Horváth Lajos: László király szentté avattatja István királyt (Rovat: Vezércikk)

Horváth Lajos, k, 07/10/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

László király szentté avattatja István királyt

 

István király, a legelső ezen a néven a magyar uralkodók között, teste Székesferhérvárott negyvenöt évig békésen nyugodott. Ezután a római szentszék apostoli intézkedéssel elrendelte, mindazoknak a testét felemeljék,  akik Magyarországon a keresztény hit magvait igehirdetésükkel vagy intézkedésükkel elvetették és a vetést gondozták.

                Mindez László király uralma alatt történt.  Ő tehát megparancsolta, hogy Szent István király drága tetemét tisztelettel emeljék fel sírjából. A munkások három napig erőbő1 akarták felemelni mindenféle csigaszerkezettel azt a márvány kőlapot,  ami a sírt legfelül fedte, ám az sehogyan sem mozdult el a helyéről. Nem tudták a dolgot mire vélni.

                Ekkor egy Karitas nevű bakonysomlyói apáca, aki igen tiszta életű volt, megjelentette a királynak, hogy addig nem is fog a kőlap elmozdulni,  amíg László király az unokatestvérét,  Salamont fogságba ejtve börtönben tartja. A mondott börtön persze nem azonos a Salamon-toronnyal Visegrádon, mert az később épült, hanem a nevezett börtön a mellette lévő Sibrik-dombon lehetett.

                Elővezették tehát László király parancsára Salamont börtönéből és újabb háromnapos böjtöt tartottak az ország vezetői és népe. Ezután a súlyos kőfedelet olyan könnyedén mozdították el Szent István koporsója fölül, mintha az csak tollpihe volna.

                Mindenfelől a Kárpát-medencéből összegyűltek a vakok,  a bénák,  a leprások,  a siketek,  a dadogósok,  a fülfájósok,  a reszketősök,  az ideggörcsösök, mert elterjedt, hogy Fehérvárott    István király szarkofágjánál csodás gyógyulások esnek. És ez így is volt.

                Egy bizonyos Mercurius nevű szerzetes, ki egyben a Szűz Mária templom kincstárának az őre volt, a mennyei haza szeretete okából az evilágról is lemondott, abban az órában, amikor István király szent testét felemelték, annyira vágyakozott Szent István valamely ereklyéjének a megszerzése után.

                László király régebbről ismerte olthatatlan gerjedelmét az ereklyék iránt, ezért elküldte a nyitott sir mellől, nehogy valamit megkaparintson. A mellőzött és megdorgált Mercurius szomorú ábrázattal üldögélt tehát a kóruson, amíg mások István szent maradványai körül foglalatoskodtak.

                Éppen ekkor egy fehérruhás ifjú közelített felé és egy összetekert szövetet adott át neki, mondván: Rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljő az idő, felfedésre. A nevezett szerzetes az épület sarka mögött a csomagot kibontotta és belesápadt abba, amit látott. Szent István jobb keze volt az válltól fogva, ujján a csodás mívű gyűrűvel.

                Titokban magával vitte hát a szent ereklyét abba a monostorba, melynek igazgatását bízták reá és a leggondosabban ott őrizte. Végül elérkezett hozzá a várva-várt üzenet, hogy megérett az idő a kinyilvánításra. Ekkor értesítette a kolostor alapítóit és a királyt, akik a szegényes egyház helyébe felépítették a Szent Jobb apátságot, ahol Szent István jobb keze sokáig tartózkodott és számos csodát tett.

                Mindez Szent László király kegyes buzgalma nélkül nagy elődje iránt nem lett volna és nem történt volna meg.

 

  

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap