Halott László királyt önjáró kocsi vitte Váradra

Horváth Lajos, h, 07/09/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

 

Halott László királyt önjáró kocsi vitte Váradra

 

 Dicsőséges híre és neve akkorra már széltében-hosszában elterjedt Európában Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia uralkodóinak körében. Ezek követeket küldöttek tehát, akik Bodrogon találták meg a királyt, amint a húsvét ünnepét ülte.

    Azok pedig azt hozták hírül Szent László királynak, hogy a nevezett királyok és fejedelmek semmit sem akarnának jobban, mint a mohamedánok ellen keresztes hadra menni a Szent Sír felszabadítása érdekében. Ennek okáért, ismerve László király hadvezéri voltát és lovagi erényeit, egyakarattal kérik, hogy vezesse őket és alattvalóikat, Jézus Krisztus seregeként a Szent Városba, Jeruzsálembe.

                 Szent László kész is volt abba a városba menni, ahol Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, kész volt arra, hogy saját vére kiontásával is azok ellen küzdjön, akik Krisztus keresztjének az ellenségei.

                Azonban váratlan betegség döntötte le lábáról, legendás testi ereje egyre csak fogyott. Összehívta tehát országunk főembereit, hogy bejelentse, testi feloszlása megkezdődött, elközelgett földi élete vége. Ezt hallván a sokaság, mely jelen volt, nagy sírásba és jajgatásba fogott, hogy mi lesz ezután szegény Magyarországgal, ha legsikeresebb védelmezőjét magához rendeli az Úr.

                De a király nyugodt maradt, magához vette az oltáriszentséget, amelynek erejében híven hitt és mosollyal arcán, boldogan tért meg az Istenhez, így veszett el akkor, mint mondják külföldön is, a Krisztus szentségére felesküdött európai lovagok és seregek legnagyobb reménysége.

                Siratta a magyarság egyeteme, a papság és a nép, a szegény és a gazdag együtt, az öregek és az ifjak, az áldott állapotban lévők és a szüzek. Siratta, akinek könnye volt, térdet hajtott életszentsége előtt, akinek térde volt. Sötét ruhába öltöztették még a kisdedeket is és három éven át nem táncoltak és mindenféle hangszert némaságra ítéltek, még a citerát is, annyira gyászoltak.

                Teljesen elernyedtek testileg, elepedtek lelkileg a mély szomorúság miatt, valósággal tehetetlenekké váltak. Végül elérkezett a nyári napok hősége és a tanácsosok, a hívek azon tanakodtak, hogy a király testét vigyék-e Nagyváradra, ahogy meghagyta, vagy pedig helyben temessék el nagy pompával. Voltak, akik a fehérvári egyházat javasolták temetkezési helyül, mivelhogy az volt a közelebb.

                A nagy habozás közepette egy út menti csárdához ért a menet a király testével és még mindig nem tudtak dönteni. A fogadóban ilyen lelki állapotban ledőltek, hogy pihenjenek egy kicsit és a döntést azután hozzák meg. Az út fáradtságától és a király halála miatti szomorúságtól hamar elnyomta őket a jótékony álom.

                Mivel gyógyító és vigasztaló alvásba merülten a kelleténél tovább időztek a király tetemének kísérői, a kocsi melyen a testet nyugtatták, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül elindult a csárdától és ráfordult a helyes útra Nagyvárad felé.

                Felébredvén a halott király udvara, megrémültek, hogy a kocsit, melyen a király testét őrizték, semerre sem találták. Szerte futkostak hát a vidéken gyalog és lovaikon, mígnem meglelték a Várad felé magától futó, önjáró szekeret a király ráhelyezett szent testével együtt. Látván a csodát, hogy tudniillik a boldog, hitvalló király szent testét isteni erő hajtja, mert nem lehetet semmi más, nagy ujjongással a kocsi mögé sereglettek és most már habozás nélkül követték Szent Lászlót Nagyvárad felé, ahol a király legvégső nyughelyét rendelte.

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap