Gyöngyöspata (2/3)

Jankovics Marcell, h, 07/18/2011 - 09:34

 

 

 

 Folytatás

 

Jankovics Marcell
 

Te vagy az a drága gyökér, Szent Anna,
Kinek ágán termett az igaz manna.[13]
Te szülted a Szűz Máriát,
Ő szülte az Isten fiát,
A világnak szerelmes Megváltóját.

Egy zalai pásztorköszöntő szerint: Gyökér adja fáját, fája adja ágát, ága adja bimbóját, bimbója adja virágát, virág adja almáját, köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát.

Úgy véljük, hogy a Jessze vesszejének képzete ihlette a palóc parasztházak régimódi tisztaszobáiban a mestergerenda házközépen álló tartóoszlopának boldoganya, Füzesabonyban pedig Boldogasszony fája nevét.”[14]   

Eltekintve attól, hogy szerintem Anna illetve Mária jelképes azonosítása fákkal nem a Jessze fája képzetre megy vissza, hanem egy közös ősképre, amiből a Jessze fája képzet is sarjadt.[15]Bálint Sándor példái és összevetései magukért beszélnek.

Ez a középkori hagyományban gyökerező mondanivaló a gyöngyöspatai fán a festmény és a szentségház jelentése köré összpontosul. A kép Mária születését ábrázolja, főszereplője tehát Szent Anna. Hagyományosan ő volt az asztalosok céhének védőszentje, mert a szentségház, a tabernákulum elkészítése az ő mesterremekeik közé tartozott; továbbá, mert az oltárszekrényben helyezték el a szentségtartót, más néven úrmutatót, monstranciát, illetve a szentostyát tartalmazó kelyhet. Mindkettő Mária-jelkép. Amiképpen Mária Jézust hordta a méhében, azonképpen „hordozza” a szentségtartó a Krisztus testévé változtatott ostyát. (L. a Máriát szólongató litánia szövegében: „Mária, aranyház! Tiszteletes edény!”) Mivel a fa tövénlévő „odú”egyúttal maga a szentségház, amit a szokás szerint az ajtócskára festett Kálvária-kép jelez,[16]ezért mondhatjuk, hogy a fa töve, törzse Szent Annát testesíti meg  - erre utal a népének ezen sora: „Te vagy az a drága gyökér, Szent Anna”.[17]A fa töve viszont elválaszthatatlan a fától, ezért maga a fa is Szent Annát, egészen pontosan Anna ölét, az anyaölt jelképezi, aminek fénylő bizonyítéka, hogy Máriát a fa ágainak ölelésében lévő képen szüli meg. E megfeleltetést a barokk-kori Szent Anna-litánia szövege is igazolja:

Krisztus öreganyja,
Boldogságos Szűznek anyja,
(…)
Noé bárkája,
Szövetség szekrénye,
Oreb hegye,
Jesse gyökere,
Jó gyümölcsfa,
Termő szőlőtő,
Királyi nemzet csemetéje,…”

Bálint Sándor Szent Anna virágzó kultuszának más hazai emlékeiből is köt egy csokorra valót.
„Szany (Rábaköz) hagyománya szerint „a határban, hideg télben kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen Szent Anna képe függött. (…)

A szegedi táj sokrétű Anna-kultuszának helyi hajtásaként Ószentiván, mai nevén Tiszasziget asszonyai, természetesen az idősebbek, az ünnepen a templomban virágos ágat állítanak. Mint emlegetik, a (…) mennyek országában van egy nagy fa, ami még a paradicsomból került oda. A jó és gonosz tudás fája ez. Mikor Ádám meg Éva beleharapott az almába, a fa szégyenében a föld alá kívánkozott. Isten azonban a mennyekbe magasztalta. Most Szent Anna áll a fa alatt. (…) Valahányszor bűnbe esnek az emberek, egy-egy hervadt levél leesik a fáról. Olyan zörgősek és kemények ezek, mint a bűnös lélek. Szent Anna mégis összeszedegeti őket a kötőjébe. Amikor megtelik, odaviszi Unokájához, és addig könyörög, míg meg nem bocsájt nekünk.”[18]

Szent Anna és a fa azonosításának van még egy gyöngyöspatai vonatkozása. Mária születésétől 9 hónapot visszaszámolva dec. 8-án ünnepli az egyház a Szűz szeplőtelen fogantatását, aminek képzetköre egyrészt a Jessze fája, másrészt a Napba öltözött asszony képzetkörével is összefügg. Ami az előbbit illeti, természetesen azért, mert a fogantatás és a születés egyaránt a vulván keresztül megy végbe. A születés feltétele a fogantatás, érthető tehát, hogy a két Mária-ünnep nemcsak az egyház, hanem a hívek szemében is összetartozik, s a szimbólum, jelen esetben a Jessze fa, mely az egyik ünnepre készült, ily módon utal a másikra is. Bálint Sándor egyébként külön indoklás nélkül írja: „A Szeplőtelen Fogantatás képzetkörével függ össze a Jesse fája (virga Jesse), vagyis Jézus ószövetségi családfája is.”[19]

Később viszont egy Kisasszony-napi jámbor hiedelemre hívja föl a figyelmünket, mely az ország különböző részein: a Szeged környéki Tápén, az alföldi Nagykátán, Északkelet-Magyarországon Szentsimonban, Hangonyban, Gyöngyöspatán, a dunántúli Somló vidékén, Sümegen, Vásárosdombón, Vásárosmiskén ismert (volt). Kisasszony hajnalán a jámbor öregasszonyok kimentek a határba, a folyó partjára, s imádkozva várták, hogy a fölkelő Napban megpillanthassák (a bölcsőben fekvő) Máriát.[20]

A szeplőtelen fogantatás késő-középkorban keletkezett képtípusa a Napba öltözött asszony ábrázolása. Többnyire szobor formájában ábrázolja Máriát, karján a Kisdeddel, mandorlában[21], fején 12 csillagból álló koronával, méhe fölött a Nappal, holdsarlón állva, kígyón tapodva; úgy tehát, ahogy a Jelenések könyvében olvasható (12, 1–2).

A növényi ornamentikával befuttatott, tornyos kápolnát formázó, gótikus szentségtartók szobordíszei között rendszerint a Napba öltözött asszony szobrocskája a főalak. A késő-barokk szentségtartók mandorla formája viszont, ahogy maga a mandorla is, félreérthetetlenül a női ölre utal, annak a jelképe.[22]Bálint Sándor Szászsebes (Şebeş) Jessze oltárának (1524) leírásánál megjegyzi, hogy „Mária különben itt is Napbaöltözött Asszonyként jelenik meg”, néhány sorral alább Gyöngyöspatára térve pedig azt írja, hogy a „”főoltáron elhelyezett áttört fa dombormű (1653) körvonalai hatalmas monstranciára emlékeztetnek.”[23]  

A jelentések harmadik köre:Tejút-világfa - anyaöl

A fa > életfa > világfa > Tejút > anyaistennő, istenszülő anya  megfeleltetésnek, ezen belül a paradicsomi Tudás fája, a karácsonyfa, a Jessze fája naptárilag is alátámasztott megfelelésének (az első dec. 24-én, a második dec. 24-e és jan. 6-a között, a harmadik – láthattuk eddig – az egész téli ünnepkörben, de különösen dec. 29-én, azonkívül még az év más időszakaiban is fontos szimbólum), egy egész könyvet szenteltem A fa mitológiája címmel. Ezért itt csupán a Jessze fája – Mária, Jessze fája – Anna megfelelések legfontosabbjára emlékeztetnék, különös tekintettel arra, hogy a Szent Szűznek és legendás édesanyjának a kultuszában, mint fentebb jeleztem, az ószövetségi örökség mellett számtalan ősi „pogány” mozzanat mutatható ki. A hagyomány ereje folytán, szokás mondani. Valójában azért, mert nem vesztették el érvényességüket. 

Ilyenek a növényi, naptári időpontokhoz köthető metaforák, amilyen a  Jessze fa, és amelyeknek az értelme a természet közeli és az éves körforgás szerint élő falusi ember számára ma is magától értetődőek. Ennél érdekesebb e „nőfák” kozmikus, csillagászati jelentése.

A Szent Anna-litániából fentebb már idézett részlet részint ószövetségi, részint egyetemesnek mondható ősi szimbólumokkal él. A Szent Annát Noé bárkájának nevező szókép itt a halott világban az életet hordozó anyaméhre vonatkozik, de az anyaméh, ha a föld- illetve faanyára vonatkoztatjuk, a bölcsőnek és a koporsónak is megfelel. A fahajó ~ faanya metafora az óegyiptomi Ozirisz mítoszának éppúgy központi eleme, mint az ógörög Perszeusz-mítosznak és ez utóbbi ma is népszerű meseváltozatának.[24]  A keresztény szimbolikában inkább Szűz Mária és az Egyház jelképe. (Vö. templomhajó, anyaszentegyház.) A szövetség szekrénye, mely a litániában Anna és a tabernákulum metaforikus azonosságára utal, mind az ószövetségi, mind az európai hagyományban hajó, bárka (Noé bárkája, a görög mitológia Argó hajója) és frigyláda is egyben, amely a világfának is képzelt Tejúton ringatózik csillagkép formájában.[25]Oreb (Hóreb) hegye bibliai név ugyan, de a világ hegyére ismerhetünk benne, amelyen a világ fája áll, a litániában Jesse gyökere, jó gyümölcsfa, termő szőlőtő.

A Jessze fája előírásos ábrázolásain olykor madarakat is látni. Jézusra ereszkedő 7 galambot például. Keresztény magyarázat szerint ezek a Szentlélek 7 ajándékát jelképezik. Eredeti elképzelés szerint azonban Jessze eljövendő utódainak madárlelkei lehettek, annak az egyetemes hiedelemnek megfelelően, melynek értelmében az élet és halál fáján a lelkek madáralakban lakozva várják, hogy új testbe költözhessenek. És valóban: a korai változatokon az ősök helyett ülnek galambok az ágakon.[26]A gyöngyöspatai oltártól eltérően Jessze általában alvó alak, néha azonban mintha halott lenne. Egyszer úgy fekszik Jézus családfája alatt, mint az alvó Ádám a tudás fája tövén, másszor, mint a halott Ádám (koponyája) a keresztfa lábánál. A hildesheimi Szent Mihály-templom Jessze fája (13. sz.) alatt a bűnbeesés jelenete látható a tudás fájával. Ez azt jelenti, hogy e két fát a középkori ember összekapcsolta. Jézus származásfáját már Lukács evangélista is Ádámban gyökerezteti (Lk 3, 24skk), ezért az jelképes értelemben eggyé válik a tudás és az élet fájával, sőt a kereszttel is, mivel Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy megváltsa az emberiséget az ősszülők bűnétől. Ebből fakad Jézus keresztjének középkori legendája is, mely szerint fája a paradicsomi tudás fájának 3 magjáról nőtt, amit Sét, Ádám fia, atyja temetésekor a halott nyelve alá helyezett. (A legenda legismertebb ábrázolása Piero della Francesca falképciklusa az arezzói dómban.)

A fentiek alapján Jessze fája a megújuló élet – a körkörös idő fájaként is felfogható. Formáját tekintve igen közel áll azokhoz a mindenütt feltalálható jelképes ábrázolásokhoz, legyen az zimbabwei sziklafestmény a történelem előtti időkből, prekolumbián maya miniatúra, vagy középkori alkimista kézikönyv, melyeken az életfa egy halott férfi testéből szökken szárba.  

Ezeknek a jelképes fáknak égi mása a világfa, amely ősi soron a Tejúttal azonosítható.[27]A világfa nőivarú, ezüstfehér[28]törzséről tej harmatozik, arany gyümölcsöket terem, ágai közt a Nap és a Hold jár, gyökereit kígyó rágja. Olyan, mintha a Napba öltözött asszony és/vagy a monstrancia növényi mása lenne. Amilyen a gyöngyöspatai Jessze fája.

A tejútfának két töve van, két helyen érintkezik a látóhatárral. Vékonyabb tövét az Ikrek csillagképben keresztezi a nappálya, a szélesebb másikat, mely két ágra szakad, a Nyilasban és a Skorpióban. Éves vándorlása során a Nap az előbbi előtt nyáron, az utóbbi előtt télen halad el. A Tejút és a Nap éves találkozásai a régi (égi) naptárak első számú igazodási pontjai voltak. A téli ünnepkör idején a Nap mintegy a tejútfának odvából kel föl hajnalonként, ami növényi metaforája annak a képzetnek, mely szerint a téli napfordulókor a gyermek napistent a tejútistennő hozza a világra. A tejútágak által körülölelt hasadékot ugyanis az egyik jelképrendszerben faodúhoz, a másikban az anyaistennő alsó testnyílásaihoz hasonlították.[29]Ami a szentségtartót illeti, az Oltáriszentség ünnepén, nyár elején jut főszerephez, akkor, amikor a Tejútnak a hasadékos tövét látni lehet, ahol telente kel föl a Nap, formájával és tartalmával e téli eseményre emlékezteti a híveket. A tartó maga a Nap sugaraiban fürdő Tejutat jelképezi, a közepén levő ablakos öblében, holdsarló[30]alakú tartóba helyezett kerek szentostya pedig a tejúthasadékban tartózkodó napkorongot.

A mondottakból következően számomra nyilvánvaló, hogy a gyöngyöspatai Jessze fája is a tejútszimbolikában gyökerezik. Hadd szolgáljak erre nézve további analógiákkal.

December 21-e a téli napforduló napja, a katolikus naptár szerint Szent Tamás apostol névünnepe. Szent Tamásnak a legenda szerint pünkösd után külön megjelent Jézus, és Indiába küldte téríteni, az ottani királyhoz, aki éppen ácsmestert, építészt keresett, mert palotát kívánt építtetni. (Tamás az ácsok és építészek védőszentje, ezért ábrázolják derékszögellővel.) Az Arany Legenda alapján íródott Érdy-kódexben olvashatunk az apostol indiai templomáról (a kiemelések tőlem valók): „.. vagyon egy hegyszakadás, kit nagy bőséges víz foly körül. Ott az hegyen vagyon dicsőséges Szent Tamás egyháza nagy drágakövekből rakatván. Kiben az nagyoltáron vagyon egy szép ezüstből szerzett szekrény, és előtte egy arany lámpás, balzsamommal teljes, ki esztendőről esztendőre meg nem alszik.”[31]

Névnapja alapján a fenti leírás a karácsonykor a tejúthasadékban tartózkodó Napra, a Szűz méhében születésére váró Gyermekre utalhat. Az arany lámpás lehet maga a Nap, de lehet a vörös fényű örökmécs is, mely a katolikusok számára azt jelzi, hogy a nagyoltár tabernákulumában jelen van az oltáriszentség, Krisztus teste. A tejúthasadékban ragyog az égbolt legfényesebb és legnevezetesebb vörös csillaga, az Antares. A Jessze oltár szekrénye szintén ezüst, és nagyoltár lévén, előtte az örökmécs „esztendőről esztendőre meg nem alszik.”

A gyöngyöspatai Jessze fa szimmetriája révén nemcsak úrmutatóra, hanem szarvasagancs koronára is emlékeztet. Nem is akármilyenre, hanem a karácsonyi, egészen pontosan, a Szent István-napi (dec. 26.) regölés Csodafiúszarvasát idézi meg. A Csodafiúszarvas a bizánci Szent Euszták (Placidus) és nyugati Szent Hubertus legenda Krisztus-képmást hordozó szarvasainak honi mása. Már a Képes Krónika (1370) magyar miniátora úgy ábrázolja, ahogy a regölésben ma is beszél magáról:

„Én sem vagyok
vadlövő vadad, hanem én is vagyok
az Atya istentől hozzád követ.
Haj, regö rejtem, regö rejtem!
Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap,
oldalamon vagyon
árdeli szép hold, jobb vesémen vannak
az égi csillagok.
Haj, regö rejtem, regö rejtem!
Szarvam vagyon,
ezer vagyon, szarvam hegyin vannak
százezer sövények,
gyulaszlag gyulasznak, holtatlan alusznak.
Haj, regö rejtem, regö rejtem!”

Magyarázatul: az Atya követe vagy angyal, vagy maga Jézus Krisztus. A sövény alatt szövétnek értendő (a Krónika miniatúráján a szarvas agancsán gyertyák világolnak), a gyulaszlag gyulasznak jelentése: gyújtatlan gyulladnak, a holtatlan oltatlan. Ez a kép értelemszerűen a csillagok hunyorgására utal.

Távoli, mégis ideillő[32]párhuzam, hogy az ázsiai szkíta sírok mumifikálódott tetemein lévő tetoválásokon a szarvasoknak nem „világos”, hanem virágos agancsuk van.

A gyöngyöspatai Fa „őstartó” virágkelyhei viszont gyertyatartó-foglalatra is emlékeztetnek. Jogosan: az elhunyt ősöket és a születendő utódokat eleink világító csillaglelkeknek hitték, a glóriás szenteket, angyalokat, Jézust, Máriát, az Atyát és a Szentlelket még erősebb fényű égi testekbe költöztették, bolygókba, Holdba, Napba. Gondoljunk csak arra a jámbor hiedelemre, hogy a kelő Napban Máriát remélik megpillantani.[33]Ez a kép a szent szövegekben szintén használatos, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A Megváltót azért nevezi János „Igének”, mely „Kezdetben vala” (Jn 1, 1), mert az Ószövetség Isten ezen igéjével kezdődik: „Legyen világosság!” Ugyanakkor ő az, aki „megvilágosít”, vagy ahogy Buddha „megvilágosodott”. Az örmények az őket keresztény hitre térítő Szent Gergelyt (†324) „Világosítónak” nevezik.

Tegyük hozzá, hogy virág és világ(osság) szavunkat már az első ismert magyar vers, az Ómagyar Mária siralom is megfelelteti egymásnak. Az orosz nyelvben is csak egy betű különbözteti meg e két szót: цвет ~ свет. Az összefüggés találó, hiszen koratavasszal, a fény növekedésével borul virágba a természet. A mitologikus vallásokban a világosság istene ezért virággyermek is. Ó-Egyiptomtól kezdve sorolhatnám példáit. Íme kettő: az egyiptomi napisten lótuszból születik, a napsugarakat olykor virágesőként ábrázolták az egyiptomiak.  

 

Folytatjuk

 


[1]Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Szent István Társulat, Budapest 1977: II. 266.
[2]Bővebben Jankovics Marcell: A fa mitológiája. Csokonai Kiadó, Debrecen 1991: 104.
[3]Nem tartozik ugyan a tárgyhoz, de a keresztény tanításban otthonos olvasónak szemet szúrhat, hogy József királyi származását is számba veszi az Írás, jóllehet a tan szerint neki vér szerint nem volt köze Jézushoz. Gyenge érvelés lenne arra hivatkozni, hogy az egykorú szemlélet a nevelőapa rangját is fontosnak tekinthette, akkor is, ha az illető csupán falusi ács volt.  Gondolhatnánk azt is, hogy az evangélisták számára nem volt egyértelmű Jézus isteni származása. (Az Ószövetségben szereplő „Isten Fia” csupán királyi cím, nem szó szerint értendő, és a zsidók szemében a Messiás nem isteni lény.) Én a mitologika ismeretében úgy vélem, hogy Józsefre, az ácsra mint az Atya földi mására, szakszóval élve: duplikációjára is tekinthettek. Ez még a középkorban sem ment feledésbe. Bővebben l. Jankovics Marcell: Jelképkalendárium. Csokonai Kiadó, Debrecen 1997: 85–87.     
[4]A besorolás nem időrendi, csak a szentírási könyvek sorrendjére vonatkozik.
[5]Az sem lehetett közömbös, hogy a jövendölő próféta, Ézsaiás (Izaiás) neve is hasonló hangzású és jelentésű.
[6]Olyan bibliai héber nevekről van szó, amelyeket egy ó- és középkori szent sem viselt, mégis bekerültek a naptárba. Mihály, Gábor, Rafael, Ádám, Éva, Ábel, Mózes, Áron, Sámuel, Dávid, Illés, Dániel a legismertebbek.
[7]Nem hált nővel, nem ivott bort, nem nyírta le a haját názírsága idején.
[8]Izrael első vezetői „pásztorkirályok” voltak. Mózes varázspálcája, amivel szétválasztja a tengert, amivel vizet fakaszt, pásztorbot, ahogy Egyiptom fáraóinak jogara is „eredeti foglalkozására nézve” juhászkampó volt. Ezért nem közömbös, hogy az Írás említésre méltónak tartja Dávid ifjúkori pásztorkodását, s hogy Jézus magát jó pásztornak nevezi.
[9]Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Akadémia Kiadó, Budapest 1979: 168.
[10]Bálint Sándor i.m. II. 263.
[11]Szűz Mária kultuszának pogány előzményeiről, illetve más vallásokban föllelhető párhuzamairól könyvtárnyi irodalom keletkezett. Az Olvasó ne vegye szerénytelenségnek, ha itt csak a saját hivatkozott írásaimra hívom fel a figyelmet.
[12]Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései
[13]Az ószövetségi mannában, mely a zsidókat táplálta a pusztában, a régi keresztények az oltáriszentség előképét látták.
[14]I. m. I. 57–58.
[15]A fa mitológiája 9–16, 75–98.
[16]A megfeszített Megváltó képe az ajtón szó szerint utal arra, mi van a szekrényben. Az ostya (latin hostia), amit mint Krisztus testét áldozáskor osztanak szét az áldozók közt, azt jelenti maga is, hogy áldozat.
[17]Szent Annát nemcsak Gyöngyöspatán kötik Jesszéhez. Bálint Sándor említi, hogy „Kisszeben (Sabinov) Szent Anna-oltárán (1510) az alvó Jesse faszobra is föltűnik.” I. m.: 57.
[18]Bálint Sándor i. m.  II. 113–115.
[19]I. m. I. 56. A szerző a Jessze fája képet eleve a December 8. című, szeplőtelen fogantatásról szóló fejezetben tárgyalja.
[20]I. m.  II. 268.
[21]A mandorla mandula alakú vagy ovális dicsfény, mely Mária és Krisztus alakját övezi a napforduló közeli fogantatás, születés, megdicsőülés ünnepi ábrázolásain.
[22]Bővebben l. Jankovics Marcell: Egy hallgatag katolikus jelkép – a szentségtartó. In: Mély a múltnak kútja. Csokonai Kiadó 1998: 43–51. Ez a tanulmány – a könyvben ezt megelőző írás második fejezetével együtt (A várandós Mária – Advent, 18–24) – többek közt a dec. 8-i szeplőtelen fogantatás ünnep és a nyár eleji Úr napja, az oltáriszentség ünnepe közti „égi” összefüggést, azaz a Napba öltözött asszony és a monstrancia közti kapcsolat csillagászati hátterét taglalja. Erre a későbbiekben még kitérek.
[23]I. m. I. 57.
[24]A Magzatával kitett anya típusba tartozóDuna, Isten keresztfia c. mese.
[25]A régi csillagtérképeken Argo Navis néven szerepel. A hajó, bárka, láda, koporsó azonosságára nézve l. Jankovics Marcell: A Nap könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen 1996: 171.
[26]Az európai hagyományban leggyakrabban galamb a lélekmadár. L. A keresztény művészet lexikona  Szerk. Jutta Seibert. Corvina Kiadó, Budapest 1986: 141.
[27]A fa mitológiája177–225.
[28]A Tejút ezüstfehér színére nézve: a görög mitológiában Leukotheia, a Fehér Istennő személyesítette meg, Héra kiömlött tejének is nevezték Héra százszemű testőre, Argosz, a csillagos égbolt megtestesítője volt. L. ógörög argürosz, ezüstös; argasz, argiasz, argósz, fehér; argéeiszm argennosz, fehér, fénylő, szikrázó, ragyogó. A Tejúton ringatózó Argó hajó csillakép is ennek köszönheti a nevét. Az argonauták, csakúgy, mint a mesebeli Árgirus királyfi, nem a földön, hanem a Tejút csillagai közt  utaznak. Bővebben l. Jankovics Marcell:Árgirus csillagai. In: Ahol a madár se jár. Pontifex Kiadó, 1996: 72–82.  
[29]Sok minden egyébhez is. Szigetet körülölelő folyóágakhoz, tengerszorost nyitó, záró sziklákhoz, jégtáblákhoz, hegybarlang nyíló-csukódó szájához, óriás (nő) borotvaéles fogakkal teli szájához, egymással „verekedő” fákhoz, az égsátor meg-meglebbenő lapjaihoz, nagy istennő föl-le ereszkedő szoknyájához, egymáshoz dörzsölődő combjaihoz, az arra járót fenyegető vashálóhoz, fenevadakhoz, őrökhöz. 
[30]Latin neve lunula, holdacska.
[31]Bálint Sándor i. m. I. 85.
[32]Jankovics Marcell: A Szarvas könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004: 305.
[33]Csíksomlyón pünkösdkor a Szentlelket. Nemcsak jámbor falusi öregasszonyok képzelődése ez. A csillagász Kepler, amikor szembesült azzal, hogy világunk nem Föld-, hanem Napközpontú, lelkendezve jelentette ki, hogy a Nap méltó egyedül arra, hogy Isten lakhelye legyen.
[34]Művészeti Lexikon. (Főszerk. Zádor Anna – Genthon István.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1975
[35]Bálint Sándor i. m. II. 179. Lehetetlen nem gondolni a pogány fiúistenekre, kik legyőzvén atyjukat, saját anyjukat vették feleségül. Hogy csak egy példát mondjak: Zeusz, miután apját, Kronoszt letaszítja égi trónusáról, a mindenség feletti hatalom átvételének jeléül anyját, Rheiát magáévá teszi.
[36]A Nap könyve 246–247.
37]Vö. a fentebb idézett egyik messiási jóslattal (Ez 17, 22–23).
[38]A Nap könyve 190.
[39]Ezt az értelmezést támasztja alá a 120–134. zsoltár felirata: „Grádicsok éneke”, illetve a hozzájuk fűzött kommentár. Valószínűleg azért nevezik így e 15 (!), a szövegük szerint is részben Dávidnak, részben Salamonnak tulajdonított, részben pedig ismeretlen szerzőtől származó, de az ő korukban keletkezett zsoltárt, mert „a nagy ünnepekre Jeruzsálembe vonuló zarándokok ’fölfelé’ mentek a Sion hegyére a templomhoz.” (Bibliai nevek és fogalmak. Szerk. Babits Antal. Primo Kiadó, Budapest, 1988: 84.) A zsidó és keresztény hagyomány egyébként az összes zsoltárt Dávid szerzeményének tekinti. Mint annyi más ószövetségi motívum esetében, ez esetben is óegyiptomi párhuzam segít az értelmezésben. A római korban épült dendarai Hathor templom mennyezetének egyik középső eleme a Hold 14 napos növekedését 14 lépcsőfokon a telihold irányában fellépdelő 14 isten képében ábrázolja. (Budge, E. A. Wallis: The Gods of the Egyptians nyomán közli Krupp, Edwin C.: Echoes of the Ancient Skies. Harper & Row, New York 1983: 19.) 
[40]Ez a későbbi keresztény gondolkodástól különböző zsidó szellemiségű jelképiség teljesen természetes az evangéliumokban. Tessék erre gondolva olvasni például János evangéliumában Keresztelő Szent János szavait a világosságról és teljességről (Jn 1, 6skk).
[41]A Nap könyve 288–297.
[42]A 7-es számra vonatkozóan: i. m. 27–29, 38, 39, 41, 57, 74, 101, 112, 122, 129, 1 46, 147, 158, 160, 167, 168, 246, 270, 285, 287, 313. A 22-esre (2 x 11-esre): i. m. borító, 95, 156, 161, 197–198.
[43]A fa mitológiája 37–67.
[44]7 szereplőt a néző egy átfogó pillantással is meg tud számolni és különböztetni, nem alkotnak még tömeget. Ha ennél többen vannak, a jelenet tumultuózusnak hat, ami nem is való szülőszobába. A 7-es szám emellett az összetartozás (egy család, egy háztartás) számszerű kifejezője is lehet. Ezért vált a 7 szabad szemmel látható planéta sokszor egy istencsalád tagjaivá a régiek szemében. A kommunikáció szakemberei szerint egy csapat irányítás nélkül akkor tud ideálisan együttműködni, ha a számuk nem haladja meg a hetet.    
[45]I. m. II. 109, 113.
[46]Ahol a madár se jár 120–121.
[47]L. Pl. Hénokh könyvét. Apokrifek 38–144.(Szerk. Vanyó László.) Szent István Társulat, Budapest 1980. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap