Holt gesztenyék

Lukáts János, sze, 08/26/2015 - 00:10

 

 

 

A fákra kiülnek a rozsdák,

mint harcmező hullott vasára,

sebeiket egymásnak mutogatják,

az ősz csendes parancsszavára.

 

A színek közül csak a pasztell

élt meg: bronz, barna, fekete…

Előbb a hő, aztán a fény maradt el,

s maga se tudja: megy-e, marad-e.

 

„Menj, menj te is!” A sok rossz előjel

maga is már taszítja, űzi…

„Mit kezdesz majd a sárral, köddel?

A tél végül lombodba tűzi

 

Halálod fehér zászlaját!”

A gesztenye csak áll, mert mit tehet,

köd göndöríti, szél cibálja

a rég elhullott fürtöket.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap