A gesztenye

Lukáts János, cs, 08/13/2015 - 00:07

 

 

 

 

 

Első voltam, ki még tavasszal

gyertyát gyújtottam fény gyanánt

s telten hittel, zölddel, zamattal

lobogtam holt erdőkön át

 

Száz óriás kitárt tenyérrel

a nap fel mutattam én

rigót ringattam szenvedéllyel

feszített vágy, fűtött remény

 

S első vagyok, alig hogy ősz van,

mint fárdt vándor: indulok

elosztogattam mindent sorban

most zárt tenyérrel koldulok

 

Az üzenet palacka zárva

tüskés burokban készen áll,

lobbantsd ki lángod, rokkant lámpa,

ha jön tavasz még, rám talál!

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap