Három kalap

Kő-Szabó Imre, h, 06/09/2014 - 00:14

    Sanyi, amióta az eszét tudja (mire kellene használni), mindig hajadonfővel járt. Sosem volt sapkája, se télen, se nyáron. Történt aztán, hogy új munkahelyre került, egy hivatalba lett tisztviselő. Ez a beosztás már nem engedte meg, hogy csak úgy pulóverben, lezserül mászkáljon. Jobb kinézetűnek kellett lennie, legalább is öltözetben. Sanyinak ez nem tűnt fel, minden reggel vasalt inget tett eléje a felesége, azt felvette, pantallót húzott és zakót öltött. Meg volt elégedve magával.

    Ott a hivatalban dolgozott egy kollégája. Jóska volt a neve, egy irodában ültek, itt fogadták az ügyfeleket. Jóska is hajadonfővel járt, csak abban különbözött Sanyitól, hogy értelmes fejét, elhagyta az a buta haj. Ez még talán nem is lett volna baj, hiszen nem volt felírva sehova sem. De jött az ősz, a hidegebb hónapok és Jóska kitalálta, vegyenek kalapot. Már, mint, mind a ketten. Együtt jártak vidékre, kiszállásra is, mindenki tette a dolgát, ebben nem is volt semmi baj

    Mind a ketten barátkoztak a gondolattal, hogy kalapot vesznek. El is mentek az üzletbe, felpróbáltak a Misiknél – így hívták az üzletest – vagy egy tucat kalapot. Aztán választottak. Sötét szürke kalapot, egy kicsit sötétebb szürke szalaggal. A kalap alsó karimáján, pedig egy fekete, pár milliméteres bőr csíkkal, körben. Teljesen egyformát. Már így is jöttek ki az üzletből, fejükön a kalappal.

    Bent a hivatalban, az irodában még alakítottak a formáján, hogyan is hordják. Aztán ebben is lett megállapodás. Ettől kezdve Sanyi és Jóska viselte a kalapot. Reggel, ha jöttek, fejükön a kalap, délben, ha mentek az étterembe, fejükön a kalap, este munkavégeztével, fejükön a kalap.

    Nem voltak egyformák, még termetben is különböztek, mégis azt mondták: - Jönnek az ikrek! Mindenki csodálta a kalapokat, a választást, a viselést.

    Így teltek a napok, már befordultak a tél finisébe, amikkor Sanyi és Jóska együtt mentek az utcán. Azt vették észre, hogy a hivatal elnöke jön velük szembe. Valami furcsa érzésük támadt, talán kérdőre vonja őket, mit járkálnak hivatali időben az utcán. Hirtelen földbe gyökerezett a lábuk, az elnök is megtorpant, nem a találkozás miatt, hanem azért, mert az ő fején is kalap volt, pont olyan, mint az övék.

*

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap