ragyogott, mintha új lett volna. A csendőrség pedig, tanulva az esetből, elrejtette egy romos házba, ahova senki sem jár.
 Történt, hogy nagy eső zúdult a falura, mindenki behúzódott otthonába, kivéve a falu részegesét, ő ugyanis, hogy ne ázzon meg, abba a házba ment be, ahova a Kossuth-szobrot rejtették. Még illuminált állapotában is felismerte azt, és meglepetten nézte, hogy mit keres ott a falu gyöngyszemének számító műalkotás. Fogta magát és elment a komájához és kért tőle egy talicskát, amivel elszállíthatja a szobrot a Község Házához. Megkapta a talicskát, majd megindult a központ irányába, de nagyon elfáradt és betért az akkori híres Aranyhordó kocsmába, lecsúsztatni pár bátorítót a torkán. Mikor belépett, a kocsmáros azonnal meghívta egy kupicára, így előre látni lehetett, hogy itt hajnalig iszogatni fognak. A szobrot viszont kint hagyta az ajtó előtt, a sötétben. Mire befejezte a mulatást, addigra a szobor szőrén-szálán eltűnt. Hogy hova, azt ő maga már nem tudhatta meg, mert nemsokára rá meghalt. Egy ideig a falu népének is titokzatosak voltak a történések, de egy hónap múlva érkezett egy olyan hír, hogy a szobrot a szabadkai piacon látták, ott akarták eladni. Úgy mesélik, hogy egy, a kocsma felé járó kereskedő meglátta a magára hagyott szobrot, felrakta a szekerére, azzal a céllal, hogy majd eladja. Így került a szobor a szabadkai piacra, ahonnan maguk a moravicaiak--azóta magukat már bácskossuthfalviaknak nevezők—vették el erőszakkal, de jogosan, ami azóta is a  parkból vigyázza  a falu lakóit. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap