Halál, betegség, roncsolás

Turcsány Péter, k, 09/12/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A bűn verse)

 

A halál itt jár karöltve velem,

egyetlen percre sem feledhetem,

 

Isten terveit naponta lerontom,

a bűn maga vagyok, fekete horgony,

 

akasztva az élők szíve mélyére,

Sátán, a sodrásod perc-perc megélve.

 

Kit kivált féltek, azt ölöm elsőnek,

s mind, kit szeretek napról nap vesztődnek,

 

s kikről nem tudok, lasszóm hurka éri,

gyilkosod vagyok: gyermek, asszony, férfi,

 

netán élve maradsz, s pörög a sors még,

roncsolom életed, s nincs védő hajlék.

 

A halál itt jár karöltve velem,

egyetlen percre sem feledhetem,

 

kegyetlen bennem féltés, szeretet,

részvét s jóság itt már megöletett,

 

nem akartam, de én szőttem a hálót,

amely a pusztulásba belerántott.

 

Szívben fájdalom, tettben gyilkosság,

szüntelen pergő elhagyatottság,

 

rettegés világát rázza a rosta,

én állok mögötte megtántorodva,

 

végtelen romlottság, amit teszek,

szégyenem nyomában sepregetek.

 

A virág is kiég, ha alá állok,

növekvő bajok és pusztulások!

 

A nevetésben is csak sírást látok,

lélegzésem méreg − s nem tudjátok,

 

a gyilkos szól itt − áldozatához,

legyen szavam e fájó világhoz.

 

2014. április 20

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap