Hivalkodó hülyeség

Adorján András, sze, 02/13/2013 - 00:03

                                                              

 

 

(Memento – archív)

Voltak idők, amikor még különbséget tettem az emberi rosszindulat és a hü-lyeség között. Végtére is mit tehet arról a hülye, hogy hülye, az a hülye, aki odatette. Viszont a rosszindulat! Csakhogy fel kellett fedeznem, hogy a két típus okozta károk végülis egyaránt fájdalmasak. A hülye sem jobb, mint a rosszindulatú, mert azért ő is csak sejti, hogy hülye, és minden észrevételt "támadásnak" minősít, féktelen agresszivitással védi állásait. A Magyar(?) Sakkszövetség egyik volt alelnökéről úgy tudni, hogy mielőtt pozícióját elfoglalta volna, a 49-es villamost vezette. Megbízhatóan!
Arról jutott ez az egész az eszembe, hogy izgalmas olvasmánnyal ajándékozott meg a MOST 11. száma. A CSB-versenykiírással! Most persze azt hiszik, ez egy vicc. Nem az! Az ilyen egyébként száraz felsorolásnak tűnő hivatalos iratokban néha valóságos gyöngyszemeket találni. Mármint falrengető hülyeségből, és akit nem hagy el a humora, ezeken igazán jóízűeket tud röhögni.
Persze meg kell a mulatságért dolgozni! Az apró betűket is el kell olvasni, hiszen írva vagyon, hogy a részletekben rejlik az ördög. Én most ebből a csinos csokorból csak egy kapitális büdöskét emelek ki, a kedves sakktársak kutassák fel a többit!
A Sakkszövetség hivatalnokai(nál) elmentek otthonról. Bementek a Falk Miksába, és tessék képzelni, feltalálták a spanyolviaszt. Igaz, nem elsőként. Hanem újra! Akik már sejtik, hogy az egyidőben és helyen lejátszandó utolsó fordulóról lesz szó, lottózzanak is, mert rá tudnak érezni dolgokra!
Volt már egyszer egy ilyen, kedves jó sakktársak! Akkora kudarc, mint az Építők Székháza, ahol volt. Pedig az nagy. Előbb azonban beszéljünk a sportszabályokról általában. Tudomásom szerint ugyanis minden sportág utolsó fordulóját fokozott ellenőrzés mellett bonyolítják le, egy időben, de SEMMI ESETRE SEM EGY HELYEN! Sőt, igyekeznek megnehezíteni, hogy egyik helyről a másikra információ jusson el, hiszen ha egy csapat tudja, hogy milyen eredményre van szüksége akár magas helyezés, akár a kiesés elkerülése érdekében, tehet egyet-mást. Nem feltétlenül a menetközben alakuló bundáról van szó (persze arról is), csak egyszerűen arról, hogy szinte holtbiztosan tudja minden érintett, hol tart, mit kell tennie, kell-e még egy gól (plusz), vagy "ráülhet" az eredményre. És lám: vagy ezek mind hülyék, vagy nem, de a Sakkszövetség korifeusai zsenik. Ők fölülbírálják. Elvisznek Európába! Bocsánat: már ott vagyunk. Pedig nem is mentünk semerre, jottányit se! Hiába taszigált valahány volt KISZ-titkár!
Hogyan is volt az annakidején? Csak arra emlékszem - még az évre sem - , hogy akkor is akadt egy vagy több marha ugyanezzel az ötlettel, s mi (a Statisztika) a Spartacussal játszottunk. Jól el is vertek! Hihetetlen tömegnyomor volt, mintha egy csomó opent raktak volna egymás hegye-hátára, néző szinte egyáltalán nem (jobb is volt, így is alig fértünk), és amire az egészet az akkori elvtársak kihegyezték - a sportág népszerűsítése - fenékbe fúratott már csak azzal is, hogy az NB I/B (ha már volt akkor), meg az NB II CSB-napja ugyanez a vasárnap volt! Ezek lettek volna pedig nézősergünk 80-90 %-a. Arra már nem emlékszem, hogy a Budapesti CSB-vel mi volt a helyzet, de ha egyszer igaz magyarok szerveznek valamit, az a tökéleteshez közelít. Alább nem is adják! Nem emlékszem, hogy TV, rádió, újságírók lettek volna (ha mégis, valószínűleg eltaposták őket), egyszóval valódi, hamisítatlan magyar sakkünnep volt! Éljen! Mindenki boldog volt, hogy emberhalál nélkül lezajlott, és szent esküvések hangzottak el illetékes elvtársaktól, hogy "nem, nem, soha!". És ezidáig így is volt. Mellékesen, arról azért esett szó, hogy LEHET ilyet csi-nálni (ha nem emberkínzás, propaganda címén), csak éppen NEM AZ UTOLSÓ FORDULÓT, hanem mondjuk a hetediket, vagy a nyolcadikat! Sőt azt is meg lehet csinálni, hogy kisorsolni normálisan, aztán a 2. és 7. vagy 8. fordulót komplett megcserélni! Merthogy akkor vannak az attraktív meccsek. Sokmindent lehet! Csak ELŐTTE kell gondolkodni, aztán MÉG TÖBBET GONDOLKODNI, s csak aztán firkálni, nyomtatni tele az amúgy fehér papírt. És nem utána raccsolni össze-vissza, mint a CSB szétverése - a 8 fős csapatok - tervének elutasítása láttán!
Tudom, hogy nekem ehhez tulajdonképpen nincsen közöm. Jóakaratú emberek immár 2000 óta óvnak, védenek a CSB és a gyilkos erejű 7-es, 8-as nagymesterversenyek súlyos fáradalmaitól, megpróbáltatásaitól. Nem is értem, hogy mért kell nekem az ilyesmibe belepofáznom, mikor tele a magyar sakktársadalom karakán, éles eszű férfiakkal és nőkkel, akik majd megmondják, ha nekik valami nem tetszik! Ugyanúgy, mint évtizedek óta! Pardont, gráciát szegény fejemnek!

Adorján András, a Magyar Köztársaság magánsakkozója

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap